Kapálódzás

Kezdjük azzal, ami mindennél fontosabb. A Vasas kiesett az élvonalból.Ettől fogva nem is lenne miről beszélni, ha nálunk létezne tiszta viszonyok között zajló labdarúgás, és az egyes osztályok mezőnyét nem a pillanatnyi pénzügyi bűvészkedés alakítaná ki. Sőt, továbbmegyek: ha nálunk létezne az, amit a világon színvonalával, szervezettségével, hátterével és morális tartásával labdarúgásnak neveznek, akkor meg sem jelenhetne, mi több, el sem hangozhatna mindaz, amit mostanában a Vasas vezetői – élükön a tulajdonossal – nyilatkoznak.Nálunk azonban nem magától értetődő, hogy a jobbak játszanak az élvonalban, a gyengébbek pedig valamivel lejjebb. Jobb helyeken, aki kiesett, az búcsúzik, nem pedig prüszköl, és nem valamilyen általa feltételezett erkölcsi fensőbbrendűség alapján gyaláz mindenkit, aki szerinte megakadályozza azt, hogy ott találjon magának helyet, ahol semmi keresnivalója.A jelenlegi tulajdonos az ősszel azzal a határozott kijelentéssel vette meg a Vasast, hogy rendet tesz és bent tartja az élvonalban. A cél érdekében két vezetőedzőt is menesztett – ezzel nyilván szolgálni szándékozta a rendet és a bennmaradást is… Másutt már alaposan levitézlett vezetők adták mindehhez a nevüket (vagy még azt sem), vállalkoztak a súgásra a háttérből, lépten-nyomon azt hallhattuk, hogy ez a csapat nem eshet ki, ilyen múlttal nem süllyedhet alább egyetlen osztálynyit sem. Csupán azt felejtették el, hogy a labdarúgás a pályán mindig jelen idejű műfaj. Lehet Angyalföldön Illovszky, Mészöly, Farkas, Bundzsák és Ihász mítosza mögé bújni, csak éppen értelmetlen és nem tisztességes. Az üzletben és a sportban mindig az aktuális kihívásnak kell megfelelni, és ez a legutóbb arra volt elég, hogy a Vasas az utolsó helyen végezzen. És bár a sírt a korábbi vezetés ásta meg, azt a jelenlegi fedte be. A Vasasban történtek komoly elemzést igényelnének, az igazi bűnösök nagy része már nincs is a klubnál, és gátlástalanul elhárítja magától a felelősséget, aki pedig ott maradt a régi időkből, az bölcsen lapul. Igaz, erre létezik más jelző is, de most ne értekezzünk gerinctelenségről és gyávaságról. Maradjunk csupán a tényeknél.A történet egyszerű: a legutóbbi bajnokságban a Vasas szerezte a legkevesebb pontot, és kiesett. A nevezések ügye egészen más kérdés, ami ott zajlik vagy zajlott, az az egész magyar futballra nézve – udvariasan fogalmazzunk csak így – nem hízelgő.A Vasas vezetőinek vergődése és álszent moralizálása viszont legalább ennyire elszomorító. Elsősorban azért, mert a veszteseket olykor lehet sajnálni. Kivéve a szánalmasakat.