Berlinben még ezüstlány volt

– Amikor vasárnap véget ért a négyszáz gyors döntője, már másképp láttam az Európa-bajnoki szereplésemet. Most már azt is ki tudom mondani: örülök – mondja Risztov Éva.
– Hát, sokáig valóban nem úgy látszott…
– Ez abból fakad, hogy én egyszerűen nem ismerem a második helyezést. Részben mert hozzászoktam, ahol elindulok, ott általában nyerek. Így volt ez ifjúsági versenyzőként otthon, a különböző viadalokon és az ifjúsági Európa-bajnokságokon is. Másrészt pedig tényleg úgy érzem, amennyit én edzek, azok után a második hely nem szerez különösebb boldogságot.
– Igen, de ez veszélyes játék: hiszen a mostani sikereket most kellene átélni, ha azzal a tudattal emlékezik majd Berlinre, hogy na, ott lettem négyszer második, akkor az örömet sem, és erőt sem ad a folytatásra.
– Azért meg tudom fogni a jobbik oldalát is. Sok úszót megelőztem Berlinben. Klocskova, Henke és Jedrzejczak viszont engem előzött meg. Ezentúl az edzések minden percében az éltet majd, hogy jövőre a világbajnokságon már senki ne legyen előttem.
– Tizenhét éves sincs, berobbant az európai elitbe, a külföldi újságírók szerint egyértelműen Risztov Éva az Eb felfedezettje, nyert négy ezüstöt, nem elvesztett négy aranyat… Mi kellene ahhoz, hogy elégedett legyen?
– Elégedett csak akkor leszek, ha nyerek, ha engem szólítanak utolsónak a dobogóra, ha nekem játsszák el a Himnuszt. Én amúgy sem ismerem azt a kifejezést, hogy elégedettség. Tudja, mikor lennék igazán elégedett?
– Hallgatom…
– Ha, mondjuk, túl lennék egy olimpiai győzelmen, egy világbajnoki sikeren és négy Európa-bajnoki aranyon. Addig viszont szó sem lehet elégedettségről.

– Olyan vélemény is elhangzott még Berlinben, hogy talán túlságosan is sokat vállalt, ha kevesebb számban indul, akkor meglehet, eléri a megnyugvást hozó aranyérmet.
– Nem értek vele egyet. Kihoztam magamból a maximumot, egyetlen századmásodperc sem maradt bennem. Vasárnap két lehetőség volt. Vagy az, hogy nem indulok négyszáz gyorson csak kétszáz pillangón, vagy pedig bevállalom mindkettőt. Mert a felkészülés alappillére a kétszáz pillangó volt. Nos, jó, hogy elindultam gyorson is, hiszen így nyertem egy ezüstérmet, kétszáz pillangón ugyanis bármennyire is pihent vagyok, vasárnap nem tudtam volna megelőzni a lengyel Jedrzejczakot. A világcsúcs még nincs bennem.
– És ha csak négyszáz gyorson szerepel? Ott volt a legközelebb az aranyhoz.
– A verseny közben alakult így, egyébként pedig ennél jobbat akkor sem tudtam volna úszni négyszáz gyorson, ha kihagyom a pillangót. Azt pedig nem is akartam kihagyni. Tudom, hogy a kívülálló számára úgy tűnhet, micsoda hatalmas megterhelés kétszáz pillangón és négyszáz gyorson is teljes erővel úszni negyven perc elteltével, ám nálam nem így működik. Vasárnap este, ha arról lett volna szó, leúsztam volna még egy nyolcszáz gyorsot is. Maradt bennem energia, én ugyanis tényleg rengeteget edzek.
– Előzetesen kétszáz pillangón és négyszáz vegyesen várták dobogóra. Meglepte, hogy négyszáz és nyolcszáz gyorson is érmet nyert?
– Nem, számítottam rá, habár kétségtelen, gyorson csak kirándultam, azért, hogy a vegyes és a pillangó közötti napok során se tétlenkedjek.
– Klocskova, Henke és Jedrzejczak. Melyikük a kakukktojás?
– Mindenképpen a német Henke. Arra, hogy Klocskova jó lesz, számítani lehetett, a lengyel Jedrzejczakról is tudtam, hogy jó pillangón. Henke viszont meglepett. Nyolcszáz gyorson a másik német, Stockbauer számított favoritnak. Nem hittem volna, hogy a helyébe Henke lép. Huszonkilenc évesen hat és fél másodpercet javított a legjobbján. Jó neki…
– A kilencvenes évek elején Egerszegi Krisztina, később pedig Kovács Ágnes volt a magyar úszócsapat legeredményesebb versenyzője. Az idén Risztov Éva. Ez sem lelkesíti?
– De, nagyon. Sajnálom, hogy Áginak nem sikerült az Európa-bajnokság, ugyanakkor jó érzés, hogy én vagyok a legeredményesebb magyar. Ezt például nem gondoltam volna a verseny előtt.
– Jövőre Barcelonában világbajnokság lesz. Ott is négy számban indul majd?
– Erről még korai beszélni, de szerintem igen. Nem azzal van a baj, hogy túl sok számban indultam, egyáltalán nem éreztem így. A gond az volt, hogy mindenhol volt egy ember, aki még nálam is többet teljesített. De a világbajnokság még nagyon messze van. Most inkább pihenni szeretnék.
– Szokatlan…
– Azért rám fér. És sok fimonságra vágyom. Például rántott húsra. Berlinben egész héten csak tésztát ettem, nagyon elegem lett belőle. Rántott húst akarok, annyi szeletet, amennyi csak belém fér.
– És nyaralni.
– Nem utazom sehová, tökéletes nyaralás lesz nekem az is, hogy végre hazautazhatok. Hódmezővásárhelytől néhány kilométerre, Mártélyban lakik a család, a Tisza egyik holtágánál. Már nagyon várom, hogy ott lehessek. Napozás, alvás, evés. Nem lesz túl bonyolult a programom.
– Négy ezüst. Mind odaadná egy aranyért?
– Nem, én az ezüstöket szolgáltam meg. Amúgy pedig örülök, hogy nem most volt a világbajnokság. Az rangosabb, ott nyerni még nagyobb fegyvertény. Barcelonában ugyanis nyerni akarok. Mindenáron!