Emberhátrányban is jobb volt a Diósgyőr

A DVTK imponáló módon kezdett, kapujához préselte az egyébként is megilletődött ellenfelét, és a nagy fölény gyorsan góllá is érett. Mindez szép folytatást ígért a piros-fehérek számára, ám a gyarmatiak első látogatása vetélytársuk kapujánál alaposan lelombozta a hazai tábort. Vámosi Csaba utolsó emberként hátulról bemutatott rossz becsúszása a 16-oson belül piros lapot ért, ráadásul a nógrádiak a megítélt büntetőből egyenlítettek is. A folytatásban is a tíz főre fogyatkozott diósgyőriek akarata érvényesült, ám az oszlopát vesztett hátsó alakzat ekkor már jóval sebezhetőbbé vált. A DVTK folyamatosan rohamozott, és erőfeszítéseit a félidő utolsó pillanataiban siker koronázta. Ciprian Binder azonnal gólra váltotta a vendégek védelmében bekövetkező rövidzárlatot. A második félidő első negyedórájában jobbára mezőnyjátékkal telt el, a DVTK többet birtokolta a labdát, játékosai sokat mozogtak, ügyesen változtatták helyüket, míg a vendégek igyekeztek megfontoltan építkezni. A mezőnyben ügyesen adogattak, ám komoly helyzetet képtelenek voltak kialakítani. A hazaiakon nem látszott a fáradtság, folyamatosan riogatták ellenfelüket és a hajrában teljesen megérdemelten biztosították be idei második győzelmüket. A Balassagyarmat nem tudott élni hetvenpercnyi emberelőnyével, tartott a DVTK-tól, így pedig nem lehetett kétséges a végeredmény.A bajnokság tehát jól kezdődött a diósgyőriek számára, hiszen a nem titkoltan újra az élvonalba készülő csapat a nyitányon a rivális Vasast verte 4–2-re idegenben, és most a másodosztály újonca, de az úgyszintén győzelemmel kezdő Balassagyarmat ellen is nyert.Ahogy mondani szokták: kezdésnek nem rossz…MESTERMÉRLEG
Pajkos János: – Nem éreztük a hazai pálya előnyét. Ennek ellenére rászolgáltunk a győzelemre, gratulálok játékosaim fegyelmezett és profi hozzáállásához.
Gergely Károly: – A DVTK maximálisan kihasználta a hazai pálya előnyét, és megérdemelten nyert. Mi nem éltünk az emberelőnnyel. Elkerülhető gólokat kaptunk, így pedig törvényszerű volt a vereségünk.