Otthon van Újpesten

Persze, érthető, hogy a nemzeti együttes csapatkapitánya 96 óra alatt ekkora hangulatváltozáson ment keresztül, hiszen a zágrábi vereség után az Izland elleni vb-selejtezőn sikerült javítania a válogatottnak (3-2). A három pont begyűjtéséhez a lapunktól 8-as osztályzatot érdemlő 10-es egy találattal, illetve két gólpasszal járult hozzá, nem meglepő, hogy a Szusza-stadionba kilátogatók emlékezetes ünneplésben részesítették.

Viszonozni akarták a drukkerek szeretetét

- Az újpesti pályán ritkán süvegelnek meg így egy korábbi fradistát…
- Csakhogy ebben a megtiszteltetésben nem először volt részem - vágta rá Gera Zoltán.

- A San Marino elleni Eb-selejtezőn csereként beállva értem el mesterhármast ebben a létesítményben, s akkor is szépen éltetett a publikum. A válogatottban eddig hat gólt szereztem, abból ötöt a Megyeri úton, így nem csoda, ha már a kezdés előtt kijelentettem: szeretek itt játszani.
- Jövő márciusban Bulgáriát fogadjuk, szerintem kérvényezze, hogy a negyedik kerületben legyen a meccs.
- Lehet, hogy teszek egy kísérletet… Ha rajtam múlna, tényleg Újpesten vagy a Fradi-pályán játszanánk, higgye el, sokkal jobb egy kisebb arénában futballozni, mint, mondjuk, a Puskás Ferenc-stadionban. Gondoljunk csak bele, szerdán hétezren voltak ránk kíváncsiak, s akik kijöttek, remek légkört teremtettek. A Puskás-stadionban viszont alighanem elvesztek volna. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el: olyat még nem értem meg, hogy egy három nullára elveszített találkozót követően a drukkerek megtapsolják csapatukat. Nos, ez Zágrábban megtörtént, így annak külön örülök, hogy valamelyest viszonozhattuk a szurkolók bizalmát.

- S hogyan álltak az önbizalom terén Horvátország után, Izland előtt?
- Mivel kudarcként éltük meg a vereséget, nehéz volt talpra állnunk. Szerencsére mindenki magába fordult, nem azt kerestük, ki miben hibázott, hanem azt, hogy együtt hol rontottuk el. Közben egymást biztattuk, és így sikerült kikászálódnunk a gödörből.
- Mikor jött el az a pillanat, amikor azt érezte, hogy a zágrábi fiaskó már a múlté?
- Noha kifelé azt hangoztattuk: a vasárnappal lezártuk a szombatot, először kedden vettem észre magunkon, hogy kizárólag az Izland elleni összecsapás jár a fejünkben. Addigra párolgott el a bennünk lévő feszültség. ---- - Ennek ellenére a szerdai mérkőzés szünetében is volt okuk az idegeskedésre.
- Hazudnék, ha azt mondanám, a nulla egyes félidei állásnál nem gondoltam a vereségre. Ugyanakkor bíztam a csapatban, no meg abban, hogy hazai közönség előtt negyvenöt perc alatt megfordítjuk a meccset.
- Ami azt illeti, fél óra sem telt bele, és kettő egy volt ide.
- Küzdöttünk, hajtottunk az első félidőben is, ám a folytatásra úgy szaladtunk ki, hogy ha törik, ha szakad, ledolgozzuk a hátrányunkat, majd a győztes gólt is begyűrjük valahogy. Az egyenlítő találatunk után megnyugodtunk, és abban a periódusban már lényegesen jobban teljesítettünk. Talán azért is, mert Szabics Imre, valamint Torghelle Sándor beállítása sokat lendített a játékunkon. Megjegyzem, jellemző a csapat hozzáállására, hogy Szabics és Torghelle is zokszó nélkül ült le a kispadra, s amikor pályára léptek, úgy hajtottak, mintha újoncok lennének a válogatottban. Na, most aztán megmutatjuk, mondhatták magukban, és tessék, megmutatták.
- Ha már kaptak egy-egy gólpasszt…
- A megszokott Gera- Torghelle kombináció, ugye? Érdekes, bár Sanyival a nagyválogatottban szerepeltünk először együtt, jól megértjük egymást. Szeretek vele játszani, tudom, hogy ha megindul előre, akkor merre kell rúgnom a labdát, ráadásul az esetek többségében ő is jól céloz… Most is, ahogy ballal bevágta… Amúgy tartozom egy vallomással: a harmadik gólunk előtt megint Sanyit akartam játékba hozni, Imrét nem is láttam. Kész szerencse, hogy ő olyan gyorsan reagált.

Garami Józsefre is hallgatott

- Valóban gyors volt: két perccel azelőtt egyenlítettek a vendégek.
- Ne is mondja, dühített az a találat. Nagy nehezen vezetéshez jutunk, erre ahelyett, hogy visszaállnánk és kontrákkal próbálkoznánk, kitámadunk, s egy ellentámadásból gólt kapunk. Ebből is látszik persze, van még mit javítani, sokat kell tennünk ahhoz, hogy nemzetközi szinten is jegyzett együttessé váljunk. Akkor talán a játékvezetők tekintélyét is kivívnánk… Remélem, ha egy-két szép sikert elérünk, változik a bírók felfogása.
- Szép sikerre vágynak? Legközelebb tessék nyerni Svédországban!
- Azon leszünk.
- Mit szóltak a horvátok göteborgi győzelméhez?
- Ôszintén? Engem nem érdekelt. Addig jó, amíg magunkkal foglalkozunk, az ugyanis már régen rossz, ha számolgatni kell. Garami Józsi bácsi mondta egyszer: fiaim, az eredmények úgyis jönnek maguktól, ti csak játsszatok. Azóta ehhez tartom magam: igyekszem minél jobban játszani.
- Szerdán egy rossz szavunk sem lehetett a produkciójára.
- Az hagyján, hogy önöknek nem volt, de azóta Lothar Matthäus sem piszkál. A kinevezése óta az összes találkozón lehetőséget kaptam, ám gólt eddig nem lőttem. Az átok most megtört, így a kapitány sem gondolhatja, hogy valami bajom van vele… ---- Hogy Torghelle Sándor pályára lépett Izland ellen, annak - velünk ellentétben - nem örültek a Crystal Palace elöljárói. Ráadásul ennek hangot is adtak, amikor Iain Dowie, a londoni egylet menedzsere azzal állt a nyilvánosság elé, hogy "…Lothar Matthäus nem tartotta be a szavát". Mint kiderült, a szakember elsősorban azt sérelmezi, hogy hiába bírták a német tréner ígéretét, miszerint nem veti be a sérülése miatt két hetet kihagyó támadót, "…ő mégis a pályára küldte a láthatóan nem teljesen fitt futballistát".
"Örömteli, hogy Sándor játszott és gólt rúgott, de kíváncsian várom, milyen állapotban tér vissza. Ha bármi baja lesz, dühös leszek" - idézte a Reuters hírügynökség Dowie-t. A történet biztosan folytatódik, hiszen a CP ez ügyben panasszal fordult a nemzetközi szövetséghez.