Harc nélküli helyosztók

A talán túlságosan is önkritikus női címvédő, a Mátrai Bea, Selmeczi Zsuzsa kettős tagjai még szombat este is edzést vezényeltek maguknak. Az önsanyargatás oka, hogy elégedetlenek voltak elődöntőt érő teljesítményükkel, szerintük nem működött igazán jól a külföldi tornákon már bevált új taktikájuk. Nos, maximalizmusuk gyümölcsözött a vasárnapi első mérkőzésen, és a vártnál jóval biztosabban verték Nyárit és Héjjast a fináléba jutásért, mint azt hinni lehetett.
"Most is csak hébe-hóba alkalmaztuk az újonnan gyakorolt, új taktikát – így Mátrai Bea. – Ez egyfajta gyorsabb játékot jelent, amelyhez nagyfokú precizitás szükséges – ez esetben viszont hatásos. A Virágék elleni meccs a pontok alapján szorosnak tűnt, ám lelkileg nehéz volt, hiszen az esélyesség terhével is meg kell küzdenünk. A fináléban igyekszünk többet megvalósítani az új taktikából, no és élvezni a röplabdát. Hiszen ezért vagyunk itt.”
A másik női elődöntő is nélkülözte a küzdelmet, a meglepetéspárosnak elkönyvelt Józsa és Jaczkó nem tudott jelentős ellenállást kifejteni Gudmann és Mester ellen.
"Az éjjel arról álmodtunk, hogy döntősök leszünk, ennek érdekében időben kijöttünk a pályára, bemelegítésként egy jót nyújtottunk, a meccsen pedig odafigyeltünk”– sűrítette össze a lényeget Gudmann. Társa gyorsan hozzátette, hogy Tiszaújvárosban formán kívül szoktak versenyezni, ezúttal szerencsére sikerült megtörniük az átkot.
Annyira azonban nem, hogy a fináléban megállítsák a címvédőt. A mérkőzés folyamán kétszer dolgozta le hárompontos hátrányát Gudmann és Mester, utána viszont nem tudták tartani a lépést a jóval határozottabb, alkalom adtán remekül mezőnyöző riválisukkal szemben.
"Még most sem vagyok teljesen megelégedve a teljesítményünkkel, a külföldi tornákon jobban meg tudjuk valósítani az elképzelésünket” – vélte Selmeczi. Mátrai azért tudott pozitívumot is említeni (persze mikor, ha nem egy megnyert torna után), szerinte a támadásokra nem lehetett különösebb panasz. Gudmann pedig elismerte, hogy sokat hibáztak, ami Mátraiék ellen a legkevésbé kifizetődő.
A férfi elődöntő három résztvevője – kibővítve a Beatles-film címét – egy nehéz nap nehéz éjszakájával a háta mögött indult neki a vasárnapnak. Három kaposvári (vagy exkaposvári) versenyző – Koch Róbert, Dávid Zoltán, Geiger András – ugyanis még szombat este a somogyi megyeszékhelyre indult, hogy (volt) terembéli társuk, Zarka Péter esküvőjén (inkább már csak lakodalmán) vegyen részt. A baráti kötelesség teljesítése viszont azzal járt, hogy csak két órát aludtak az éjszaka – egészen pontosan reggel.
A Koch fivérek idősebbike takarózhatott volna a fáradtság indokával a Gubik, Forgó duó elleni vereség után, de nem tette – állította, ő bizony nem fáradt. Gubikék pláne nem voltak azok, és 9:6-os vezetésre szert tevén, már könnyedén kormányozták partra hajójukat. Koch Róberthez hasonlóan Dávid és Geiger sem panaszkodott krónikus alvási hajlamra, ráadásul ők nyertek is Tóth Gábor és Jánosi ellen. (Érdekes módon nem Dávid volt az első, aki megjegyezte: főként az egyik pálya homokja túlságosan kemény, így a valósnál kisebbek a különbségek a párosok között, majdnem ugyanúgy lehet elugrani a talajtól, mint a teremben.)
A fináléba jutó két duó a tavalyi, keszthelyi rájátszásban találkozott legutóbb, és akkor a döntőbe jutásért Dávidék nyertek. Ezúttal minden másképpen alakult: Gubikék 19:15-ös vezetése után már teljesen elbizonytalanodott a tavalyi bajnoki ezüstérmes, és a végén már több hibát is elkövetve kapitulált.
"Azért tudtunk nyerni, mert alig, sőt, nem is hibáztunk – mondta Forgó. – Az ellenfél sem sokat, de kevés bakijuk összegződve adta ki a számszerűleg nagy különbséget. Érdekes egyébként, hogy az utóbbi években mindig mi nyerjük az első tornát.”
"Játékunk alapján megérdemeltnek tartom sikerünket, de remélem, még tovább javulunk, így a bajnoki cím is elérhető lesz számunkra” – tette hozzá Gubik.
Ha pedig össze akarjuk foglalni a vasárnap történteket, elmondhatjuk: elmaradtak a körömrágóan izgalmas csaták, furcsa módon éppen a helyosztók napján.