Fehérvári nyugodt vizeken

Fehérvári Vince a leggyorsabb magyar kajakos. A 200 méteres sprintszámokban idehaza utoljára 1995-ben győzték le, és a nemzetközi regattákról is rendre érmekkel tér haza. A hétszeres világbajnok versenyző a Mol 5. síkvízi kajak-kenu Európa-bajnokságon három számban áll rajthoz. Szegeden minden bójasort ismer, elvégre a helyi Démász Vízisport Egyesület versenyzője.
– A kétszáz méteres számokban idehaza hosszú évek óta nem tudják legyőzni, és külföldön sincs túl sok riválisa. Meddig őrizhető meg a verhetetlenség mítosza?
– 1995-ben azért itthon is előfordult, hogy kikaptam. Egyébként nincs semmilyen titok a győzelmek mögött, egyszerűen olyan gyorsnak kell lennem, hogy én érhessek először célba. A kétszáz méteres táv egyébiránt nem igényel különleges felkészülést. Év elején ugyanúgy edzek, mint azok, akik hosszabb távokon indulnak, és csak akkor váltok, amikor kiderül, hogy pontosan mely számokban fogok rajthoz állni a nagyobb versenyeken. Ekkor már többet kell erősítenem, mint a többieknek, viszont többet is pihenek.
– A kétszáz méteres számok nem szerepelnek az olimpia programjában. Miért választotta hát éppen ezt a távot?
– Nem tudatos választás volt, így alakult az évek során. Szeretem a sprintszámokat, és jóllehet olimpiai távon is próbálkoztam korábban, a hazai mezőny olyan erős, hogy mindig lemaradtam egy kicsivel, és ötszáz, illetve ezer méteren nem tudtam kijutni a világversenyekre.
– Mit vár a július tizennyolcadikán kezdődő szegedi Európa-bajnokságtól?
– Ha a négy évvel ezelőtti formánkat hozzuk, már boldogok lehetünk. Az 1998-as szegedi világbajnokságon is indultam, és párosban, valamint négyesben is aranyérmet nyertem, úgyhogy igen jó emlékeim vannak arról a versenyről. Mivel tavaly a Démász-Szegedhez igazoltam, így immár helyi versenyzőként fogok vízre szállni. Alighanem ez is megkönnyíti majd a dolgomat.
– A tavalyi világbajnokságon a célvonal előtt Hegedűs Róberttel felborultak, és így párosban elúszott a vébéaranyérem. Nem tart újabb balszerencsés esettől?
– Nem volt egyszerű feldolgozni, hogy nyerő pozícióban estünk ki. Azóta persze túltettem magam a Poznanban történteken, és nem tartok attól, hogy újra előfordulna ilyesmi. 1993 óta veszek részt komolyabb versenyeken, és a nagy számok törvénye szerint nem csoda, hogy ennyi idő után utolért a balszerencse. Most következhet újabb nyolc felhőtlen és borulásmentes esztendő.