Röviddel az Egyesült Államok elleni negyeddöntő előtt Rudi Völler, a német válogatott csapatfőnöke két fronton is verbális csatába keveredett. A két párviadalból kétségkívül a dél-koreai futball élő legendájával, Csa Bum Kunnal vívott csatája a kínosabb. Az ázsiai sportember néhány bíráló szóval illette a Nationalelf Paraguay ellen nyújtott játékát, erre "Rudi Nazionale” azzal riposztozott, hogy Csa Bum Kun csak azért mond ilyeneket, mert túl sok aszpirint szedett."Sajnálom, ha túllőttem a célon, nem állt szándékomban – kért nyilvánosan is bocsánatot Völler. – Megpróbálom mindig kordában tartani magam, de én is csak ember vagyok, és néha hibázok. Ôszintén mondom, viccnek szántam az egészet.” A hírek szerint az egykoron a Bundesligában, az Eintracht Frankfurtban és a Bayer Leverkusenben futballozó, Völlerrel baráti viszonyt ápoló Csa már elfogadta a feléje nyújtott békejobbot.
A német szurkolók által istenített „Rudi Nazionale” Csa Bum Kunnal már kibékült, Thomas Bertholdra viszont még haragszik
A német szurkolók által istenített „Rudi Nazionale” Csa Bum Kunnal már kibékült, Thomas Bertholdra viszont még haragszik
A német szurkolók által istenített „Rudi Nazionale” Csa Bum Kunnal már kibékült, Thomas Bertholdra viszont még haragszik
A német szurkolók által istenített „Rudi Nazionale” Csa Bum Kunnal már kibékült, Thomas Bertholdra viszont még haragszik
Sokkal agresszívebben lépett fel egy másik szópárbajban az edző. A kihívó itt Thomas Berthold, Völler egykori válogatottbeli és szobatársa volt, aki ugyancsak a dél-amerikaiak elleni produkciót kritizálta, méghozzá meglehetősen erőteljes kifejezésekkel. "Továbbra sem tudom megérteni az ilyen embereket. Elmulasztotta annak a lehetőségét, hogy csendben maradjon. Igaz, én is. Ettől függetlenül mindig is ezer százalékkal a csapatom mögött fogok állni” – hangzott Völler válasza. A hangulat ezen villongások ellenére is kiváló, Oliver Kahn például máris kiállította Völler bizonyítványát. "Csodálatra méltó a csapaton belüli nyugalom, és ez vitathatatlanul Rudinak köszönhető. Olyan érzése van az embernek, mintha Völler már az ötödik világbajnokságán lenne csapatfőnök” – fogalmazott a válogatott és a Bayern München egyese. Javíthatja a kedélyállapotot, hogy pénteken alighanem mind a 22 – Jörg Böhme sérülés miatt már a nyolcaddöntő előtt hazautazott –, játékos Völler rendelkezésére állhat. Az egyetlen kérdőjelet továbbra is Christoph Metzelder jelenti, a Borussia Dortmund védőjének még mindig a bokája rakoncátlankodik, de az orvosok szerint az amerikaiak elleni ütközetig rendbe jön a problémás testrész.
A statisztikákban hívő németek egyébként kisebb nyomozást végeztek, és számukra biztató jeleket találtak. Péntekre jó időt, meleget jósolnak Ulszanba – az időjárásjelentések szerint az eredetileg a hét közepére ígért monszun csak a jövő keddi elődöntő környékén köszönt be Dél-Koreában –, márpedig a Nationalelf kánikulában két roppant fontos negyeddöntőt is megnyert. Méghozzá mindkettőt Mexikóban, 1970-ben, illetve 1986-ban. Harminckét évvel ezelőtt Anglia volt a vetélytárs, a németek mindenképpen szerettek volna bosszút állni az 1966-os döntőben elszenvedett vereségért. Ehhez képest az 50 fokos hőségben megrendezett találkozón a "háromoroszlános” tizenegy 2–0-ra elhúzott! Franz Beckenbauer parádés szólója és Uwe Seeler máig emlékezetes fejese azonban a hosszabbítást jelentette a felek számára, a ráadásban pedig az angol védők egy pillanatra elfeledkeztek Gerd Müllerről. A "Nemzet bombázójának” fél pillanat is elég lett volna a gólhoz, nemhogy egy… A második mexikói vb-n a házigazda várt a nyolc között a németekre. A hazaiak emberelőnyben futballozhattak, a németek inkább küzdöttek, mint játszottak, de akaraterejük a tizenegyesrúgások során kifizetődött. Ellenpontként azért megemlítették az 1994-es és az 1998-as negyeddöntőt is, amikor a gárda favoritként kapott ki Bulgáriától, illetve Horvátországtól. Most is a Nationalelf az esélyesebb…
