A török játékosok feküdtek a földön, és az arcuk árulkodó volt. Látszott rajtuk, tudatában vannak annak, hogy mekkora lehetőséget szalasztottak el. Talán életük lehetőségét. A félholdas ország válogatottja fennállása során másodszor indulhatott világbajnokságon, és 1954-gyel ellentétben most roppant nagy menetelést mutatott be (negyvennyolc évvel ezelőtt az NSZK ellen, egy ráadás meccsen esett ki a csoportmérkőzéseket követően). Az elődöntőben azonban megtorpant. Hiába játszott jól szinte az egész mérkőzésen, elég volt egy villanás, Ronaldo jó helyre tette a cipője hegyét, és máris a selecao jutott a fináléba.
"Nagy volt rajtunk a nyomás, és ezt nem minden esetben tudtuk elviselni – vélte Senol Günes, a török válogatott szövetségi kapitánya. – Az első félidőben egyenrangú partnerei voltunk a brazil csapatnak, a fordulás után azonban néha kihagyott a védelmünk, és ez egy ilyen rutinos gárda ellen éppen elég volt. Szomorúak vagyunk, de annyira nem, hogy előre lemondanánk a bronzéremről. Küzdeni fogunk, tisztában vagyunk azzal, hogy nem egy csapat, hanem egy ország áll majd velünk szemben, de ezek a szép, az igazán nekünk való feladatok.”
Alpay és a török válogatott az elôdöntôig menetelt, ám ott Ronaldo megállította –a cél ezek után a bronzérem megszerzése
Alpay és a török válogatott az elôdöntôig menetelt, ám ott Ronaldo megállította –a cél ezek után a bronzérem megszerzése
Alpay és a török válogatott az elôdöntôig menetelt, ám ott Ronaldo megállította –a cél ezek után a bronzérem megszerzése
Alpay és a török válogatott az elôdöntôig menetelt, ám ott Ronaldo megállította –a cél ezek után a bronzérem megszerzése
Az eurázsiai együttes főképp a támadások rossz befejezése miatt bukott el a tornán. Hakan Sükür a világbajnokságon rá tökéletesen jellemző módon ismét kihagyott mindent, amit csak lehetett. Az első félidőben például volt egy olyan jelenet, amikor ha kapásból lő, akkor a brazilok alighanem középkezdéshez vonulhattak volna, a Parma támadója azonban le akarta venni a labdát… Ettől eltekintve a támadó roppant aktívan játszott, rengeteget járt vissza a középpályára labdákért, de úgy tűnt, oltást kapott a gól(ok) ellen. Nála sokkal jobb formában van Ilhan Mansiz. A Szenegál ellen aranygólt lövő csatárnak ezúttal is megvoltak a helyzetei, de a végső döfést most nem tudta bevinni. Hasan Sas, Ümit Davala és Emre Belözoglu pedig nem tudott olyan gyakran a kapu elé keveredni, hogy érdemben is változtasson az eredményen.
Az elődöntőben nyújtott produkciója miatt elsősorban a hátsó alakzat érdemel dicséretet Rüstüvel az élen. A Fenerbahce kapusa bravúrt bravúrra halmozott – akárcsak a két gárda csoportmeccsén, egészen a tizenegyest megelőző szituációig –, Ronaldo góljáról pedig nem tehetett. "Kár, hogy így alakult, és nem tudtuk megörvendeztetni a szurkolóinkat. Sportszerű, nagy csatában dőlt el a továbbjutás, és be kell látnunk, a brazilok megérdemelték a sikert. Az ország történetének legjobb eredményét értük el, ezt már senki sem veheti el tőlünk. A bronzmeccsre azért még összeszedjük magunkat” – fogadkozott társai nevében is a hálóőr. A kisdöntőben Dél-Korea lesz Senol Günes csapatának ellenfele, és bármilyen meglepő, de a két ország nem először ad egymásnak randevút világbajnokságon. Negyvennyolc évvel ezelőtt – akkoriban ez volt a papírforma – 7–0-ra nyert a török válogatott. Ezúttal senki se várjon ilyen gólzáport, mert ez még a meglepetések világbajnokságán is elképzelhetetlen…
