Huszonnégy éve nem kezdett ennyire jól világbajnoki selejtezőt Magyarország

Az albánok ellen összejövő huszonötezer magyar néző tükrében talán nem túlzás leírni: ha Huszti Szabolcs belövi ziccerét a dánok ellen, ma már Mexikót idézné a futballhangulat. Az 1986-os világbajnokság selejtezőit négy győzelemmel kezdte a válogatott, és az azóta tartó nihil ismeretében a mostani kilenc szerzett pont valóban csodaszámba ment volna.



Svédországban volt esély a bravúrra, az első 45 perc alapján inkább három pont tűnt valószínűbbnek, mint egy, de a magyar csapat behatárolt képességét jól jellemzi, hogy végül nulla lett belőle.

Szintúgy a szünetbeli összezuhanás az oka, hogy a ritka gyenge napot kifogó Dániát sem sikerült legyőzni, és ez így együtt már dühítő, hiszen az egyfélidős válogatott a vb-selejtezőcsoport második vagy harmadik helyére nem elég.

Mivel a játék Albánia és különösen Málta ellen is igencsak visszafogottra sikerült, furcsa helyzet állt elő: futballt nem sokat láttunk (és ebben nem csak a szerdai adáshiba a ludas…), ellenben a csapat ott áll csoportja második helyén.



S miért áll ott? Mert két kötelező győzelmet aratott. Csakhogy a kötelező győzelem nálunk már régóta lutri: vagy bejön, vagy nem. Ezúttal bejött, ami különösen megsüvegelendő, hiszen ha eltekintünk a szokásos nemzeti hevülettől, már csöppet sem egyértelmű, hogy a közelmúltban rendszeresen megalázott magyar válogatott két egymás utáni tétmeccsét megnyerje.

Ezt szem előtt tartva pedig a hét pontot már egyáltalán nem szabad lebecsülni. Összességében persze a csapat azt nyújtotta, amit reálisan várhattunk tőle. A védelemre nem lehet panasz, a nyolc félidőből hetet lehozott kapott gól nélkül, kár, hogy a svédek elleni három balszerencsés mozzanat (előbb labdavesztés és rossz helyezkedés, majd klasszis csatárteljesítmény) két középkezdést eredményezett, a Puskás-stadion kapufáinak pedig jár három simogatás.

A válogatott stílusát meghatározó négyes teljesítménye azonban Erwin Koemannak nyilván mélyebb elemzést igényel: míg Huszti Szabolcs jól futballozott, Gera Zoltán, Hajnal Tamás és Dzsudzsák Balázs jobbára beleszürkült a mezőnybe. Az újra kipróbált Torghelle Sándort pedig góljai nyilvánvalóan egy ideig kihagyhatatlanná teszik az egyszemélyes csatársorból.

Négy – majdnem teljes – kör után a magyar válogatott az egyetlen, amely nem kapott ki Dániától, és az egyetlen, amely legyőzte Albániát. A furcsa eredmények miatt valamennyi „Málta-mentes” mérkőzés afféle csoportrangadóvá lépett elő, így a márciusban esedékes albán–magyar is.

Azaz úgy lehet készülni Tiranába, hogy a második helyezett látogat a meglepetéscsapatnak számító negyedikhez. Aztán következhet Málta, jöhetnek a portugálok, a svédek, a dánok... De egyelőre maradjunk a tényeknél: a Koeman-csapat első négy vb-selejtezőjén hét pontot szerzett. Két évtizedes rekord. Ami a csúcsdöntögetésben amúgy kiváló magyar válogatottra nézve nagy szó: pozitív rekord.