Bírók, kőkorszaki módszerrel

Pierluigi Collina utolérte… Nem volt könnyű dolga a tar olasznak, hiszen Puhl Sándort négyszer is a világ legjobb játékvezetőjének választották, vezetett világbajnoki döntőt és Bajnokok Ligája-finálét – hogy csak a csúcsokat említsük. A június 30-án rendezett Brazília–Németország vb-fináléban Collina minden szempontból beérte magyar elődjét. A Magyar Labdarúgó-szövetség alelnöke, a Játékvezető Bizottság elnöke mind a mai napig egyfajta "number one” a szakmájában. Javaslatait, felvetéseit nem süket fülek fogadják a világfutball vezetői szintjén sem. Az egykor kiváló játékvezetővel ezúttal a bírói kar szokásos félévi edzőtábora, valamint a közelmúltban befejeződött labdarúgó-világbajnokság kapcsán beszélgettünk. Emlékezhetünk, hány vitatott – téves(?) – ítélet borzolta a kedélyeket a teljes júniust átölelő seregszemlén. A jegyeladás botránya mellett, sajnos, a játékvezetés is bőven témát szolgáltatott a médiának, és a magyar bírók főnöke szerint nem is véletlenül…

– Kezdjük az időben legközelebb eső témával! Csütörtöktől vasárnapig Tatán edzőtáborozik a magyar bírói kar krémje, azaz az első osztályú és NB I B-s játékvezetők, valamint az élvonal ellenőrei. Mire számíthatnak a résztvevők az Öreg-tó partján?
– A szokásos, féléves edzőtáborról van szó, ahol a megjelentek elméleti és fizikális felmérésen vesznek részt, amely egyben felkészülést is jelent az előttünk álló szezonra – mondta Puhl Sándor. – Persze az előző bajnokságot is le kell zárnunk, azaz értékeljük a legutobbi kiírás tavaszi felének játékvezetői teljesítményét, mind egyénekre lebontva, mind összességében nézve a látottakat. Komoly munka lesz, hiszen az a célunk, hogy felfedjük a hibákat, mivel tanulnunk kell belőlük, hogy legközelebb már ne kövessük el azokat, vagy legalábbis kisebb legyen ennek az esélye. Le kell azonban szögeznem, az edzőtábor önmagában nem ad gyógyírt a játékvezetés problémáira, ám a jobbítás szándékát érzékelni és értékelni kell.
– Mint mondta, a játékvezetőket egyenként is értékelik, teljesítményüket boncolgatják. Ezek alapján várhatók változások a keretben?
– Természetesen. A futballban a bajnokság során eldől, ki a legjobb és kik esnek ki. Nálunk is hasonló fluktuáció működik, ám hozzátenném, nekünk – értem ezen az öttagú elnökséget – szubjektív és objektív szempontokat is figyelembe kell vennünk akkor, amikor ítéletet mondunk az egyik játékvezetőnkről. Minden mérkőzésen készül ellenőri jelentés a bíró munkájáról, amely egyfajta mankóként szolgál a keret mozgatásához. Szóval készült egy rangsor, amely alapján Bukovics Józsefet az NB I B-s kerethez helyeztük át, mivel neki több sikertelen közreműködése is volt. Bukoviccsal ellentétes utat járt be Arany Tamás, aki fél év után került vissza a legjobbak közé. Ennek a módszernek van egy pszichikai és pedagógiai oldala, hiszen jobb teljesítményre ösztönzi a bírókat. A lejjebb sorolt munkatársnak nem szabad tragédiaként felfogni a történteket, és biztos vagyok abban, hogy nem is fogja, ugyanis tisztában van azzal, hogy a mi munkánkhoz jó adag szerencse is szükségeltetik. Hozzá kell szokni, hogy a játékvezetőé már csak ilyen szakma.

Megjegyzik a tévedést

– A JB legutóbbi elnökségi ülésén szóba került egyéb újítás?
– Igen. Az élvonalbeli játékvezetőket első alkalommal soroljuk úgynevezett A és B keretbe. Hogy ki hova kerül, az csak Tatán derül ki. Annyit elöljáróban azért elmondhatok, hogy az A felségjelű társaság lesz a többször foglalkoztatottak csoportja, míg a B-be kerülnek az előző félévben gyengébben szerepeltek és az újoncok. Természetesen a két tábor között lesz átjárás, a szándék pedig hasonló a már elmondottakhoz. Biztos, hogy nem lesz kellemes érzés leírni, az érintettnek pedig elolvasni, hogy "Tisztelt iksz ipszilon, sajnálattal közlöm, hogy az A-ból a B keretbe helyeztük át…”, ám itt is a jobbítás szándéka a lényeg, ahogy az eddig nem említett fiatalítással is.
– Milyen eredményt tudnak ezen a téren felmutatni?
– Az új elnökség működésének kezdetén indult be a fiatalítási programunk, aminek eredményeként elmondhatom, hogy az induló harminchétről mostanra harminchárom évre csökkent az első három osztályban működő játékvezetői keret átlagéletkora. Ezt a szintet kell tartanunk a következő években, jelentős változás ezen a téren a továbbiakban nem várható. Meg kell jegyezzem, hogy a fiatalítás nem jelentette a bírói kar lefejezését, radikális megoldást nem alkalmazhattunk, de ez nem is volt szándékunk. Meg kellett találnunk a fiatalok és idősebbek megfelelő arányát. Egy többéves folyamat során jutottunk idáig, lépésről lépésre haladva. Az általunk érdemesnek tartott tehetséget mindig csak egy kerettel raktuk feljebb. Hogy jól döntöttünk-e, az majd a pályákon derül ki, ez ugyanis csak a közhelyszerű puding példájával diagnosztizálható, azaz meg kell kóstolni, hogy tudjuk: jó vagy sem.
– Hogyan értékeli az előző félévet?
– Vegyes benyomások alapján vegyes kép alakult ki bennem. Sok jó mellett három-négy rossz teljesítmény is volt, ez pedig rontja az összképet. Azt is mondhatnám, hogy túl sok volt a hiba, de ezt már egy tévedés kapcsán is kijelenthetném. Önkritikusnak kell lennünk, mert csak így léphetünk előre. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a futball pillanatjáték. A játékvezetőnek a másodperc tört része alatt kell döntenie. Ha téved, azt megjegyzik. Mellesleg az sem mindegy, mikor hibázik. Ha öt–nullánál bakizik, akkor az kevésbé szembetűnő és befolyásoló, mintha mondjuk ugyanezt döntetlen állásnál teszi.
– Meg tudná nevezni a félév legszembetűnőbb rontását?
– Az egyik talán legkirívóbb eset a győriek szombathelyi vendégjátéka kapcsán jut eszembe, ahol Kiss György partjelző hibázott. Kissnek egyébként kifejezetten jó szezonja lett volna, de egy ilyen momentum elég az osztályváltáshoz, azaz a következő félévben ő is az NB I B-ben szerepel. A már említett Bukovics Józsefnek több gyenge mérkőzése is volt, mégpedig, sajnos, kiugróan súlyos hibákkal.
Jogosak voltak a kritikák

– Ha a hibáknál tartunk, ugorjunk egy nagyot, és térjünk át a minap befejeződött ázsiai világbajnokságra. Meglehetősen kemény kritikák érték a játékvezetést…
– … és azt kell mondjam, ezek java része jogos volt. Nehéz véleményt formálnom, hiszen azt mondhatják: "könnyen beszél, hiszen ott sem volt…”, ezért elöljáróban leszögezném, hogy én mindig önkritikus voltam. Bár mások leírták vagy mondták, hogy hibátlanul működtem ezen vagy azon a mérkőzésen, én ezt soha nem gondoltam így. Úgy fogalmaznék: szerencsére kevés nagy hibám volt. Márpedig a bírót ez minősíti. Maradjon észrevétlen, ne nyúljon bele a meccsbe. De visszatérve a vébére, kezdjük a bíróküldéssel! A játékvezetőt csak a kezdésig lehet menedzselni. Mi is jártunk úgy, hogy a legjobb formában lévő emberünket küldtük el egy fontos találkozóra, ám hibázott. Nem lehet előre tudni, "mellényúl-e” a kiválasztott. Ezzel együtt a szubjektív véleményem az, hogy ha a világ harminckét legjobb válogatottja egy tornán találkozik, oda a világ harminckét legjobb formában lévő játékvezetőjét kell meghívni! Hogy lesz köztük olyan, aki úgymondván kis országból jött? Na és? Gyenge focival bíró államnak is lehetnek jó játékvezetői. Szakmai szempontból ugyanakkor úgy vélem, vissza kellene térni az egy országból érkező bírói hármasokhoz. Összeszokott csapatok jutnának így szerephez, és meggyőződésem, ebben az esetben kevesebb lenne – lett volna – a hiba.
– Bocsánat, de a trend nem ebbe az irányba mutat, hiszen egy BL-mérkőzésre is a szélrózsa minden irányából érkeznek a játékvezetők…
– Nos, értesültem róla, hogy az UEFA ennek a szisztémának az újbóli bevezetésén gondolkodik, úgyhogy nem vagyok egyedül a felvetésemmel. Visszatérve a koreai–japán tornához, meg kell mondjam, őrültségnek tartom azt a véleményt, amely szerint sorozatos csalás segített bizonyos gárdákat az előrejutásban! Nem volt csalás, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy a FIFA-tól semmiféle ukáz nem ment a bírókhoz. Remélem, a bronzmeccsen tapasztaltak megfordították ezt a fajta gondolkodást, hiszen akkor pontosan az addig támogatottnak vélt dél-koreaiakat sújtotta egy-két téves ítélet. Ugyanakkor vallom, az európai játékvezetők kitettek magukért, ez pedig jelzésértékű. Ha csak a döntőt és az elődöntőket veszem számításba, Collina, Kim Milton Nielsen és Urs Meier is bizonyította, jól választottak az illetékesek, amikor őket jelölték ki ezekre a feladatokra.

Jöhetnek az újítások is

– Mi a véleménye a szóba került újításokról? Két játékvezető, gólbíró, videós visszajátszás…
– A futball felgyorsult, fizikailag és technikailag is rengeteget fejlődött a játék. Sokkal több a test-test elleni kontaktus, ugyanakkor a bírók munkáját semmivel sem segíti több szempont, mint mondjuk a hatvanas években. A játékvezetés még mindig a kőkorszaki módszerekre hagyatkozik, azaz egy szögből két szempár figyeli az eseményeket. Ez pedig édeskevés a mai fociban. Vegyük csak a vébén meg nem adott gólokat… Tenni kell valamit, a játék és a közönség is ezt kívánja. A bíró ember, tévedhet, ám a többség úgy gondolja, csak ő nem hibázhat. Ezt kiküszöbölendő segítség lehetne például a gólbíró tisztségének a bevezetése. Ráadásul súlyos hatású döntéshelyzetben lehetne segítségül hívni. A két játékvezetős rendszert ki kell próbálni, ahogy a videózást is. Nem lehet ugyanis tudni, hogy milyen hatást vált ez ki az érintettekből. Türelmes lesz-e a közönség, mint a jégkorongnál és az amerikai fociban? Megannyi kérdés, amelyekre csak a gyakorlat adhat választ. Egy azonban biztos: az újításokat nem egy ilyen monstre tornán kell először bevetni. Láthattuk, mennyi vitát és milyen feszültséget szült a vébé előtt bevezetett új szabály alkalmazása, miszerint a színészkedést azonnal lappal kell büntetni. Vegyük csak Francesco Totti esetét. Jogosan kapta vajon második sárga lapját?
– Ha már itt tartunk, emlékezzünk meg Székely Ferencről is, aki a Totti kapcsán említett dél-koreai–olasz párharcon is közreműködött…
– Kétségtelen, örömmel figyeltük a munkáját, amelyet személyesen jónak minősítenék. Nem vallott szégyent, csupán egyetlen vitatott jelzése volt, az ominózus dán–uruguayi derbin Jon Dahl Tomasson mozdulatát vélte kéznek. Védelmére szóljon persze mindaz, amit néhány sorral feljebb már mondtam: azaz egy szempár és egy látószög segítette a munkáját. Összességében elégedetten térhetett haza, mivel az, hogy ki meddig maradhat ott a tornán, nagymértékben szerencse kérdése. Ahogy a mi egész pályafutásunkat is Fortuna befolyásolja…