Amikor már kiabálni sem érdemes

Ez az az alkalom, amikor nem lehet spórolni az elmarasztaló jelzőkkel: a pénteki kilencven perc, a Kispest–Videoton mérkőzés a labdarúgás meggyalázása volt. Másfél óra alatt, ha két-három futballra emlékeztető jelenetet láthatott csupán az a néhány száz fanatikus, aki kíváncsi még a Kispest halálrángására, és nem átallta kifizetni ezért a fociért az ezer forintos belépőt. Normál esetben is sok ennyi pénz a mai magyar labdarúgásért, hát még a péntekiért.Visszapillantó rovatunk e soraiban általában arról írunk, milyen taktikai utasításokkal léptek pályára a csapatok, az egyik gárda miként próbálta feltörni a másik védelmét, sikerült-e megvalósítani az edző területvédekezési elképzelését. Most képtelenség efféle témákról beszélni. Mivel nemhogy szélsőjáték, vagy kontratámadás nem történt, egy normális indítás, egy tetszetős passz alig akadt. Márpedig ahhoz, hogy labdarúgásról essék szó, ezek a szakszavak elengedhetetlenek. Az első félidő derekán például olyan négy-öt percet produkáltak a felek, amely még a hazai pályákon is hihetetlennek tetszett, legszörnyűbb rémálmaink is idilli piknikek kockás terítővel, repdeső pillangóval ahhoz az időszakhoz képest. Tényleg nehéz szavakat találni rá, amikor a labda lufiként pattog ide-oda, a fiúk meg kupacba tömörülve, egymás hegyén-hátán szeretnék visszajuttatni azt a magasba. Ám a találkozó további szakaszaiban sem változott volna a játék képe, ha a hazaiaknál nem szerepel Piroska Attila, a vendégeknél meg Dvéri Zsolt. A két irányító próbálkozott még úgy ahogy sikerrel, egy-egy jó labdával társait rábírni, most már tényleg csináljanak valamit, s ne csak az esetlegességben bízzanak: majd csak bepattan valakinek a füléről a kapuba a labda. Tudniillik, az túlzás nélkül állítható, hogy péntek kora este a Bozsik-stadionban ekképp zajlott egy "futballtámadás”: az egyik kispesti védő akart előrejátszani, földbe rúgott, lábáról leperdült a labda, a Videoton-támadó megpróbálta megszerezni azt, de nem tudta, a labda túlságosan pörgött ahhoz, jött a hazai segítség, fölszabadított volna, ehelyett hátba rúgta társát, ismét a vendégcsatár következett, de megintcsak elvétette, majd végre belebikáz ott valaki egy nagyot, hogy hátha Marius Sasu majd éppen arra kocog. És ez volt a forgatókönyv kilencven percen keresztül.Ez történt azon a héten, amikor két magyar csapat is remek teljesítményt nyújtott a nemzetközi porondon – az egyik világraszóló eredényt elérve 1–0-ra verte a Manchester Unitedet (ZTE), a másik négygólos differenciával küldte haza ciprusi riválisát (FTC) –, és ilyenkor az ember abban reménykedik, a többi csapatnál is kikristályosodnak az akarás, az alázat jellegű fogalmak. Ehelyett fölüdülést jelent egy Dvéri-lövés, meg egy Takács-fejes. Sokatmondó az is, hogy az egyébként más esetben a pálya mellett hevesen kiabáló Fitos József (pálya)edző ezen a délutánon mindvégig ülve maradt. Valószínűleg ő is érezte, felesleges üvöltöznie, úgyse érne vele semmit.Persze, most lehet érvelni, milyen játékosállományból dolgozhat Fitos József (Gujdár Sándor) és Várhidi Péter. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ez a Kispest az első fordulóban a Zalaegerszeggel vívott küzdelmes meccset, amelynek 3–3 lett a vége. Azóta elfelejtettek volna futballozni? Aligha. Úgyhogy erre a szörnyűségre tényleg nincsen magyarázat. Kispest VideotonHázi gólkirály Torghelle, Sasu 2–2 Hamar, Földes, Daniel 1–1Forma (előző) 33% (46%) 33% (46%)A legutóbbi Videoton (o) 0–0 Kispest (i) 0–0öt bajnoki Siófok (o) 1–2 Újpest (o) 1–2mérkőzés FTC (i) 0–4 Siófok (i) 1–1alapján: ZTE (o) 3–3 MTK (i) 1–3 Vasas (o) 3–1 ZTE (o) 2–1