– Most bánhatja csak igazán, hogy Budapesten nem a Koppenhágában látott, támadó felfogásban futballozó csapatot szerepeltetett a svédek és a portugálok ellen...
– Ne kezdje maga is! Többen a fejemhez vágták, hogy a Puskás Ferenc Stadionban csatár nélkül, védekező stílusban küldtem pályára a válogatottat, holott a felállásunk akkor is ugyanúgy lehetővé tette volna a dominánsabb támadófutballt. Ha a száraz tényeket vesszük, nem vitatom, szeptemberben egyetlen előretolt ékkel szerepeltünk, de ez a formáció valójában három támadót jelent, hiszen a széleken játszók éppúgy felelősek akcióink előkészítéséért, befejezéséért, mint a csatárunk.
– A csoportgyőztes Dánia vendégeként mégis merészebb volt a felállás. Nem félt, hogy beleszaladunk egy nagy verésbe?
– Már a meccs előtt is azt hangsúlyoztam: vagy asszisztálunk a dánok fiesztájához, vagy egy rövid időre tönkretesszük az ünnepüket. A rendszert többféleképpen is felvázolhatjuk. Amikor az ellenfél nyomott, nyilván úgy tetszett, hogy mindössze Torghelle Sándor mozog a védővonalban, amikor meg mi vezettük az akciót, legalább hárman rohamoztunk – ráadásul az ékek mögött szereplő Buzsáky Ákosnak is feladata volt a felzárkózás.
– Nemcsak a szerkezeten, hanem az összeállításon is módosított a lisszaboni meccshez képest. Elégedett az „újakkal"?
– Portugáliában nem voltam elégedett a csapat mentalitásával. Egyes játékosok nem vették fel megfelelően a harcot, holott az egész selejtezősorozat alatt azt hangoztattam, hogy a nemzetközi futballban ma már csak a testi erejét maradéktalanul kihasználó együttes kerekedhet felül. Csalódott voltam, ezért a dániai napok során igyekeztem elbeszélgetni a labdarúgókkal, több foglalkozáson is a hitre, a szenvedélyes játékra hívtam fel a figyelmüket. Ez a győzelem pedig bizonyította, hogy élünk, hogy van jövőképünk, hogy érdemes ezt a társaságot motiválni. Számomra nagyobb öröm a befejezésre összeszedett tizenhat pontnál., hogy Varga József – aki voltaképpen azonnal a mély vízbe csobbant – jóval a várakozásomon fölül teljesített.
– Gera Zoltán furcsa esete sem segítette a dolgát... Miért került volna a lelátóra?
– Több tényező miatt döntöttem a mellőzése mellett. Elkésett egy taktikai értekezletről, márpedig hasonló fegyelmezetlenség következtében került ki a portugáliai csapatból Bodor Boldizsár is. Tehát Gera Zoltán esetében sem tehettem mást. Ugyebár többször jeleztem, nálam nincs kivételezés, nem nevekben gondolkozom. De nem csak ez vezetett a kihagyásáig. Szakmai indoka is volt az elhatározásomnak, nem voltam elégedett a futballistával.
– Mit szól ahhoz, hogy a csapatkapitány a válogatottságot is lemondta?
– Tudomásul veszem, de megvan róla a véleményem. Egy labdarúgónak nem csupán a pályán kell profi módon kezelnie a számára kényes kérdéseket. Huszti Szabolcs tudomásul vette, hogy Dániában a kispadra szorul, Fehér Csaba és Fülöp Márton elfogadta a néző szerepét – Zoltán inkább hazautazott. Ez nálam nem más, mint társai cserbenhagyása, vétség a közös érdek ellen. Gera Zoltánnak nincs visszaút!
– És a sokak által a válogatottba követelt, az U20-as vb-n remeklő fiataloknak van esélyük?
– A korosztályos torna és mondjuk a dánok elleni vb-selejtező színvonala összehasonlíthatatlan. Ezúton szeretnék gratulálni Egervári Sándornak és a fiúknak, szorítok értük, és igen, elképzelhető, hogy egyik-másik játékos idővel lehetőséget kap. Nekem most az a feladatom, hogy az Európa-bajnoki selejtezőkre szelektáljak, és megtaláljam azt a társaságot, amely eséllyel vág neki a sorozatnak.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!
