– A jelenlegi válogatott keret tagjai közül ön ismerhette legjobban Albert Flóriánt. Ha a fiatalok azzal állnának ön elé, hogy meséljen róla, mit mondana?
– Azt, hogy egy közvetlen, szerény és rendes ember távozott közülünk – felelte Gera Zoltán. – A Császárt sajnos nem láthattam futballozni, így a varázslatos megmozdulásairól nem anekdotázhatnék a srácoknak, arról ellenben igen, hogy amikor csak tehette, jó tanácsokkal látott el.
– Úgymint?
– A meccsek előtt gyakorta volt egy-két jó szava hozzám, és időnként a lefújást követően is elmondta a véleményét a játékomról. Biztosan megtehette volna, ám sosem kritizált. Csak biztatott. Nem beszélt sokat, de mindig a lényegre tört. Én meg büszkén kihúztam magam, hogy Albert Flórián egyáltalán szóba áll velem. Óriási elismerésnek tartottam, hogy Szűcs Lajos és Rákosi Gyula mellett ő is figyel rám.
– Legendaként tekintett rá?
– Legendaként és példaképként. Sosem feledem, egyszer csípőre tettem a kezem, mire azonnal rám förmedtek: mit képzelek, én vagyok a Császár?! Eszembe sem jutott ilyesmi, csak így pihentem... Hogyan is hasonlítottam volna magam hozzá, amikor nyilvánvaló, hogy Albert Flóriánhoz fogható labdarúgónk nem születik egyhamar. Ha felmentem a Fradi-múzeumba, nyomban meggyőződhettem róla, mekkora klasszis volt: a serlegek, a díjak, a fotók mindent elárultak a tudásáról.
– A gyászhír Angliában érte?
– Igen, ott. A délelőtti edzésünk után éppen ebédeltem, és amikor egy pillanatra felnéztem a Sky Sports csatornára kapcsolt televízióra, a képernyő alján futó hírből csupán annyit láttam, hogy meghalt a magyar labdarúgás legendája. Amíg nem értem haza, nem tudtam, kiről van szó. Otthon derült ki, hogy Flóri bácsiról... Mivel vasárnap este repültem Budapestre, a szombati szertartáson és a másnapi temetésen sajnos nem búcsúzhattam el tőle, de a pénteki találkozón mindent elkövetek azért, hogy győzelemmel tiszteleghessünk a Császár előtt. Liechtenstein ellen amúgy is elvárható tőlünk a siker, de így, hogy Albert Flórián emlékére rendezik a mérkőzést, kötelező nyernünk!
–Százhatvanhét napnyi kényszerszünetet követően szombaton, az Arsenal ellen játszott újra a Premier League-ben. Újságpapírra vethetjük, hogy csaknem fél év után ismét százszázalékos állapotnak örvend?
–Ha nem lennék rendben, nem lehettem volna kezdő a hétvégén. Jó erőben érzem magam, azt ugyanakkor elismerem, hogy a meccshiány miatt a finomhangolás még hátravan. Aggodalomra azonban nincs ok, még két-három összecsapás, és minden a helyére kerül.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.
