Erőteljes túlzás lenne azt állítani, hogy a sztárokat "vattába” csomagolják a Real Madridnál, s a csillagok bármit megtehetnek. Amikor ugyanis Zinedine Zidane az első kísérletnél nem tökéletesen kezelte le, majd a kapu mellé küldte a labdát, Vicente del Bosque vezetőedző a pálya túloldaláról üvöltött: "Átvétel sz...r! Lövés sz...r!”1998 aranylabdása, a világ- és Európa-bajnok francia csapat megasztárja csendesen baktatott hátra – látszott, eszében sincs magyarázkodni, mentegetőzni, főleg nem visszaszólni…Persze a fenti jelenet nem jelenti azt, hogy drákói szigor mellett, mosoly nélkül edzett volna a Real Madrid Irdningben.Nem kell meglepődni, ha a helységnév ismeretlennek tűnik. A kilencszeres BEK (BL)-győztes spanyol csapat egy hétig a Graztól 133 kilométerre fekvő, hegyektől körülölelt kis falucskában állomásozott. A világ egyik legnyugodtabb pontján alighanem még Ivan Campo is nyugodtan aludt, pedig a védő azért nem szerepelt sokat tavasszal, mert mint mondta, rémálmok gyötörték, így nem tudott kellően a futballra összpontosítani. Tudni kell, hogy a csapat még csak a felkészülés elején tart, így aki sokat szerepelt a világbajnokságon (azaz a spanyol és a brazil válogatott tagjai: Raúl, Morientes, Hierro, Iker Casillas, Roberto Carlos), még a vakációját tölti. De a franciák és a portugálok korán búcsúztak Ázsiától, volt idő pihenni, így ZZ és Luis Figo ott volt Ausztriában. És Steve McManaman is: ő volt a legszorgalmasabb. Az angol hagyta el először az öltözőt, s néhány autogram kiosztása után –sohasem találnák ki – a hulahoppkarikát pörgette a derekán. Az eszköz egyébként a kapusoknak volt kikészítve néhány medicinlabda társaságában. Aztán szép lassan megérkeztek a többiek (már aki, mert a társaság két részre oszlott, az egyik alakulat a pálya, Figo, Michel Salgado, Solari, Flávio Conceicao, Pavón vagy éppen Pedro Munitis a konditerem felé vette az irányt), és pontban este hétkor elkezdődött a világ egyik, ha nem a legjobb csapatának edzése. A játékosok szabadon passzolgattak, a labda – talán mert ez volt a feladat – még csak tévedésből sem érintette a földet. A bemelegítés egy tizenötször tizenöt méteres területen kezdődött, állandó mozgásban, kar- és lábkörzéssel, aztán némi nyújtás után mindenki labdázni kezdett, a dekázást lehetett a legkülönfélébb trükkökkel színesíteni. Majd kis területen kellett labdát vezetni, s a segédedzőkkel kényszerítőzni, és egy gyors ritmusváltás után továbbvinni a labdát. Nyújtás.A labdatartás volt a következő feladat lényege. Három háromtagú csoport alakult, s e kis területen hadakozott két csapat úgy, hogy a labdát birtokló gárda játékosai a kör szélén álló harmadik együttes tagjait is bevonhatták az összjátékba. Az érintésszám nem volt megkötve, de látszott, hogy mindenki arra törekszik: kettőnél többször ne nyúljon a labdához. Ha az ellenfél beleért a labdába, már mehetett is a kör szélére. Pontosan tizenöt percig ment ez a játék, és a végén bizony láthatóan mindenkinek nehezére esett a levegővétel. Nyújtás.A triók ezután a felezővonalról indulva lódultak meg a kapu felé. A gyakorlat rövid lényege: passz a tizenhatoson álló társ felé, onnan vissza, majd keresztbe az induló szélsőnek, ő bead, az érkező játékos pedig befejezi az akciót (ez utóbbit rontotta el csúnyán a francia). A feladat végrehajtása közben minden játékos mozgott, de látni lehetett, hogy nem teljes sebességgel kell futni, inkább az a cél, hogy minél pontosabbak legyenek az átadások. Vagyis csak ez lett volna a cél, mert a Real Madridhoz képest igencsak sok volt a rossz passz, a kajla lövés. Valóban üdítő kivételt jelentett McManaman, aki minden esetben precízen adta a labdát, ha pedig rajta volt a sor, több alkalommal is habozás nélkül bombázott a két kapufa találkozása mellé – egy centivel. Ezután a másik térfélre ballagott a társaság, és a mozgatható kaput az "igazitól” húsz méterre állították le. Három a három ellen ment az úgynevezett iramjáték, mindenkinek megvolt a párja, és a labdás csapatot azonnal le kellett támadni. A lényeg az volt, hogy minél hamarabb lövéssel végződjön az akció, s a gólt szerző egylet mehetett a pálya szélére. Huszonöt percig tartott a láthatóan kimerítő gyakorlat (a játékosok ugyanis folyamatosan öt-tíz méteres sprintre kényszerültek), majd az egész társaság megindult a konditerem felé, s az onnan érkezők futottak ki a pályára, s csinálták ugyanazt, mint a társak korábban. Figo azonban nem tartott a többiekkel, ő csak futott, a következő ritmusban: száz méter erős iramban, száz kocogva, kétszáz erősen, száz kocogva, háromszáz erősen, száz kocogva, négyszáz erősen, száz kocogva. Ennyi, a portugál ezután már csak dekázgatott, vagy a lelátón ülő újságírókkal trécselt.Körülbelül kilenc órakor az elkerített öltözőből kiléptek a játékosok, hogy a sikoltozó-könyörgő rajongók aláírás-gyűjteményét gyarapítsák. Nem voltak sokan, talán ha százan nézték a futballistákat, mégis csak nagy nehézségek árán gördülhetett ki a busz az irdningi sporttelepről.Mi lehet, amikor a Real Madrid nem a világ elől elbújva, az isten háta mögött edz?
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik