Harmadszor győztes az Olimpia

Az Olimpia viszont túl tudta magát tenni belső válságán – a klub elnöke két nappal a döntő második felvonása előtt lemondott, miközben az együttes jelenleg szenved a hazai bajnokságban –, aminek köszönhetően 1979 és 1990 után harmadszor is megnyerte a tornát. Az asuncióni csapatnál érthetően hatalmas az öröm, elvégre az egylet a lehető legszebben ünnepelheti meg fennállásának 100. évfordulóját.
Maga a visszavágó kiváló hangulatban zajlott, a mindössze 12 éves Sao Caetano biztatására szinte az összes Sao Pauló-i klub delegált szurkolókat a Pacaembu-stadionba. A mérkőzést viszont a hátrányban lévő vendégek kezdték intenzívebben: Báez már a 2. percben megszerezhette volna a vezetést, ha a kapuval szemben leveszi Córdoba tökéletes beadását, vagy ha egy tucat perc múlva nem fejel az üres kapu mellé Orteman centerezését követően. Az első valamirevaló hazai akció azonban azonnal elnémította a maréknyi paraguayi szurkolótábort, mert bő félórányi játékot követően Aílton Somáliával kényszerítőzött, majd a világbajnokságon is látott Tavarelli kapujába lőtte a labdát. A szurkolók ekkor örömtüzeket gyújtottak, de az ő "nyugalmuk” korántsem ragadt át a pályán lévőkre. A 40. percben Russo és Benítez szólalkozott össze, és a kisebb csetepaté végén a nekik felmutatott sárga lap mellé Jair Picerni is kapott egy lapot – ráadásul pirosat, amiért a folytatásban már csak az öltöző folyosóról instruálhatta az övéit.
A fordulást követően ugyan nem történt változás a csapatok felállásában, ám az Olimpia támadói immár sokkal jobban koncentráltak. Mindössze négy perce ment a játék, amikor Córdoba a tizenhatoson belülről elengedett lökettel kiegyenlítette az állást. Az összetettben azonban még kellett egy gól a paraguayiaknak, hogy legalább a tizenegyespárbajig eljussanak (a kiírás értelmében nem számítanak az idegenben lőtt gólok, és hosszabbítás sincs). Végül erre sem kellett sokat várni, ugyanis nem egészen tíz perccel az egyenlítés után az első félidőben meddő Báez fejjel bevette Sílvio Luiz kapuját. A kiállított Picerni mester ekkor cserére szánta el magát, beküldte a pályára Serginhót, majd az utolsó percben Marlon is lehetőséget kapott. Hogy miért érdekes ez a két csere? Nos, azért, mert a lefújást követően a tizenegyespárbajban ez a két játékos rontott a brazilok közül, így a tökéletesen rúgó olimpiások Caballero büntetőjét követően ünnepelhettek.
"Úgy vélem, a játékvezető kicsit túlzásba esett, amikor kiállított. Ha pirosat adott nekem, akkor ugyanígy kellett volna cselekednie legalább négy játékossal is. Nem hibáztatható egyik játékosom sem a kudarcért, az összes felelősség az enyém – nyilatkozta önkritikusan Picerni edző. – Nagyon fájó ez a vereség, a legrosszabb, amit valaha is megéltem. A Sao Caetano játékosai megérdemelték volna a címet, mert mindannyian érezték belül, hogy ezúttal már nem lehet akkora balszerencséjük, mint korábban…” Lehet azonban, hogy a tréner hiába mea culpázott, ugyanis Genivaldo Leal, a paulista egyesület labdarúgó-szakosztályának vezetője elmondta: "Nem szokványos három finálét sorozatban elbukni. Ez hibákat takar, ezért a következő napokban összeül a vezetőség, hogy megállapítsa, ki a felelős a kudarcsorozatért. Még korántsem biztos, hogy Picerni edző áll majd a csapat élén az országos bajnokság rajtjánál.”
Mindeközben szinte egész Paraguay ünnepel, a legjobban természetesen a csapat székhelyén, Asunciónban, ahol 20 ezernél is többen vonultak ki a helyi hősök emlékművéhez. "Leírhatatlan az örömünk, elvégre az amerikai kontinens legnagyobb klubtornáját nyertük meg. Senki sem számolt velünk, de mi már az első csoportmérkőzésünkön a végső győzelem reményében léptünk pályára”– nyilatkozta Nery Pumpido, az Olimpia szakvezetője. A gárda váratlan feltámadása mellesleg azt jelenti, hogy megszakadt a brazil és argentin klubok 1991 óta tartó egyeduralma. Bár azt egyből hozzá kell tenni, hogy a fekete-fehérek sikere részben argentin is: az 1986-os világbajnok kapus lett az első argentin edző, aki külföldi csapattal is győzni tudott a Libertadores-kupában. Az Olimpia háza táján azonban nem egyedülálló, hogy egy idegen országból érkezett tréner vezeti diadalra a klubot, hiszen 1979-ben és 1990-ben az uruguayi Luis Cubilla irányításával nyert Libertadores-kupát a gárda, amely a torna örökranglistáján beérte a szintén háromszoros győztes Estudiantest és az Nacionalt. A Libertadores-kupa döntőinek teljes listájáért kattintson ide!

43. Libertadores-kupa
Döntő, visszavágó
Sao Caetano (brazil)–Olimpia (paraguayi)
1–2 (1–0)
Sao Paulo, 35 000 néző
V: Ruiz (kolumbiai). G: Aílton (31.), ill. Córdoba (49.), Báez (58.)
SAO CAETANO: Sílvio Luiz – Russo, Daniel, Didinho, Rubens Cardoso – Robert (Serginho, 60.), Adaozinho, Marcos Senna, Aílton (Wagner, 78.) – Anaílson (Marlon, 90.), Somalia
OLIMPIA: Tavarelli – Isasi, Cáceres, Zelaya, Da Silva – Enciso, Quintana, Orteman, Córdoba (Caballero, 73.) – Benítez (López, 62.), Báez (Franco, 80.)
Az összesítésben 2–2-re végződött párharcot az Olimpia végül tizenegyesekkel nyerte meg (4–2).