Öveket becsatolni, elindulunk felfelé!

A Cardiff felé tartó repülőgépen Gera Zoltán egyedül ült, nemigen beszélgetett, a kártyázókkal sem törődött. Egy könyvbe mélyedt, ám egy rövid beszélgetés kedvéért félretette a kötetet.
- Mit olvas?
- Az Eichmann-perről szóló könyvet - felelte a válogatott csapatkapitánya, aki bár a bolgárok elleni vb-selejtezőn az eltiltását tölti majd, ma este biztosan játszik Wales ellen.
- Ennyire érdekli a történelem?
- Sokat olvasok erről a témáról. Nagyon érdekel, hogy miért csinálták ezt a zsidókkal.
- Az olvasás a leginkább bevált kikapcsolódása?
- Szeretek olvasni, ennyi az egész. A West Bromwichban nagyon sűrűn követik egymást a meccsek, így rengeteget kell pihennem, és olyankor gyakran olvasok. Nyugodtan élünk Birminghamben, de most éppen erre van szükségem.
- Ebbe a nyugalomba mennyire zavar bele, hogy a csapat kiesésére áll?
- Ez az, ami nem teszi felhőtlenné ezt a nyugalmat. A klub még sohasem áldozott annyit játékosokra, mint a nyáron, így aztán érthető, hogy nem túl jó a hangulat a kieséstől fenyegetve.
- A menedzseren, Bryan Robsonon is érezhető ez a feszültség?
- Ô nyugodt ember, de szemlátomást nem boldog a sikertelenségtől, mint ahogyan egyikünk sem az. Különösen az a bosszantó, hogy a mezőny második feléből egyik vetélytársunk sem futballozott le minket, többször vezetésről vesztettünk meccseket, azaz nem érezzük magunkat a legrosszabbnak.
- Önmagával is elégedetlen?
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar állandó kezdő leszek, ám kevés az a négy gól, amielyet szereztem. Másrészt pedig szeretnék többször kiemelkedően futballozni, úgy, hogy a társak és a szurkolók is emlékezzenek rá.
- Éreztetik a többiek, ha kiemelkedőt nyújt?
- Hogyne. Még a következő meccs előtt is odajönnek hozzám, és biztatnak: csak úgy, mint a múltkor; hogy ha a szélen megkapom a labdát bátran cselezzek vagy adjam be. Egyébként is roppant barátságos környezetbe kerültem. Igaz, még nem beszélgetünk zavartalanul, mert nem tudok eléggé angolul, de így is megértjük egymást, és sokat segítenek nekem. Még egyszer sem éreztem, hogy idegen lennék, és azt hiszem, elfogadtak a csapatban.
- Az sem zavarja, hogy idegen poszton kell játszania?
- Most már egyre kevésbé idegen. Az edzőm pontosan tudja, hogy a két középső középpályásnak elsősorban a védekezés a feladata, ezért nekem a szélen kell játszanom, és nekem nincs is gondom ezzel. Korábban még a barátaim is féltettek attól, hogy a vékony testalkatommal majd miképpen boldogulok az erősebb angol játékosok között. Középen alighanem fel is őrölnének, a szélen viszont sokkal több esélyem van a tudásomat megmutatni.

- Tehát most is igaz a régi mondás: csodás találmány a futball, csak azok a fránya meccsek ne lennének…
- Az tény, hogy itt minden adott a jó játékhoz, csodás a miliő, minden nagyszerű, boldog vagyok, mert kivárhattam, hogy Angliában futballozhassak, egyedül a csapat helyezése az, ami roppant zavaró. Persze nem adtuk fel, és szerintem van esélyünk a bennmaradásra.
- Magánemberként is jól érzi magát?
- Igen. Hiányzik ugyan a gyülekezet, jó lenne ott lenni az istentiszteleteken, de most be kell érnem azzal, hogy az interneten követem azokat. Sokat számít, hogy nős emberként költöztem ki, a feleségemnek köszönhetően nem is érzem magamat magányosnak.
- Visszatérve a futballra, menynyire lesz a magyar válogatott walesi szereplése téma a West Bromwich öltözőjében?
- Már az hónapok óta. Két walesi csapattársam van, Jason Koumas és Robert Earnshaw, velük már ment a zrika, de megbeszéltük azt is, hogy majd mezt cserélünk. Ôk is várják a meccset, és szerintem sokan figyelnek majd rá, mert a televízió is régóta reklámozza.
- A két csapattársat hogyan jellemezné?
- Nem könnyű kérdés, hiszen még sohasem néztem őket az ellenfél szemével. Mindketten remek labdarúgók, Robert Earnshaw ráadásul rendkívül gyors, és még akkor is benne van a gól, ha rosszul játszik.
- Hogyan fogadta Lothar Matthäus döntését, hogy bár a bolgárok ellen nem játszhat, Wales ellen ott lesz a kezdők között?
- Azért jöttem, hogy játsszak, és örülök, hogy a kapitány így döntött.



---- Mosoly, huncut kacsintás, rosszkedv, morózus hangulat, érdes modor. Csupa ellentmondás, dacára annak, hogy mindez egyetlen emberben összpontosul. Akik közelebbről ismerik Lothar Matthäust, azt mondják, olykor lehetetlen kiszámítani, mikor melyik arcát mutatja, az viszont biztos, hogy minél inkább közeledik egy mérkőzés időpontja, a kívülálló annál nehezebben tud a kedvére tenni, de végül is ebben nincs semmi rendkívüli. Nehéz találni bárhol olyan szövetségi kapitányt, aki ne lenne ilyenkor már ideges, és ne akarná minden percét a csapatával tölteni. Persze ennek ellenére azért kapható egy hosszabb beszélgetésre is ilyenkor, hiszen a futballról és éppen a csapatáról van szó…
- A Szaúd-Arábia elleni döntetlent követő kritikus hangokra válaszolva azt kérte, vegyük figyelembe, hogy a magyar játékosok zöme a felkészülésnek csak a derekán tart, és messze van a csúcsformájától. Egy héttel később így mit várhatunk a Wales ellen pályára lépő csapattól?
- Sokat nem változott a helyzet, és éppen ezért néhány olyan játékos kimaradt a keretből, akik később, más körülmények között fontos szerepet kaphatnak majd a magyar válogatottban. Ugyanakkor Cardiffban nyilván más teljesítményre számíthatunk, mint amilyet Isztambulban láttunk, hiszen rendelkezésre állnak az idegenlégiósok, akik már jó ideje meccseket játszanak, és ebből feltétlenül profitálunk.
- Melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekre választ vár a cardiffi mérkőzéstől?
- Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy azok a játékosok, akik csak ritkán vagy régen kaptak lehetőséget, hogyan illeszkednek be a csapatba. Gondolok elsősorban Dragóner Attilára, de szeretnék testközelből meggyőződni Torghelle Sándor formájáról is. Várom azt is, hogy fiatal játékosaink hogyan boldogulnak a nagy nemzetközi rutinnal felvértezett, remek képességű walesiek ellen, ugyanakkor az is érdekel, hogy az idősebbek közül például Lipcsei Péter miként birkózik meg a feladatával a megszokottnál sokkal gyorsabb tempójú mérkőzésen.

A középpályásoknak sokat kell dolgozniuk

- Szerda este az ellenfelünk ugyan Wales lesz, de a mi nagy célunk március végén a bolgárok legyőzése. A Cardiffban felálló csapatból lehet következtetni arra a tizenegyre, amellyel a selejtezőn akarunk majd nyerni?
- Nem. Mégpedig azért nem, mert a két ellenfél más stílust képvisel, és ezért más taktikát és más csapatot is igényel a legyőzésük. A bolgárok például három csatárral játszanak, míg a csapatok többsége, például Wales is csak kettővel, és így most hiába akarnám a védőinkkel a három csatár elleni játékot gyakoroltatni. De itt van például Gera Zoltán esete is, aki eltiltása miatt nem játszhat majd március végén, ám magától értetődően kezd a mai meccsen, hiszen ha sikert akarunk elérni, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a lelátóról szurkoljon nekünk.
- Nem tartja elszomorítónak, hogy jelenleg pusztán egyetlen Gera-szintű labdarúgónk van, akinek a helyettesítése ráadásul csaknem megoldhatatlan feladat?
- Én ezt másként látom. Gera Zoltán kétségtelenül kimagasló képességű játékos, ezért is tettem őt meg a csapat kapitányának, de azért vannak más futballistáink is, akik képesek sokat lendíteni a csapaton. Összefogással igenis tudjuk őt pótolni, ezért viszont nagyon sokat kell majd dolgoznia Kenesei Krisztiánnak, Vincze Ottónak és a többi középpályásnak. Nagyon sajnálom, hogy a debreceni Böőr Zoltán még mindig nem egészséges, ő a maga módján képes lenne Gera Zoltán szerepét betölteni, de most nem számíthatok rá, mint ahogyan Lisztes Krisztiánra sem, és ez akkor sem változna meg, ha siránkoznék. Ez van, így kell majd megoldanunk a feladatunkat.
- Mindent egybevetve: bár ez a selejtező előtt az utolsó hivatalos mérkőzés, mégsem nevezhető a bolgárok elleni főpróbának.
- Ez így van, de azért szeretnék majd több olyan elemet is látni a játékunkban, amelyek a bolgárok elleni siker zálogai is lehetnek.
- Az előbb említette Torghelle Sándor nevét. Korábban kijelentette, hogy azokra számít, akik a klubcsapataikban rendszeresen játszanak. A csatár esetében ez azért érdekes, mert ki tudja, nem ér-e többet a Crystal Palace második csapatában edződni, mint egy gyengébb bajnokság valamelyik első együttesében.
- Ô éppen ezért van velünk, szemben, mondjuk, Dárdai Pállal és Szabics Imrével, akik egyáltalán nem játszanak, illetve csak perceket kapnak, és így jelenleg nincs meccsrutinjuk. ---- - Szóba került Böőr Zoltán neve is. A bajnokságban második helyen álló Debrecenből miért maradtak ki a többiek is a keretből?
- Azért, mert ők a felkészülésüknek olyan szakaszában tartanak, amikor nem tenne jót nekik az a terhelés, amelyet egy válogatott mérkőzésen kapnának. Ez azt jelenti, hogy továbbra is számítok rájuk, értékes labdarúgóknak tartom őket, de egyelőre formába kell lendülniük, ami nyilván megtörténik a hónap végére. Védem is őket azzal, hogy most eltekintek a szerepeltetésüktől, ezt megbeszéltem velük, és ők meg is értették az indokokat. Egyébként ez nemcsak a debreceniekre, hanem az újpestiekre is vonatkozik.
- Némi megütközést keltett, hogy Pető Tamás ügyében, akit végül csak edzeni engedett haza a holland Breda, mennyire könnyen kötött kompromisszumot. Ha nem haragszik, ennél akaratosabbnak ismertük meg; nem tart-e attól, hogy a többi külföldi klub ezt a döntést precedensként kezeli majd?
- Nézze, Pető Tamás a sérülése miatt egyelőre nem tart ott, hogy segítségére lehessen a csapatnak, de szeretném, ha idetartozónak érezné magát, hiszen később akár kulcsemberré is válhat. Ráadásul nem lehet a célom, hogy kibabráljak a játékossal, mert bár vannak a kezünkben eszközök, olykor kikényszeríthejtük, hogy elengedjék, de ugyan kinek használ, ha utána a lelátóra ültetik. Most ésszerű volt a kompromisszum, mert Pető Tamás alighanem úgysem játszott volna, és azt azért megtanultam az életben, hogy ha valakivel vitám van, akkor beszélnünk kell egymással, mert csak úgy találhatunk mindenkinek megfelelő megoldást. És ez csupán egyedi eset, nem hiszem, hogy precedensként szolgálhatna.

Kilencven percen át hatalmas lesz az iram

- Bizonyára hallott már arról, hogy az egyik walesi újság szerint üzenetet küldött John Toshacknak, a hazaiak kapitányának, azt kérve, ne játszassa Craig Bellamyt és Robbie Savage-ot, mert ők nem normálisak. Igaz a hír?
- Ugyan! Eszembe sem jutott. Annak idején én is mindig a legjobbak ellen szerettem játszani, őket legyőzni mindig igazán nagy dicsőség.
- Ezek szerint szerda este roppant nehéz ellenfélre és mérkőzésre számít?
- Természetesen. A walesiek zöme az angol élvonalban edződik, néhányuk - mint például Bellamy és Savage - ott meghatározó játékos, a csatáraik rendkívül gyorsak, a szélsőhátvédek is veszélyesen mennek előre, mindegyikük képes hatalmas iramban játszani kilencven percen keresztül, azaz cseppet sem lesz könnyű dolgunk. Német válogatottként is tapasztaltam, Wales mennyire nehéz dió, gyakran nem is voltunk képesek feltörni. Fogadni lehet rá, hogy a házigazdáink óriási tempót diktálnak majd, keresik a párharcokat, és nekünk muszáj megfelelnünk ezeknek a kihívásoknak.
- Mi a legfontosabb: győzni Cardiffban vagy gyengébb eredménynyel, de rengeteg hasznos tanulsággal hazamenni, amelyek segíthetnek a bolgárok elleni sikerben?
- Nekünk a bolgárokkal vívott selejtező a legfontosabb, de ettől még minden idegszálunkkal arra kell törekednünk, hogy nyerjünk Wales ellen. Most alighanem semmi sem szolgálná jobban a felkészülésünket a selejtezőre, mint egy önbizalmat és hitet adó jó és eredményes szereplés itt, Cardiffban. ---- Isteni volt kilépni a cardiffi tavaszba. Persze mint minden, ez is viszonylagos, ezt a langyos, tíz Celsius-fok körüli hőmérsékletet két hónap múlva már aligha neveznénk tavasznak, ám az otthoni zord télből érkezve ez az idő hihetetlenül kellemes és simogató. A fátyolos égen ugyan nem lehetett nem észrevenni az eső ígéretét, ám akkor, amikor a magyar válogatott kilépett a szabadba a walesi főváros családias méretű és hangulatú repülőteréről, ez csupán fenyegető lehetőség volt.
Az utazást szemenszedett hazugság lenne fárasztónak nevezni, ugyanis a Lauda Airtől bérelt gép félig sem telt meg, így aki akart, akár el is heveredhetett az üléseken, bár kora délután lévén kevesen választották az alvást. A játékosok többsége zenét hallgatott, olvasott, akiknek pedig kártyázni támadt kedve, azoknak a roppant készséges légikísérők még egy kis asztalkát is kerítettek valahonnan, Bodnár László pedig egy elektromos ketyerével gyógyítgatta kicsit fáradt izmait. A személyzet anynyira barátságos volt, hogy a repülőgép kapitánya talán még megtiszteltetésnek is vette, hogy átadhatta a helyét Lothar Matthäusnak, aki néhány percig így a szó szoros értelmében a kezében tartotta a magyar válogatott sorsát - valamint a tucatnyi újságíróét és szurkolóét.
Amúgy a fogadtatás nem csak az időjárást tekintve volt langyos, a helyi média enyhén szólva nem szedte szét a magyar játékosokat. Összesen öt, szemlátomást mindenre elszánt autogramvadász tartotta fel egy-egy aláírás erejéig a mieinket. Lothar Matthäustól, Gera Zoltántól és Király Gábortól még a fényképükre is kértek kézjegyet, utóbbi kettő angol magazinokban virított a derék walesiek kezében.
S ha már itt tartunk: az országot állítólag manapság szinte szétveti a nagy nemzeti büszkeség. A rögbiválogatott szombaton legyőzte Angliát, amire már tizenkét esztendeje nem akadt példa, és ez errefelé akkora siker, mint nekünk lehetett a Monarchia idején a sógorok legyűrése futballban. A buszvezetőnk nem is kertelt, megmondta kerek-perec, most minden walesi azt várja, John Toshack csapata nyer a magyarok ellen, ezzel bosszút áll a húsz évvel ezelőtt elszenvedett 3-0-s vereségért, és így teljessé teszi ezt a gyönyörű hetet a büszke honfitársak számára. A szeme csillogott a lelkesedéstől, jómagam nem szóltam semmit, csupán megveregettem a hátát: álmodozz csak, barátom…
Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a mérkőzésnek tényleg nem mi vagyunk az esélyesei. Illetve…
A walesi válogatott legjobbjainak most itt is fáj, ott is fáj…
A cardiffi hírek szerint ezért néhány ász játéka is kérdéses - ilyen például Gavin Williams, Danny Gabbidon és Gareth Roberts. Mi több Ryan Giggs térdszalaghúzódása miatt aligha játszhat (pedig a manchesteri sztár ötvenedszer lehetne válogatott), és a bunyós megmozdulásairól is ismert Robbie Savage sem egészséges, neki a lágyékával vannak gondjai. Ehhez tegyük hozzá, hogy John Toshack is most debütál szövetségi kapitányként - egy korábbi, egy meccsig tartó pünkösdi királyság után -, így aztán nem lehet azt mondani, hogy nincs, ami motiválhatná a házigazdákat ellenünk.
Ettől persze még korai lenne fogadni a győzelmükre. Elszántság dolgában mi sem állunk rosszul, és akár arra is emlékezhetünk, hogy fél éve Skóciában és korábban Németországban sem a magyar válogatott volt az esélyes.
Ha valaki nem emlékezne: mindkét meccsen mi nyertünk.