Egyéni munka egy csapatért

- Nem ketyeg túl hangosan az óra?
- Azért augusztus harmincegyedikéig még van néhány napom, de tényleg, jó lenne hamar csapatot találni és döntést hozni. Nem lenne hátrány a felkészülés jelentős részét azzal a csapattal végigdolgozni, amelyikben majd játszom, jobban megismerni a leendő társakat, hogy ők jobban megismerhessenek engem. De ez nem kívánságműsor, és úgy néz ki, kicsit nehezebben halad az ügy, mint ahogyan elképzeltem.

- Mert?
- Nem tudom, nagyon összetett. Nagyjából képben vagyok, de nem látok a kulisszák mögé. A horvát menedzseremben megbízom, azon dolgozik, hogy valamelyik spanyol klubnál folyathassam, de… De nekem is vannak igényeim, és ahhoz, hogy minden összevágjon, kell egy kis idő. Néha csak hajszálon múlik minden, hogy miért nem én kerülök oda, miért más, de óriási a konkurenciaharc. Ráadásul csak kétezer-hattól nem számítunk légiósnak, addig például brazilokkal és argentinokkal kell harcolnunk. Egy klubnál nem csupán egy név van a listán, hanem hét-nyolc, adott esetben én vagyok a negyedik, azaz hárommal biztosan tárgyalnak előttem. És az is igaz, hogy nekem is vannak igényeim, szeretném olyan helyen folytatni, ahol ezeket teljesíteni tudják, akár pénzről, akár játéklehetőségről van szó. Persze, az is benne van, hogy a sérülésem miatt több mint egy év alatt mindössze két mecscset játszottam, emiatt aztán óvatosabbak velem.

- Tudom, pénzről nem beszélünk, de a csapattal kapcsolatos igényei, remélem, nem titkosak.
- Ha választhatnék, akkor a spanyol bajnokság első tíz helyezettje közül valamelyiknél folytatnám. De lehet, ha ez nem adatik meg, és valaki az alsóbb régióból azt mondja, ennyit és így tudunk adni, de mi vagyunk az egyedüliek, akik vinni akarjuk önt, akkor belemegyek. Vagy elmegyek egy futball szempontjából kevésbé elit országba, mondjuk a görögökhöz, és tudomásul veszem, hogy ez van, sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan szerettem volna.

- Volt másodosztályú ajánlata, ott például a játéklehetőséggel nem lett volna gond.
- De éreztem, és érzek magamban annyi erőt, hogy az élvonalban legyek kezdő játékos. Válogatott meccsekkel, rangadókkal, bajnokcsapatból távozva nem lett volna motiváció a második vonal.
- Maradhatott volna Brémában is. Első osztály, Bajnokok Ligája…
- Csak voltak olyan jelek, amelyekből úgy érzékeltem, ők sem akarnak feltétlenül megtartani, és én sem éreztem túl jól magam a végén. Az első három év szenzációs volt, a negyedikért kicsit kár. De ez van, a múltat lezártam, és most ugyanolyan bizonyítási vágy dolgozik bennem, mint amikor eljöttem Stuttgartból. Dac van bennem, hogy megmutassam a brémaiaknak, bár ők nem hiszik, de még meg tudom ismételni a sérülésem előtti produkciómat. Jó lenne igazolni… Lehet, hogy ezért történt minden? A sérülés, a hosszú keresgélés, csak hogy felpaprikázzon?

- Nem fél, hogy kifut az időből?
- Igen is, meg nem is. A Primera Divisiónban való szereplés lenne a vágyam, ott augusztus végén kezdenek, addig lehet igazolni, bízom benne, hogy lesz valami.
- És ha nem? Akkor jön egy év munkanélküliség?
- Azért az semmiképpen sem. Vannak tartalékaim…
- Honnan ez a nagy spanyolmánia?
- Mindenkinek vannak dilijei, nekem Spanyolország az. Az évek során annyit mondogatták, hogy Krisztián, neked a technika és a szép játék miatt Spanyolország lenne az igazi, hogy beleszerettem az ottani futballba. Van, aki a spanyolt szereti, más a németet vagy éppen az angolt. És az élet sem lenne éppen elhanyagolható, más a ködös Anglia, és megint más a napfényes Spanyolország. A feleségem és a gyerekek már kibírtak annyit mellettem, hogy megérdemelnék, ha kicsit naposabbá tenném az életüket.

- Tengerpart, pálmafák, Mallorca, futballcsapat…
- Állj, állj, állj! Akkor sem lennék azért elkeseredve, ha valahonnan az ország közepéről hívnának. A Primera División a Bundesligához képest mindenképpen előrelépés, fejlődőképes vagyok, szeretem a kihívásokat, csak már jó lenne szembesülni velük.
- Hogyan készül erre?
- Jobbára egyedül, meg Simon-Balla István erőnléti edzővel. Nála többen is vagyunk, velük ki szoktam menni a pályára rugdosni, ívelgetni…

- Nem tűnik soknak.
- Ez van, ezt kell szeretni. De már gondoltam rá, hogy felkeresek egy ifigárdát, amelyikbe beszállok, csak hogy játékban legyek. Ez nem ugyanaz, mint ha csapattal készülnék, de azt nem is lehet imitálni.
- Miből áll egy tréning?
- Eddig a futófolyosón voltunk, most megyünk majd a fűre. A futás mellett sok nyújtás, combizom-erősítés, koordinációs gyakorlat szerepel a programban. Pista atlétaedző, próbálja csiszolni a technikámat, hogy minél kevesebb energiát öljek a futásba, ő ezt kívülről jobban látja. Elég intenzív az egész, több mint egy óra, utána még egy kis foci, ívelgetés, hasonlók.

- Egy valamirevaló csapatnál végzett munkához képest ez hány százalék?
- Nehéz ezt számszerűsíteni. Arra elég, hogy az alap állóképességem meglegyen, és ha kimegyek valahova, ne essek azonnal seggre, és ne kapkodjak rögtön levegőért. Olyan munkát végzünk, hogy bármelyik csapatnál egy hét közös gyakorlás után ugyanazon a szinten legyek, mint a többiek. Ennyi idő meg mindig kell a belerázódáshoz. A legfontosabb, hogy az alapok rendben legyenek, a labdás munkához úgyis kell egy kis idő, lehetetlen úgy belecsöppenni bárhova, hogy minden simán menjen. Pláne egy középpályásnak… A Wigannál is a fejem felett mentek a labdák, de hát az más stílus. Ha ott nem szerzel magadnak labdát, nincs mit tenned. A spanyol futball ezért is más… ---- ...a Wigan?

"Szimpatikus csapat, elsőre jó benyomást tett rám minden. Aztán beszélgettem néhány játékossal, köztük a csapatkapitánnyal, aki azt mondta, legalább öt-hat poszton meg kell erősíteni a gárdát, hogy reális esélye legyen a megkapaszkodásra. De sokat gondolkoztam, mielőtt nemet mondtam."

...az Austria?

"Konkrét ajánlatot tettek, de úgy gondoltam, nekem még korai az osztrák bajnokságba menni, még van bennem annyi, hogy rangosabb sorozatban is megálljam a helyem. Meg aztán Ausztriában korábban kezdődik a felkészülés és a bajnokság, ami a jelenlegi helyzetben nem lett volna ideális. Lehet, hogy később majd úgy gondolom, az Austriába kellett volna mennem…"

...az 1860 München?

"A müncheniekkel még akkor beszéltem, amikor tartott a bajnokság, és volt esélyük a feljutásra. Végül nem tudtak viszszakerülni, nekem pedig nem célom a másodosztályban futballozni. Ha lehet, csak addig szeretnék játszani, amíg az élvonalban számítanak rám."

...a frankfurt?

"A kulisszák mögé nem látok be, vannak olyan csapatok, amelyekkel reklámfogásként hoznak szóba, van, hogy a csapat keresi meg a menedzsert, van, hogy fordítva. Nem olyan időket élünk, hogy én hívom fel a klubot, tessék, itt vagyok, hozzátok szeretnék igazolni, hanem egy menedzser intézi az ügyeimet. Mint a Frankfurttal kapcsolatban is."

...az 1. FC köln?

"A kölniekkel a menedzserem tárgyalt, a helyi lapok megemlítették, aztán valahogyan elhalt az ügy, ha jól tudom, a kölni edző miatt. Ezért is szeretek kimaradni az ilyen dobálózásból, és ezért nem akarok csapatnevekkel villogni. Kellemetlen lenne, ha például azt mondanám, hogy akart a Frankfurt, csak én nem akartam odaigazolni, utána meg valaki felhívja a Frankfurtot, ahol azt mondják, csak egy menedzser dobta be a nevemet."

...a Werder Bremen?

"A sérülésem előtt nem fogadtam el a klub ajánlatát, mert úgy éreztem, az kevés, annál többet tettem hozzá a sikerekhez, amennyit akkor nekem ajánlottak. Lehet, hogy makacsságból, lehet, hogy azért, mert rosszul mértem fel a helyzetet, de nemet mondtam. A sérülésem után felajánlották a hosszabbítást, amivel ők semmit sem kockáztattak, gesztusnak viszont szép volt. Németországban ugyanis a sérült játékos fizetését csak az első hat héten kell a klubnak folyósítania, utána jön a biztosító. Amikor pedig lejárt az egy év, nem éreztem úgy, hogy maradnom kellene, úgy tűnt, a Werder sem akar igazán megtartani, így végül, mondhatom, kölcsönösen a válás mellett döntöttünk." ---- Ha a következő napokban sem sikerül csapatot találnia, Lisztes Krisztiánnak a július 27-i, magyar All Star-csapat kontra Formula-1-es pilóták válogatottja mérkőzés lesz az első "hivatalos fellépése" ebben a szezonban. A pályára lépők közül ebben a sportágban jelenleg ő a legmagasabban jegyzett labdarúgó. "Meghívtak, én meg elfogadtam. Jó ilyen sztárokkal egy pályán lenni - mondta Lisztes Krisztián. - Olyan sportemberek lesznek ott, akik a saját területükön azért már letettek valamit az asztalra, gondoljunk Lékó Péterre, Détári Lajosra vagy éppen Pérez Carlosra.

A pilóták már szívják a fogukat, hogy nekik is kellene valami hasonló erősítés. Hangulatos gála lesz, talán játszhatok is egy kicsit, bár ha addig találok csapatot, aligha lesz belőle bármi is. Hogy korábban kivel futballoztam egy együttesben? Détárival egyszer, a Fradiban játszott első meccsemen, Illés Bélával néhányszor a válogatottban, Lékó Petivel meg Tatán, az edzőtáborban. Ô szereti a focit, közelebb is áll hozzá, mint hozzám a sakk…"