Már edz a szabadfogású válogatott

Pedig alig két hónappal ezelőtt még Ritter Árpád fináléja tartotta izgalomban a kis kompániát Bakiban az Európa-bajnokságon, ám a csepeli 74 kilós sikere lassan már történelmi távlatokba vész…– Az emlékekből nem lehet megélni, a világbajnokságon a kontinensbajnoki aranyért nem adnak semmit – kezdte a fogásnem első embere. – Pihentünk egyet, kifújtuk magunkat, de most már el kell kezdeni a munkát. Ahogy mondani szokták, belecsaptunk a lecsóba…– Nem lesz ez egy kicsit erős kezdés? A lecsó közismerten nem egy könnyű étel.– Egyelőre csak szolidan falatozunk. A fűszereket majd a jövő héttől adagolom. Szerdán indulunk Szlovákiába a Csorba-tóhoz. Addig viszont kicsit megolajozzuk a berozsdásodott izmokat. Napi három könnyű kis ráhangoló tréning. – Képzelem! Reggel futás éhgyomorra, súlyzók, erősítés a tűző napon…– Ááá! Délelőtt mozgunk egyet az Eb-re készülő kadettekkel, délután pedig erősítünk. De tényleg nem orrvérzésig. Azt majd a Tátrában!– A bevált recept szerint. Gondolom, a Lengyel Nagydíjra is hagyományosan, munkából mennek.– Egy felkészülési verseny miatt nem lenne értelme visszavenni a tempóból, ugyanis a vébén akkor biztosan ráfaragnánk.– Apropó, világbajnokság. Teheránba az Eb-csapat utazik?– Reményeim szerint, igen. Mind a hat versenyző megszerezte a kvótát, bár ennek így utólag nincs túl nagy jelentősége. A nemzetközi szövetség ugyanis úgy döntött, eltörli a kvalifikációt, azaz továbbra is indulhat boldog-boldogtalan. Szerintem egyébként igazuk van, a sportág presztízsét csak növeli, ha hatvan ország indul a viadalon, nem pedig húsz. Éppen elég, hogy az olimpián szűkös a mezőny.– Így viszont még nehezebb lesz a dobogó közelébe férkőzni.– Amúgy sem lett volna egyszerű, hiszen, aki igazán jó, annak megvolt a kvótája. A létszámbővítés leginkább a bukfenckirályoknak kedvez. Aki ott akar lenni a végelszámolásnál, egyszerűen nem kerülheti el a sztárokat. Valaki biztosan az útjába akad. De hát éppen azért dolgozunk, hogy tőlünk is tartsanak.– Tény, az elmúlt másfél évben, amióta a fogásnem élére került, jönni kezdtek az eredmények.– Nincs ebben semmi ördöngősség. Előtte is dolgoztak a fiúk, de valahogy nem jöttek össze a dolgok. Ám látszott, csak egy szikra kell, és belobban a társaság. A tavalyi budapesti Eb-n aztán Ritter és Bánkuti is odaért a dobogóra, azaz beindult a szekér.– Kettejük közül az utóbbi aztán idén Bakiban kissé elszállt.– Sokat beszélgettünk Bánkuti Kutyával, elemeztük a kudarc okait. Fizikális adottságainak köszönhetően túlságosan is a küzdelemre helyezte a hangsúlyt, nem állt le birkózni az ellenféllel. Elmondtam neki, sokkal többet kell kockáztatnia, ugyanis képes a legváratlanabb akciókra is. Persze, ez magában foglalja a hibázás lehetőségét. Ezért kell edzésen a kényes szituációkat sulykolni, nem baj, ha hússzor eldobják, huszonegyedszerre, talán éppen a vébén, sikerül a fogás. Ráadásul lentről még nem olyan biztos a védekezése, mint Ritternek, így állásból még többet kell dolgoznia.– Ezek szerint Teheránban már ismét a pozitív arcát mutatja?– Nagyon remélem! A csoportokból két-három továbbjutót mindenképpen várok, és köztük van ő is. Ha ez sikerül, jöhet a következő lépés, az érem.– Bízik a dobogóban? A magyarok közül legutóbb nyolcvankilencben Tóth Gábor nyert érmet világbajnokságon.– Kell, hogy sikerüljön! Különben is, az elmúlt másfél év szinte már kötelez minket…