Közeleg az elátkozott hétfő

Ha én ligafunkcionárius lennék, most az motoszkálna bennem, hogy közeledik a hétfő, amikor majd mindenki rám figyel, és én mint fontos ember már nem bújhatok a függöny mögé , hanem igenis világgá kell kürtölnöm, a bajnoki rajt előtt két héttel , ki indulhat az élvonalban, hány csapata és csoportja lesz a kóros soványsággal küszködő NB I B-nek. Így az előttem álló hét végén nem elsősorban a fejfájdító hőségtől szenvednék, az még úgy-ahogy megoldható, lehúzott redőnyök, lavór hideg vízben tapicskolás, vizes zsebkendő a gondoktól ráncos homlokon. Sokkal inkább nyugtalanítana a hétfő közelségének a gondolata, ahol döntenem kell sorsokról, emberekről, csapatokról, a múltról és a jövőről, ami, valljuk meg, nem lesz könnyű.Ha én ligafunkcionárius lennék, nem hagynám magam, az MLSZ felé is mutogatnék, hogy tessék csak őket is kritizálni, mert a felelősség közös, és ebben bizony nincs vita. A rom, ami körülvesz minket, valóban közös eredmény, az összefonódások, az urambátyámszerű megoldások, a ki kivel van jóban elv diadala. Ez még azok előtt is világos, akik már évek óta elfordultak a magyar labdarúgástól. De tessék, az emberek az utcán, az edzőmeccseket figyelve, s talán még a fürdőkádban is a ligát szidják, minden baj okozójának tartják. Ám én visszautasítanék minden felém irányuló vádat, a felelősséget a korábbi ISM-vezetésre testálnám, hiszen először is tőlük származott az az "üzlet alapú” ötlet, hogy legyen például Kispestnek, Soroksárnak, Csepelnek és Erzsébetnek közös csapata, lehetőleg a másodosztályban. Aztán ligafunkcionáriusként tiltakoznék a játékvezetők nevében is, hogy őket bizony ne vádolják se a tavalyi, se az idei bajnokság végeredményének befolyásolásával. Az a sok furcsa ítélet a véletlen és az indiszponáltság eredménye. S igaz lehet, hiszen a világbajnokságon is majdnem ezt láthattuk, össze-vissza fütyülő bírókat.De jön az az átkozott hétfő, ott aztán bele kell néznem a kamerába, később pedig a dühös, álmaikat, talán klubjukat is elvesztő szurkolók szemébe kell mondanom a Kispest halálos ítéletét, azzal érvelve, hogy már nincs türelmi idő, a papírok és az adósságok önmagukért beszélnek. Azt persze elfelejteném, hogy korábban más klubokkal türelmesebb és elnézőbb voltam, de hagyjuk is…Ha én ligafunkcionárius lennék, most alighanem pályát változtatnék, strandon, céllövöldében keresnék munkát, ott kevésbé kerül kínos helyzetekbe az ember. Ám hétfő délután, "az ítélethirdetés után” sem dőlnék hátra, hiszen a romokon heverni nem éppen felemelő érzés.