Minden egységünk továbbjutott

Úgy indult a Mol 5. síkvízi kajak-kenu Európa-bajnokság, ahogyan Szegeden valamirevaló regatta szokott. Bődületesen nagy esőzéssel. Az égi áldás ezúttal a futamok kezdetét sem várta meg: szerda késő este a Dóm téri megnyitó ünnepségen – a Csisztu Zsuzsa mellett a konferanszié szerepét elvállaló – Vitray Tamás épp csak a "csókolomig” jutott, máris leszakadt az ég. Az esemény így természetes úton, az olimpiai bajnok Andreas Dittmer részvételével elstartolt C–1 ezer méteres előfutammal vette kezdetét – csütörtök reggel kilenckor, a változatlanság kedvéért zuhogó esőben.Mi persze a második előfutam végeztével hittük el, hogy rendjén elkezdődött a világverseny, avagy pontosan úgy folytatódott a versengés, ahogyan a poznani világbajnokságon abbahagytuk – magyar győzelemmel. Kolonics György egy döntőnek beillő "bemelegítő” futam (amelyből Dittmer mellett Martin Doktor és Makszim Opaljev került a fináléba) után – időeredményét tekintve – egy gyengécske mezőnyben is képes volt felülmúlni az előtte egymást gyors tempóra késztető riválisokat.A jelzőket egyelőre még tartalékoljuk, ám nehéz nem megdicsérni azt a Kovács Katalint, aki nemhogy ellenfeleit, a nádas túlfelén reklámtáblákkal sikló motoros hajót is megelőzte. Vagyis korántsem érdemtelenül jutott a fináléba, szintúgy az olasz Josefa Idem, aki a másik előfutamban hagyott faképnél csapot, papot, hajót…Storcz Botond bezzeg nem kapkodta el: férfi egyesben – miután látta, hogy fölösleges küszködnie – a biztos középdöntőt érő, negyedik helyen ért célba. Önbizalmunkat (no és a sajátjukat) kisvártatva Hüttner Csabáék erősítették: kenu párosban könyvelhettük el az újabb sikert. A hazai duó jutalma sem más, mint az azonnali döntőbe kerülés. Hogy a felszakadozó égbolt alatt mégse tűnjön felhőtlennek minden, arról Vereckeiék gondoskodtak. Menőnk és nem kevésbé acélos tudású társa, Veréb Krisztián hajószerelésben múlta alul a sokéves átlagot: lábtámaszukat úgy beékelték a kajak fenekére, hogy Kammerer Zoltán és Storcz vízi járgányával kellett nekivágniuk a távnak. Összesen kétezer métert tettek meg versenytempóban, tudniillik a rajt eléréséhez is csípkedniük kellett magukat. Ennek tükrében emberesen teljesítették a feladatot: negyedik helyükkel hazai vízen, idegen kajakkal siklottak a pénteki középdöntőbe.Az Eb- és vb-címvédő Bóta Kinga, Szabó Szilvia női kettes nem engedett magának megingást (igaz, barkácsolással sem próbálkoztak): talán még manikürjük sem sérült, olyan könnyeden nyerték a maguk előfutamát. Szombaton az ezres döntőben újra látjuk őket.
Férfi négyesünk zárta csütörtök délelőtt az egy kilométeresek programját: Kammerer, Storcz, Kökény Roland és a sérüléséből csodás gyorsasággal felépülő Horváth Gábor megcselekedte, amit megkövetel a haza. A németeket befogták, majd megelőzték, ám a lelkes bolgárokkal – egyelőre – inkább előzékenyek voltak.
Az immár verőfényes délutánon elsőként színre lépő magyar hölgyek pedig lazák, kecsesek és gyorsak. Ötszáz méter megtétele után ki is derült, aki e három tulajdonsággal rendelkezik, annak ott a helye a döntőben. Röviden így lehetne összefoglalni, hogy a Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga alkotta szenzációs négyes miként biztosította helyét a vasárnapi fináléban.
Legközelebb akkor kaptuk fel a fejünket, amikor Kolonics Györgyöt szólították a startpozícióba. Balján Martin Doktor, az örök rivális, jobbján Jefimisz Klementyev, a szintén sok nagy vízi csatát megélt lett. Utóbbi végül hatodik lett, a csehek nagy Doktora meg második. Kolonics? Naná, hogy első. A végén még azt is megengedhette magának, hogy az utolsó métereken ne húzzon teljes erővel – döntőbeli szereplését az égvilágon senki sem veszélyeztette.

Hogy mi történt a kajak egyesek versengésében? Csak a szokásos. Vereckei Ákos egy időben rajtolt el a többiekkel, féltávnál még együtt lapátolt velük, aztán a végén robbantott, és nyert. Legalábbis kívülről ilyen egyszerűnek tűnt. Alighanem belülről is…
Hiszik vagy sem (azért higgyék el…), Kovács Katalin még Vereckeinél is nagyobb úr (bocsánat, úrnő) volt a gróf Széchenyi István nevét viselő pályán. Afféle rajt-cél győzelmet aratott, természetesen ebben a számban is kihagyhatja a középdöntőt.
Szeged két büszkesége, Hüttner Csaba és Fürdök Gábor következett a sorban. Nem is mentek rosszul, kár, hogy az orosz, illetve a szlovák kenu még náluk is sebesebben száguldott. Mielőtt megijednének: a harmadikként befutó magyar duó is finálébeli résztvevőnek mondhatja magát.
Fentiek után furcsa, de igaz: a Kammerer, Storcz páros hiába teljesítette elsőként a fél kilométeres távot, a szabályok értelmében a középfutamban is bizonyítania kell. Öröm az ürömben: eggyel többször láthatjuk őket.
Szabónak és Bótának még az egyszeregynél is könnyebb feladatnak bizonyult saját előfutamuk megnyerése: a hazai párost nyolc kettős kísérelte meg lekörözni – esélyük legfeljebb akkor lett volna erre, ha kérnek és kapnak húsz méter előnyt…
Másfél-két méteres fórt a Malomsoki Sándor, Kozmann György, Belicza Béla, Iván Gábor alkotta kenus kvartett is adhatott volna ellenlábasainak, de mivel ez szigorúan tilos ebben a sportágban, a bolgár, a román, az ukrán, valamint a litván hajóban ülőknek meg kellett elégedniük azzal, amire a hölgyek titkon vágynak, vagyis hogy a magyar fiúk deltás hátát bámulhatták.
És végül, de nem utolsósorban: a Hegedűs Róbert, Borhi Zsombor, Gyökös Lajos, Kökény Roland nevével fémjelzett férfi kajak négyesünk másodikként zárt, imígyen a középdöntőben folytathatja. Kétségünk se legyen afelől, hogy aztán pedig a fináléban.
Egy tömör összegzés a végére: hála istennek, futamából mindenki továbbjutott (mármint a magyarok közül). Igaz, mifelénk ez a minimum.
Hogy mi a maximum, azt a hét végén meglátjuk…

A pénteki program
9.00–11.20: 1000 m-es középfutamok- 15.00–17.30: 500 m-es középfutamok