Nagy utazás (17)

"Örülök, hogy ilyen jól sikerült számomra az első alpesi hegyiszakasz, ebben, azt hiszem, közrejátszott az is, hogy hétfőn rendesen kipihenhettem magam. A szakasz első ötven-hatvan kilométerén egymást érték a szökési kísérletek, nekem nem sikerült meglógnom, ám Boteróéknak igen. Attól kezdve a mezőnyben maradtam, igyekeztem tartani a tempót. Az utolsó hegy kedvező volt számomra, hiszen nem volt túl meredek, így elég gyorsan tudtam rajta haladni. A célig veszítettem valamennyit a sárga trikóval szemben, de azért egyáltalán nem volt vészes a különbség. Ezúttal a legjobb eredményt tudtam elérni a csapatomból, ebben az is közrejátszhatott, hogy a hegyimenőinknek inkább a meredekebb emelkedők kedveznek.Remélem, hogy holnapra és holnaputánra is marad az energiámból, azt nem tudnám előre megmondani, hogy egy hasonlóan jó eredményt el tudok-e érni, de az biztos, hogy igyekszem majd a lehető legtovább elöl maradni. Ha ez nem sikerülne, akkor sincs nagy baj, hiszen szombatra, az egyéni időfutamra kell igazán tartalékolnom.Természetesen amennyire lehet, követem a legjobb időfutammenők szereplését, és egy kicsit szorítok azért, hogy jobban kihajtsák magukat a hegyekben, mint én. Persze, ezzel nem lehet igazán számolni. Azt hiszem, szombaton nagyjából ugyanazokkal fogok csatázni, akik az első időfutamon jól szerepeltek. Közülük Armstrongnak valószínűleg már nem lesz létkérdés a jó szereplés, ám hajtja majd, hogy hároméves veretlenségét vette el tőle Botero, vissza akar vágni ezért. Botero most előrébb került az összetettben, lehet, hogy még a hegyekben próbálkozik, de az időfutamon biztosan nagyon igyekszik majd. Láttam a tévében az egyik legjobb francia időfutammenő, Moreau újabb bukását, nincs szerencséje, hiszen ezúttal már fel kellett adnia a versenyt. Engem szerencsére az elmúlt napokban is elkerültek a bukások, legfeljebb lassítanom kellett egy-egy baleset miatt…”