Ezúttal nem rúgott gólt a Fradi

Amikor szombaton a Kecskemét elleni edzőmérkőzésen hetet rúgott a Ferencváros labdarúgó-csapata, a lelátón egyszerre szakadt fel több torokból a sóhaj: ,,bárcsak mindig így sülne a fiúk lába!” Talán még maguk sem sejtették, hogy nem kell megvárni a bajnokság rajtját a gólínségig, hamarabb eljön az, mint szeretnék. Már a keddi, felkészülési meccsen sem sikerült a kapuba találniuk a zöld-fehéreknek – igaz, az ő hálójuk sem zördült meg –, pedig az ellenfél ugyancsak egy alacsonyabb osztályban szereplő gárda, a REAC volt.A remek strandidőben a nézők nagy része a népligeti edzőpálya árnyékos oldalát választotta, ám ennek ellenére is összehúzott szemmel figyelte a pályán történteket. Igaz, a mérkőzés elején különösebb gond még nem volt az UEFA-kupában is érdekelt Fradi játékával, hiszen a rákoscsabaiak elvétve jutottak át a hazai térfélre, ám az akciók befejezésénél nem koncentráltak eléggé a zöldek. Az első félidő legnagyobb helyzete a román Bogdan Andone nevéhez fűződik, aki remek cselekkel szédítette meg a REAC baloldali védőit, majd jobbal tüzelt, ám a rákoscsabai kapus bravúrral hárított – egyébként a román középpályás még mindig nem írt alá, néhány rosszindulatú szurkolóban már az a gyanú is felmerült, hogy esetleg analfabéta a nevezett úr…Az NB I/B-s csapat mindenesetre nagyon jól tartotta magát, Mészöly Géza bemutatkozása a REAC kispadján remekül sikerült, csapata megúszta kapott gól nélkül a Ferencváros ellenében. A sárga-kékek legjobbja Véber György volt, aki nagyon jól mozgatta társait, régi önmagát idézve varázsolta a többiek lábára a pálya túlsó oldaláról a labdát. Igaz, fiatalodni már ő sem fog, úgy a huszadik percben járhattunk, amikor egy szögletrúgáshoz készülődve odaszólt az arra baktató Fradi-masszőrnek: ,, Eisikém, hívjál már egy mentőt!”
A második félidőben lehetőséget kapott a frissen igazolt Leandro is, aki hamar belopta magát a Fradi-hívők szívébe, kiszámíthatatlan cselei felveszik a versenyt Gera trükközéseivel is. Ráadásul a legnagyobb lehetőség is a Szombathelyről érkezett brazil legény nevéhez fűződik: úgy tüzelt kapura 30 méterről egy szabadrúgást, hogy a labda a felső lécről vágódott a gólvonal elé, majd a mezőnybe. Érdekes módon, a hazai kapusnak, Szűcs Lajosnak több dolga volt, mint kollégájának, néhány keményen megdőlt, veszélyesen csavarodó löketet kellett magához ölelnie, becsületére legyen mondva, egyszer sem pattant ki róla a labda. A fradisták nem is idegeskedtek a lelátón, egymást nyugtatva mondogatták: ,,itt a Lajos véd, nem a Kahn!” Hogy gólnélküli döntetlennel végződött a mérkőzés, az a ferencvárosi középhátvédnek, Dragóner Attilának köszönhető, aki három perccel a lefújás előtt lerántotta az egyedül kiugró rákoscsabai támadót. Az pedig a játékvezetőnek, hogy a védő ezek után is a pályán maradhatott, mi több, még lapot sem kapott.

A mérkőzés legjobbja a Fradi kapitánya, Lipcsei Péter volt, aki nemcsak remek indításaival tűnt ki, de a legtöbb labdát is magasan ő szerezte. Igaz, gyúró testvére, Gábor sem szégyenkezhet különösebben, egy labdát ő is szerzett, méghozzá vissza. A kispadon ülve ugyanis kifigyelte, hogy néhány élelmes gyerkőc megpróbál eloldalogni egy labdával, amit a fradisták készítettek az oldalvonal mellé. Nem olcsó mulatság egy ilyen játékszer, ezért felpattant a helyéről, majd fantasztikus sprintet kivágva eltűnt az öltöző mögött. Pár perc múlva büszkén hozta a labdát a hóna alatt, bár mintha kicsit jobban lihegett volna, mint testvére a pályán.