Ha péntek, akkor kapitány

Ahogyan Claude Simonet szövetségi elnök kívánta, szerdán szép sorban tiszteletét tette nála és szóban is ismertette terveit az a négy úriember, aki szívesen látná magát a francia válogatott szövetségi kapitányi székében. A délelőtt a "belső embereké”, René Girard-é és Raymond Domeneché, a délután pedig a Lyonnal tavasszal bajnokságot nyert Jacques Santinié és a Japánból hazatért Philippe Troussier-é volt. A Francia Labdarúgó-szövetség pénteken e négy jelölt közül választja ki azt, akinek ki kell vezetnie a világbajnokságon leszereplő, immár csak Eb-címvédő "kékeket” a 2004-es kontinensviadalra."Ugyanolyan bizakodóan távozom, mint ahogyan jöttem. Megvannak az elképzeléseim, felkészültnek érzem magam a feladatra” – e szavak kíséretében hagyta el az elnök irodáját a legszélesebb támogatottsággal bíró Santini. A hazai szövetség alelnökeként, a FIFA és az UEFA befolyásos tagjaként számon tartott Michel Platinit, jó néhány klubelnököt (köztük természetesen a sajátját, a nagy hatalmú Jean-Michel Aulas-t), valamint az amatőrfutball prominenseit maga mögött tudó Santini alkalmasságát jelzi, hogy sikerült valóra váltania a nagy lyoni álmot, az OL az ő vezetésével szerezte meg története első bajnoki címét. A játékosként is elismert Santini egyetlen nagy hibájaként azt róják fel, hogy "nem túl kommunikatív” – igaz, ezt az eddigi kapitányról, Roger Lemerre-ről is állították.Nem különösebben kedveli a sajtót és a közvéleményt Philippe Troussier sem, viszont ő olyan szép eredményeket ért el hosszú afrikai és ázsiai "légióskodása” idején, hogy azok, akik egy kívülről jött emberre bíznák a válogatottat, őt tartják a jelöltjüknek. Döntéshelyzetben állítólag nem sokan vannak ilyenek, de például Frédéric Thiriez, a liga elnöke közéjük tartozik. "Simonet elnök lehetőséget adott nekem, hogy részletesen ismertessem a koncepciómat. Az én pályafutásomban ezzel mindenképpen új korszak kezdődött, bízom benne, hogy így lesz a válogatott esetében is” – mondta Troussier.Raymond Domenech immár kilenc éve dolgozik az utánpótlás-válogatott mellett, így a legkevesebb az, hogy nem kellett neki megmutatni az elnöki irodához vezető utat. Nem mellesleg kitűnően ismeri a válogatottnál szóba jövő játékosokat. "Mindegyikük legalább másfél évet dolgozott már a kezem alatt” – magyarázta az ötvenesztendős Domenech, aki nem kisebb személyiség, mint az 1998-as világbajnok csapat szövetségi kapitánya, Aimé Jacquet támogatását élvezi.Nem áll messze Jacquet szívétől René Girard sem, aki tagja volt Lemerre világbajnoki stábjának, így testközelből ismeri a teendőket – igaz, volt némi felelőssége a kudarcban is. "Annyi előnyöm mindenképpen van a többiekkel szemben, hogy az utóbbi négy esztendőben a tűz közelében voltam. Ha alkalmasnak tartanak a csapat újjáépítésére, örömmel vállalom a feladatot” – mondta Girard. A hagyományok mindenképpen mellette szólnak: a legutóbbi három kapitányváltáskor mindig az addigi másodhegedűs lépett főnöke örökébe (1992-ben Gérard Houllier, 1993-ban Jacquet, 1998-ban pedig Lemerre).