Bérbe vennék a futballtrónt

"I can get no satisfaction” – bömbölt a hangszórókból a Borussia Dortmund idényzáró bankettjén. A Rolling Stones örökzöld slágere tökéletes mottó lehet a dortmundiak számára, akik nem dőlhetnek hátra, akik a nóta szövegével ekvivalens módon nem elégedhetnek meg az eddig elértekkel. A tavasszal bajnok lett a BVB, de az ottani remények szerint ez a diadal nem egy kicsúszott eredmény, hanem egy új sikerkorszak kezdete. Egy olyan éráé, mint amilyennek a kilencvenes évek közepén szemtanúi lehettünk.
Akkor a szó szoros értelmében világverő csapata volt a Borussiának. A Möllerrel, Chapuisat-val, Zorckal, Klosszal, Riedlével, Sammerrel és a többiekkel fémjelzett alakulat kétszer szerzett német bajnoki címet, majd a Juventus 3–1-es elpáholásával (Ricken emeléséből született meg az 1997-es év egyik legszebb gólja!) a BL-t is megnyerte, végül, immár Ottmar Hitzfeld helyett Nevio Scalával a kormányrúdnál, a Világkupát is elhódította. A pazar esztendők után jött néhány év hullámvasutazás, majd 2000 nyarától ismét elindult felfelé a sárga-fekete brigád.
Matthias Sammerrel. Az 1996-os aranylabdás immár nem a védelem tengelyéből, hanem a kispadról adta utasításait – tréneri pályája első állomáshelyén! –, tanulóévében bronzérmes lett, 2002 tavaszán pedig felért a csúcsra, méghozzá minden idők legfiatalabb német edzőjeként. Mindössze 35 éves volt, amikor a BVB megszerezte fennállása hatodik bajnoki címét, jellemző, hogy a keretben Reuter és a nagy diadal után visszavonuló Kohler is öregebb volt nála. Persze Sammer, illetve együttese nem csupán ebben a kategóriában került a statisztikai listák élére! A Dortmund egyetlen élvonalbeli csapatként otthon és idegenben is 31 gólt szerzett, csatárai 41-szer köszöntek be az ellenfeleknek (idénycsúcs), a gárda az első négy bajnokiját "nullára” nyerte meg, amire még nem volt példa a Bundesligában, és klubrekord a 11–16. forduló között aratott hat diadal is.

Nehéz lesz megismételni ezt a szériát a 2002–03-as idényben, de nem lehetetlen. Az újrázás egyik záloga, hogy a vezetőknek – első helyen kell megemlíteni Michael Meier menedzsert – sikerült együtt tartaniuk a sikercsapatot. Az aktív játékot befejező, és a német szövetség állományába kerülő Kohleren kívül senki sem távozott, sőt a kulcsjátékosok többségét legalább 2005-ig érvényes szerződés köti a fizetésekkel köztudottan nem garasoskodó Borussiához. (Bár az is igaz, hogy a médiapiac összeomlása miatt felvetődött a bércsökkentés, ám ezt az ötletet különösebb tárgyalás nélkül maguk az elöljárók vetették el.) Érkezett viszont három olyan játékos, aki bármikor bevethető, ráadásul kimondottan erősíti a versenyhelyzetet.
A kapusoknál a legnagyobb német reménységnek tartott Roman Weidenfeller jövetele serkentheti még intenzívebb munkára és jobb teljesítményre az egyébként bizonytalanságokra hajlamos Jens Lehmannt. A világbajnokságot megjárt, de ott Oliver Kahn mögött végig a kispadon ücsörgő hálóőrt 2004 nyaráig köti a megállapodása a Dortmundhoz, de Weidenfeller többször, több helyen is kijelentette: nem akar addig várni a csapatba kerülésre. Márpedig ő jobb kapus annál a Philipp Lauxnál, aki a közelmúltban többször is megszorongatta az 1997-ben még a Schalkéval UEFA-kupát nyerő, 33 éves Lehmannt.
A remek erőkből álló védelem erősítésére az argentin Juan Ramón Fernández érkezett az Estudiantestől, de alighanem neki még a válogatottbeli múltja is kevés lesz a kezdőcsapatba kerüléshez. A védelemben ugyanis olyan játékosok jöhetnek számításba, mint Metzelder, Wörns, Kehl vagy a két brazil, a középpályásként is kiválóan használható Dédé és Evanílson.
Egy sorral előrébb még nagyobb a túlkínálat. Rosicky, Ricken vagy éppen Heinrich bármelyik német gárdába beférne, és most csatlakozott hozzájuk a vb egyik legnagyobb felfedezettje, Torsten Frings is. A kapusposzt kivételével bárhol bevethető futballista a Nationalelfben inkább szélső középpályást játszott (mindkét oldalon…), Sammer azonban inkább középen számít rá, ott, ahol a jó értelemben vett agresszivitására, áttekintőképességére nagyobb szükség lehet.
És elérkeztünk a csatársorhoz, amelyet két héttel ezelőtt talán egyetlen szóval jellemezhettünk volna: bámulatos. Azóta viszont megsérült Marcio Amoroso – pedig a brazil először csinált végig egy teljes alapozást, és Sammer nagyon sokat várt tőle –, így a Dortmundnak három hónapig a társgólkirály nélkül kell felállnia. Azért így sem kell kétségbe esni, mert ahol Ewerthon, Koller, Bobic, Reina és Herrlich is kerettag, ott nem lehet túl sok gond a támadásokkal.