Gyerekkori álom volt a Tottenham

Szerencsére minden rendben. Pedig a legnehezebbnek az tűnt, hogy miként jutunk majd az igazán patinás Tottenham Hotspur berkeibe, de semmi gond, a klub sajtófőnöke, John Fennely lényegében az első hívásunkra készségesen magyarázza, Jacques Santinival, a csapat menedzserével nem találkozhatunk, de a kapusedző szívesen áll a rendelkezésünkre, ha Fülöp Mártonról kívánunk írni. Délre érjünk ki a csapat edzésére, a metróról Chigwell megállónál szálljunk le, onnan tíz perc taxival vagy félóra gyalog a klub edzőcentruma.

Ahol minden kérést azonnal teljesítenek

Magyar ésszel gondolkodva ez igazán nem lehet hosszú út, ha a metró is kivisz, de London léptékeihez igazodva ez az észjárás hasznavehetetlen. Szállodánk a belváros határán, a Kensington Garden északi határán áll, egy percre a Central Line Queenway nevű megállójától, innen átszállás nélkül lehet eljutni Chigwellbe - röpke nyolcvan perc alatt.
Már jócskán lemegyünk a térképről, amikor megérkezünk, természetesen alaposan elkésve, hiszen ki az ördög hitte volna, hogy eddig tart az út. Chigwell csendes, szolid külváros, olyan, mint mondjuk a Ságvári-liget Budapesten, csak persze merőben más, az épületeknek köszönhetően angolos hangulatot árasztva. Van már fél egy is, amikor az edzőcentrum bejáratánál magyarázzuk a portásnak, kik és mi járatban vagyunk, ő megnézi a listát, bólint, amikor meglátja a nevünket, és mutatja, merre menjünk.

Nehéz szavakba foglalni a látványt. Legalább tucatnyi füves edzőpálya illeszkedik bele a gyönyörű, lankás tájba, a gyep már-már valószínűtlenül zöld és buja, kiált róla a tökéletes ápoltság. Az egymáshoz közel álló épületek egyszerűek, ezekben találhatóak az öltözők, a pihenőszobák és az ebédlő. A sajtófőnök egyik munkatársa siet elénk, mondja, Fülöp Márton mindjárt itt lesz, hamarosan jön majd Hans Segers kapusedző is, és érdeklődik, van-e még valamilyen kívánságunk. Amikor kibökjük, hogy a magyar kapust meccsszerelésben szeretnénk fotózni, térül-fordul, és kisvártatva egy tiszta mezzel és nadrággal jön vissza.
Márton is gyorsan veszi a lapot, két perc alatt átöltözik, és készségesen fotóztatja magát. Néhány fiatal játékos éppen arra jár, persze hogy rögvest cukkolni kezdik, milyen helyes fiú, csak mosolyogjon szépen - úgy látszik, ez az idétlenség tökéletesen független a nemzetiségtől. Közben az ebédlőből kisétál Robbie Keane és Jermaine Defoe - róla a nyár elején még francia szövetségi kapitány Santini mester nemrég azt nyilatkozta, Thierry Henryra sem cserélné el -, megállnak egy pillanatra, de nem szólnak egy szót sem, aztán mennek a dolgukra.

Aláírásvadászok a kormány mögött

Később elmegyünk Márton lakásába, a közeli Woodfordba, ez ugyanolyan végtelenül csendes, nyugalmat sugárzó hely, mint Chigwell. Közben, amikor kiérünk az edzőközponttól kivezető bekötőúton a főútra, ott több - meglepő módon -, ötven körüli úr álldogál a csapat mezében a játékosokra vadászva. Felismerik Mártont is, aki a kormány mögött ülve kioszt tucatnyi autogramot pólóra, fotóra, füzetbe, amit éppen az orra elé dugnak - cseppet sem számít, hogy ő még nem játszott a csapatban, tagja a keretnek, oda tartozik, és így már igazi értéke van az aláírásának.
Készítünk néhány fotót a lakásban, a ház körül, majd Márton kocsival elvisz minket a metrómegállóhoz.

Ahol még a sztár is felszáll a metróra

Amikor éppen kikászálódunk az Audiból, a bejáratnál felbukkan Pedro Mendes, Marcival üdvözlik egymást, a mi agyunkban pedig máris körvonalazódik egy igazi sztárinterjú. Egy ekkora futballista is inkább metrózik, mint autózik, ha dolga akad London belvárosában, amin az ottani csúcsforgalmat ismerve nem is lehet csodálkozni, az út, mint tudjuk, csaknem másfél óra, talán van kedve kicsit beszélgetni. Odabentről azonban a befutó vonat hangja hallatszik, és Pedro Mendes egyik pillanatról a másikra eltűnik a szemünk elől, mire pedig beérünk, már csak a távolódó metró gyorsan zsugorodó alakja után bámulhatunk bánatosan.
Gyors játékos.
Nem véletlenül nyert májusban Bajnokok Ligáját még a Porto játékosaként. ---- - Ha jól emlékszem, nem vezetett nehéz út a Tottenhamhez: kijött próbajátékra, és szinte azonnal érkezett a hír, hogy maradhat. Így volt?
- Így - felelte Fülöp Márton, a Tottenham Hotspur 21 éves kapusa. - Május elején jöttem ki Londonba, részt vettem egy edzésen és két edzőmecscsen, és ezeken éreztem, jól ment a védés. A második után odajött hozzám az akkori menedzser, David Pleat, és megkérdezte, lenne-e kedvem Angliában futballozni.
- Gondolom, nem kért túl sok gondolkodási időt…
- Azonnal igent mondtam. Másnap, szerdán hazamentem, és pénteken már ott volt az MTK-nál a Tottenham ajánlata. Később azt mondták, még senkit sem szerződtettek három nap alatt, akit próbajátékra hívtak.

Bodajkról külföldre vezetett az út

- Nem furcsa ez úgy, hogy a magyar élvonalban még egyetlen percet sem védett?
- Nem hiszem, hogy az lenne. A külföldi megfigyelők ma már inkább a korosztályos válogatott mérkőzéseire kíváncsiak, hiszen ott nagyobb esélylyel bukkanhatnak rá fiatal, nyilván még nem túl drága tehetségekre.
- Ha nincs a Tottenham, akkor most hol védene? Bodajkon?
- Azt hiszem, nem, ugyanis hívott a francia Rennes is. A csapat edzője, Bölöni László személye roppant vonzó volt, de végül nemet mondtam.
- Mi döntött Anglia mellett?
- Az, hogy Anglia. Gyerekkori álmom, hogy itt futballozhassak. Mindig néztem a tévében a meccseket, és pontosan tudtam, hozzám ez a kemény, férfias felfogás áll a legközelebb.
- Ha most azt mondja, hogy ráadásul éppen a Tottenham volt a nagy kedvence, akkor itt be is fejezhetjük a beszélgetést…
- Úgy megfelel, hogy a Liverpoolnak szurkoltam, de a Tottenham volt a másik kedvenc csapatom?
- Rendben.
- Egyébként Agárdon volt egy számítógépes menedzserjáték, és a tavasszal én teljesen véletlenül a Tottenham menedzsereként játszottam. Ez rendkívül sokat segített a nyáron, hiszen a játék révén már ismertem a játékosok zömét és magát a klubot is. ---- - A játékban viszont aligha tudhatta, hogy a nyáron új menedzser érkezik a csapat mellé. Befolyásolta a sorsát Jacques Santini érkezése?
- Nem, hiszen akkor írtam alá a szerződésemet, amikor ő már itt volt, és nem vétózta meg. Amúgy ő nemigen szokott beszélgetni a játékosokkal, inkább csak az edzéseken szól hozzánk, de nem hiszem, hogy tartanom kellene tőle, mert többnyire dicsér és biztat, hogy csak így tovább. Akadt persze kivétel, például akkor, amikor visszajöttem az utánpótlás-válogatottól, félrehívott, és be kellett számolnom a két meccsről és a saját teljesítményemről.
- Elárulta, hogy Zágrábban parádézott?
- Elmondtam, hogy kivédtem egy tizenegyest. Egyébként itt mindenki el akarja adni magát, és még az a kapus is parádéról beszél, aki potya gólokat kapott.
- Most hányadik kapus a klubnál?
- A negyedik. Paul Robinson az első, Kasey Keller a második, de ha minden igaz, akkor ő a télen elmegy. Itt van még egy fiatal srác, Rob Burch is, akit a nyáron kölcsönadtak, de aztán viszszajött.
- Nem reménytelen így a helyzete?
- Fiatal vagyok, van még időm. Persze az lenne a legjobb, ha kölcsönben játszhatnék egy első osztályú klubban, hogy minden héten rendszeresen védjek - bár az sem lebecsülendő, hogy a Tottenham tartalékcsapatában már pályára léphetek, ugyanis itt is roppant erős a mezőny -, de erről eddig még nem esett szó.

Robbie Keane-ék vicce a vacsoránál

- A sok neves sztár hogyan fogadta az ismeretlen, fiatal, magyar gyereket?
- Úgy, hogy az első edzésen Jamie Redknapp odajött hozzám, és megkérdezte, leszünk-e párban az erősítésénél. Közvetlenek, kimondottan jó fejek, és velem is sokat tréfálkoznak. Például Sevillában a Kappa-kupán szerepeltünk, az egyik vacsoránál igen jó étvággyal ettem, ezért Robbie Keane-ék elneveztek Nagy Kutyának, és néha azóta is elsütik ezt a tréfát. Ugyanott egyik este elmentünk a vidám- parkba, és lefényképeztek, ahogyan rémülten ülök a hullámvasúton, akkor pedig az volt a szöveg, hogy lám, a Nagy Kutya vicsorít, biztosan harapni akar.
- Az itteni életformát hamar megszokta?
- Igen, mert itt rendkívül barátságosak az emberek. Alig költöztem be a lakásomba, több szomszéd is bekopogott, mondták, ők óriási Tottenham-szurkolók, és ha bármilyen segítségre van szükségem, csak szóljak. Az is jólesett, hogy amikor mentem haza a válogatotthoz, a londoni repülőtéren a nevem hallatán a jegyárus megjegyezte, ő ugyan az Arsenalnak szurkol, de sok sikert kíván nekem a Tottenhamnél.
- Könnyen beszél az itteni emberekkel?
- Szerencsére otthon tanultam angolul, nincsenek nyelvi gondjaim, és így lényegesen könynyebb a beilleszkedés. Belgiumban gyerekként franciául is megtanultam, igaz, ez a tudás frissítésre szorulna. Az is sokat számított, hogy amikor a nyáron hazajöttünk a svédországi edzőtáborból, már a saját lakásomba térhettem vissza, és az autóm is várt rám. Itt tényleg minden adva van ahhoz, hogy megvalósíthassam az álmaimat, és az is biztos, hogy rajtam, az én munkámon nem múlik majd semmi. ---- Minden úgy történt, mint egy gyönyörű mesében. Anglia egyik legtekintélyesebb játékosügynöke eljött Magyarországra márciusban, amikor az utánpótlás-válogatott a lengyelek ellen játszott. Billy Jennings kíváncsi volt a magyar fiatalokra, gondolta, hátha ráakad egy gyöngyszemre, akiben benne rejlik a jó üzlet lehetősége. A nagy nyugati klubok érdeklődése megnőtt az Európai Unió új tagországai felé, könnyen megérhette Budapestre utazni, nyilván ezért jött el a Tottenham megfigyelője is.
A lelátón a két angol Fülöp Ferenc közelében ült, Mr. Jennings már régóta jól ismerte az MTK ügyvezetőjét. Beszélgettek is egy sort, számára nem volt semmi különös abban, hogy egy magyar klub vezetője megnézi hazája fiataljainak válogatott mérkőzését. Figyelte a meccset, és egyre jobban tetszett neki a magyarok kapusa. A magas, jó alkatú fiatalember remekül védett, és a szakember gyakorlott szeme azonnal felfedezte benne a kivételes tehetséget. A két angol összesúgott, majd Billy Jennings Fülöp Ferenchez fordult, és érdeklődött, ki ez a fiatalember, és mit érdemes tudni róla. Meglepetésében csaknem leesett az álla, amikor az ügyvezető csendesen válaszolt: "Elsőként talán azt, hogy a fiam…"
Valahogy így kezdődött.
Illetve dehogy!
Ez a történet akkor kezdődhetett, amikor Fülöp Ferenc Belgiumban futballozott, és a kis Marci is követte a papa példáját. Szó szerint, mert ő is csatár volt a kölykök között, aztán kényszerűségből be kellett állnia a kapuba, és egy ideig ott is ragadt. Miután hazaköltöztek, újra a mezőnyben játszott, mígnem egyszer a kapusuk megsérült, az edző pedig kínjában megkérdezte a fiúkat, ki tud és hajlandó védeni.
Marci jelentkezett.
Ha nem teszi, ma aligha edz világsztárokkal együtt a Tottenham Hotspurben. ---- Holland kapusedzővel dolgozik Fülöp Márton a Tottenhamnél. A 43 éves, eindhoveni illetőségű Hans Segers pályafutása a PSV együttesében indult 1981-ben, de három esztendővel később már a szigetországban védett, miután a napokban elhunyt legendás tréner, Brian Clough a Nottinghamhez hívta. Karrierje utolsó fejezetét már a Hotspurnél töltötte, itt már a labdarúgással párhuzamosan az edzősködéssel is megpróbálkozott. Összesen 368 élvonalbeli meccsen védett szülőhazájában, valamint Angliában, így aztán igazán hiteles szakmai véleményt mondhat a magyar kapusról.
"Mártonra az egyik játékosmegfigyelőnk hívta fel a figyelmet, aki a magyar utánpótlás-válogatott meccsén látta őt - mondta Hans Segers. - Remek adottságokkal megáldott, pozitív személyiségű fiatalembernek írta le a kapust, ezért felvettük a kapcsolatot a játékos menedzserével, majd meghívtuk egy háromnapos próbajátékra. Amit akkor tőle láttam, abból nagyon sok minden tetszett: a kritikus helyzetekben helyesen dönt, ahogy szaknyelven mondani szokás, jól olvassa a játékot, bár persze van még számos hiányossága. Az alapok azonban adva vannak ahhoz, hogy remek kapus váljon belőle. A Tottenhamnek az a politikája, hogy legalább három bevethető kapus álljon rendelkezésre. Nem kell tehát megijedni, szó sincs arról, hogy Márton a süllyesztőbe kerülne azzal, ha most még nem tagja az első csapat szűkebb keretének, és a tartalékoknál véd. Azt mondtam neki a közös munkánk kezdetén, néhány éven belül szeretném őt a magyar nagyválogatott kapujában látni. A fejlődését segítheti, hogy remekül beszél angolul, azaz nem kell a nyelv elsajátításával bajlódnia. Ugyanakkor nem könnyű ilyen fiatalon egy idegen országban gyökeret ereszteni, s ezt én igazán jól tudom, hiszen csak két évvel voltam idősebb, mint most Fülöp, amikor a Nottingham szerződtetett." ---- A Hotspoor Football Club 1882-ben alakult, és három évvel később vette fel a mai nevét. Hosszú története során kétszer szerzett bajnoki címet (1951, 1961), nyolcszor győzött az FA-kupában (legutóbb 1991-ben), és háromszor vitte haza a Ligakupát (1971, 1973, 1999). A nemzeti porondon is nagy tekintélyt vívott ki magának, hiszen a megboldogult Kupagyőztesek Európa-kupáját is megnyerte (1963), 1972-ben és 1984-ben pedig az UEFA-kupát hódította el.
A legutóbb rossz emlékű bajnokságot zárt a Tottenham Hotspur, csupán a 14. helyen végzett úgy, hogy többször is huzamosabb ideig kiesőhelyen tanyázott. Az edzőt, Glenn Hoddle-t még tavaly szeptemberben kirúgták a vezetők, és mivel nem találtak megfelelő utódot, a sportigazgató David Pleat ült a kispadon. Júniusban azonban sikerült neves szakembert szereznie a klubnak, a franciák akkori szövetségi kapitánya, Jacques Santini vette át a csapat irányítását. Érkeztek kiváló labdarúgók is, az élre a Portóval BL-győztes Pedro Mendes kívánkozik, de nagy fogásnak számít a kiesett Leeds United válogatott kapusának, Paul Robinsonnak a szerződtetése is. Pedro Mendesszel és Jermaine Defoe-val roppant erős a középpálya, de még hatékonyabb lehet a támadósor az ír Robbie Keane-nel és a mali Fréderic Kanoutéval. Ennek ellenére a Tottenham aligha szólhat bele a dobogós helyek sorsába, ugyanakkor a klub célja az, hogy hamarosan felzárkózzon az Arsenal, a Chelsea és a Manchester United szintjére.