Ha kell egy kis energia

Fullasztó melegben araszol a forró aszfalton az ember Dunavarsány felé, aztán csak türtőzteti magát, de nagyon, hiszen balra Bugyi, jobbra meg a Duna. Melyiket is válasszam, gondolja a kocsijában izzadó autós, de ha történetesen futballrajongó, akkor nincs idő sem megmártózni, sem levetkőzni, hiszen pályán a válogatott. Úgy bizony, készülnek a fiúk, nagy-nagy lelkesedéssel készülnek, még akkor is, ha Etiópiát idéző az időjárás, és ha egyelőre sem Párizsba, sem a közeli Taksonyba nem szökött be az ősz. Viszont itt van a nyakunkon az őszi idény, meg a nagy-nagy feladatok.
A bajnokságról egyelőre ne essék szó, mert bár a jövő héten indul, még a Dunavarsányban válogatott szerelésben készülő futballisták jó része sem tudja, ki hol, merre, ki ellen és mikor.
Sajátos helyzet, annyi szent.
Itt van például Juhár Tamás, aki eddig alapembernek számított a Gellei-csapatban, most meg kispados a Vasas-ifiben, igaz, várja őt az Újpest. Szerencsére nem mindenki bizonytalan a jövőjét illetően. Urbán Flórián például érthetően jókedvűen tekint az előtte álló feladatokra; "öreg fejjel” azt kellett megérnie, hogy lassan díszpolgár lesz Zalaegerszegen, hamarosan Bajnokok Ligája-selejtezőt játszhat a ZTE-vel (az NK Zagreb ellen bármi előfordulhat, aztán már csak a szerencsés sorsolásban, no meg a Bozsik-csapatban kell bízni…), és tessék, mindennek a tetejében öt esztendő után újra válogatott lehet.
Öt év. Nem akármilyen hullámvasúton ült Urbán, száguldozott szépen le és föl, és az öt esztendővel ezelőtti emlék sem túl kedves a számára. Velünk, szurkolókkal együtt aligha felejti el a jugoszlávok elleni világbajnoki pótselejtezőt, az Üllői úti 1–7-et, amikor is 0–4-nél állt be, majd a belgrádi újabb megaláztatást, az 5–0-s vereséget. Azóta elfelejtették, de most Gellei Imre teljesen jogosan meghívta őt a legjobbak közé, s könnyen előfordulhat, hogy a Fradiban egyre inkább meghatározó szerephez jutó Dragóner Attilával ők alkotják majd a válogatottban a belső védőpárost.
De visszatérve a dunavarsányi hőgutára: hétfő délelőtt és délután is edzést vezényelt a szövetségi kapitány. Pedig még a kóbor macskák is az árnyékba menekültek, és lógó nyelvvel figyelték, ahogy a válogatott tagjai sprintelnek, passzolgatnak, és különböző taktikai elemeket gyakorolnak. Jólesett a gyakorlás végén a hideg zuhany – igaz, ebből nekünk magyaroknak nincs hiányunk –, majd az ebéd és a finom falatok végén az ajándék energiaital. Amúgy ez volt a nap fénypontja: a dunavarsányi edzőtáborban tudniillik együtt él, éldegél békében és barátságban a férfi kajak-kenu válogatott és a labdarúgócsapat. Még azt is írhatnám, egész jól összehaverkodtak a srácok, de hát mégiscsak az az igazi, ha olykor-olykor feltűnnek a csinos lányok.
Most jött kettő – energiaitalt hoztak és osztogattak. A két szőke, lebarnult hölgy egyszer csak betipegett az edzőtáborba, elegánsan, magas sarkú papucsban, és odament minden kajakoshoz, minden futballistához, hogy ajánlatot tegyen neki. Az ajánlat pedig egy- egy doboz itóka volt, nem csoda, ha ezek után, no meg a csendespihenőt követően teljesen feltöltődött, a meleggel mit sem törődő sportoló készülődött. De készülődik a kapitány is, akiben élénken élnek a néhány hete véget ért világbajnokság élményei. Gellei Imre sok-sok tapasztalattal lett gazdagabb Japánban, de nemcsak a svédeket vagy a lengyeleket illetően. Vasárnap például háromnegyed órás előadást tartott játékosainak, akik szerinte vevők minden új ötletre és variációra.
"Örülök, hogy lehetőségem van néhány napot együtt tölteni a srácokkal, erre legközelebb majd csak a spanyolok elleni találkozó előtt kerülhet sor – mondta a szövetségi kapitány a hétfői két tréning között. – Rendkívül hasznos ez az összetartás, hiszen, nem titkolom, vannak hiányposztok, amiket szeretnék betölteni. Ilyen például a védekező középpályás és a két ék szerepköre. Ezenkívül jut idő gyakorolni két játékszisztémát is, az egyikben négy védővel, a másikban három védővel és megerősített középpályássorral próbálkozunk. Most nincsenek itt az idegenlégiósok, így akiket meghívtam, bizonyíthatják, hogy kinek lesz helye az őszi tétmeccseken a csapatban. Olyan játékosokra van szükségem, akiknek fontos a nemzeti öntudat, akik büszkék arra, hogy magyar címeres mezben szerepelhetnek. Biztos vagyok benne, hogy Spanyolország csapata a legerősebb összeállításban érkeznek Budapestre, mert nekik is ugyanolyan felkészülési állomás ez a találkozó, mint nekünk. Azután szeptember hetedikén Izlandon játszunk, ahová ugyancsak meghívhatom a legerősebb keretet, azután pedig irány Stockholm. Nem győzöm hangsúlyozni, a válogatott sikeres szerepléséhez szükség van az összefogásra, a vezetők és a szurkolók támogatására.”
Fullasztó melegben araszol az ember vissza Dunavarsányból Budapest felé, s arra gondol, milyen ősz elé nézünk, amikor már a nyár is elképesztő zűrzavarral ajándékozta meg a futballrajongókat…