Argentína a hűség országa. Amikor az 1994-es világbajnokságon az aranyéremre is esélyes albicelestéből doppingolás miatt kizárták Diego Armando Maradonát, egyetlen argentin szurkoló sem fordult el az Istenitől. A helyi drukkerek és a szakma az idén is tanúbizonyságát adta hűségének: hiába szerepelt le a válogatott a világbajnokságon, a július derekán megkezdett és kedden befejeződött tárgyalások eredményeképp három plusz egy esztendőre újból Marcelo Alberto Bielsa lett a szövetségi kapitány.A sok fordulat miatt érdemes röviden összefoglalni az "önutódlás” folyamatát, amely onnan kezdődött, hogy a selejtezők során roppant sikeres argentin válogatott a csoportmérkőzések végeztével búcsút vett a világbajnokságtól. A mostanit megelőzően utoljára 40 éve fordult elő ilyesmi a kék-fehérekkel! A nemzetközi közvélemény joggal kezdett találgatásokba az új kapitány személyét illetően, pláne, hogy Bielsa már a vb előtt közölte: "Ha Argentína világbajnok lesz, akkor sem hosszabbítom meg a június végén lejáró szerződésemet.”A leszereplés után, bár Argentínában furcsamód szinte győztesként fogadták a válogatott tagjait és magát Bielsát is, Julio Grondona, az Argentin Labdarúgó-szövetség (AFA) elnöke négy utódjelöltet nevezett meg. A kandidálók között volt az 1986-os világbajnok Oscar Ruggeri, továbbá Ramón Díaz, a River Plate legeredményesebb edzője, Carlos Bianchi, a legsikeresebb argentin klubedző, továbbá a három ifi-vb-t nyerő José Pekerman. A szövetség elnökségi tagjai Ruggeri és Díaz jelölését elutasították, míg Bianchi és Pekerman nem fogadta el a felkérést, szerintük ugyanis Bielsa a legképzettebb argentin edző, vagyis maradnia kell. A Bielsa-pártiak ettől kezdve egyre többen lettek…"Mindenképpen revánsot akarok venni a világbajnoki kudarcért”– mondta többek között az "új” kapitányként először megszólaló Bielsa, akit az AFA arra kötelezett, hogy a válogatottba rendre hívjon be fiatalokat és a hazai bajnokságban szereplő játékosokat is.