A nagy dobás szerdára marad

Néhány percig úgy tűnt, át kell írni a Magyarország-Málta mérkőzés jegyzőkönyvét. Az újpesti találkozót követően a budai szállására visszabuszozó társaság néhány tagja ugyanis kihasználta azt, hogy a válogatott bázisául szolgáló nagykovácsi lovasklub egyik vendége egy-két pohárral többet gurított le a kelleténél, így amikor az eredmény, majd a gólszerzők után érdeklődött, a jóindulatúak már közölték is vele: "Négy nullára nyertünk, az első találatunkat a Sirkó Laci érte el…"

Ezt hallva már ugrott is a "gólszerző" nyakába a lelkes drukker, akit még az sem zavart, hogy az ünnepelten a nemzeti együttes futballistáira ügyelő cég egyenruhája feszült… A puszikból kijutott aztán a többieknek is, a "csókosok" meg is jegyezték: van, amikor jó dolog magyar focistának lenni.

Csipetnyi siker kell, ennyi az egész, foghatnánk rövidre ezt a témát. Mert ha nyer a gárda, akkor felkészülhet arra, hogy mosolygó, zászlókat és/vagy sálakat lobogtató szurkolók gyűrűjében hagyja el a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadiont (mint tette azt szombat este), vagy arra, hogy - bizonyára a testnevelésóra keretében - egy teljes osztály látogat ki az edzésére (mint ahogyan történt az tegnap).

A Pénzügyőr-pálya betonlelátóján helyet foglalt Egervári Sándor is. A Vasas szakvezetője jött, látott, és - a honi edzőket tömörítő testület vezetőjeként - tisztázott mindent Lothar Matthäusszal.

Csupán emlékeztetőül: a szövetségi kapitány a napokban amiatt panaszkodott, hogy a magyar trénerek nemigen keresik futballügyben: "Nem hívnak fel, nem jönnek be az edzőtáborba" - hiányolta a szakemberek társaságát a kapitány.

Nos, úgy tűnik, az "összefogáskampány" ezúttal eredményre vezetett, ezentúl hol a német szakember látogat ki az egyesületek foglalkozásaira, hol a klubedzők teszik tiszteletüket nála, és ha valamelyik mesternek nagy lesz a telefonszámlája, az azzal magyarázható, hogy sokat beszélt Lothar Matthäusszal…

Ha svéd szakvezetők nem is, újságírók felbukkantak a hétfői edzésen. Miután megtalálták a családias légköréről is ismert budai létesítmény egyetlen árnyékos helyét, szorgos jegyzetelésbe kezdtek. A sérültek számára fenntartott rubrikát szerencsére üresen hagyták, ám az egymás közötti játék során már gyakorolhatták, hogyan kell helyesen írni a magyar labdarúgók nevét. Az egyik (netán a szerdán kezdő?) gárdát például így véshették fel: Király Gábor - Bodnár László, Juhász Roland, Vanczák Vilmos, Halmos Péter - Böőr Zoltán, Takács Ákos, Hajnal Tamás, Huszti Szabolcs - Gera Zoltán - Torghelle Sándor.

Ezzel - szó szerint - szemben a Rabóczki Balázs - Balog Zoltán, Éger László, Máté Péter, Priskin Tamás - Buzsáky Ákos, Gyepes Gábor, Vadócz Krisztián, Rajczi Péter - Kerekes Zsombor, Kenesei Krisztián tizenegy sorakozott fel, és azt követően, hogy Szalai László pályaedző közölte, "…uraim, a következő percek a helyezkedésről szólnak, nem az agresszivitásról", egymásnak is feszült a "sárga" és a "fekete" társulat. A vége úgy lett 2-2, hogy itt Huszti Szabolcs és Böőr Zoltán, ott Kerekes Zsombor és Kenesei Krisztián volt eredményes, miközben úgy vigyáztak egymásra a fiúk, mint Piroska a nagymama lekvárjára. A meccskrónikához tartozik még: az északi megfigyelőkre tekintettel valamelyest visszafogták magukat a futballisták, az egyik bedobásnál például Bodnár László azt az ukázt kapta, hogy "…kicsit dobjál, ne lássák, hogy tudsz nagyot is".

Így akár meg is állapíthatjuk, hogy a nagy dobást szerda estére tartogatják… ---- A ----