„Egervári Sándor kapitány tavasszal kint volt a Sturm egyik mérkőzésén, utána beszélgettünk, s már akkor célzott arra, hogy valószínűleg meghív. Ha pedig meghív, kötelességem jönni, és megtiszteltetés, hogy számítanak rám” – számolt be Szabics Imre az előzményekről a Nemzeti Sportnak, majd hozzátette: nem lenne éppen szomorú, ha a soron következő két meccsen eredményes is tudna lenni – kedden San Marinóval Eb-selejtezőt játszunk, ugyancsak idegenben –, de azért ennek alapfeltételeként mindenekelőtt győzni illene.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
„A légiósévek alatt megtanultam, nem az egyéni érdek a legfontosabb, hanem a csapat sikere. A Sturmban sem én rúgtam a legtöbb gólt, inkább az előkészítés volt a feladatom, de ez nem zavar. A lényeg, hogy mi lettünk a bajnokok...”
Rutinja mellett a külföldön eltöltött esztendők – Szabics 1999-ben csapott fölé légiósnak – is kiemelik őt a jelenlegi magyar keretből, nem véletlen, hogy a fiatalok sorra járulnak hozzá a „receptért”.
Németh Krisztián esetében például eleve adott a párhuzamba állítás, lévén két támadóról van szó, akik tehetségükből kifolyólag a hazai közegből gyorsan kilépve külföldön találták magukat.
„Nagy klubhoz mindig jobb tartozni, mint egy kisebbhez... Arról nem beszélve, hogy ha az Olympiakosz Bajnokok Ligája-meccsén Krisztián gólt tudna rúgni, az nagyobb lendületet adhat neki, mint egy gyengébb liga tizedik helyezettjében szerzett tíz gól. Kérdezgetett a karrieremről, a tapasztalatokról, és azt mondtam: valamikor meg kell vívnia a harcát a csapaton belüli konkurenciával, amíg ez nem történik meg, nem lehet folyamatosan sikeres – nem lehet a küzdelem elől állandóan elmenekülni.”
„Örülök, hogy Szabics Imre újra a legjobbak között lehet, és hiszem, játékával, góljaival igazolja, hogy ott is a helye. Én mindenesetre szurkolok neki, hogy bizonyítsa, az elmúlt öt évben sem kellett volna teljesen elfelejteni” – kommentálta a támadó beválogatását a Nemzeti Sport állandó szakértője, a válogatott korábbi edzője, Détári Lajos. |
Luxemburgban szívélyes fogadtatásban részesült a magyar válogatott az ott élő és dolgozó honfitársaktól. A magyar közösség képviselői ugyanis összefogtak, és már a csütörtöki edzésen is ott voltak – a mai meccsre több százan jönnek. Ráadásul gyermekeik nemcsak nézők, hanem tevékeny részesei is lehettek a foglalkozásnak.
Persze a kicsik nem voltak végig a pályán a Luxemburg elleni mérkőzést megelőző utolsó tréningen, hiszen a válogatottnál lelkiismeretes munka folyik, a pénteki találkozó sem lesz gyerekjáték. Egervári Sándor soklabdás gyakorlást rendelt el csütörtök estére, amelyről csak Gera Zoltán hiányzott. A csapatkapitány el sem utazott Luxemburgba, Magyarországon maradt, ahol további orvosi kezelések várnak rá, hogy a San Marino elleni selejtezőn már ő is pályára léphessen.