Ha valaki történetesen sportújságíróként tevékenykedik, arra normális esetben aligha leselkedhet hasonló veszély - csak hát a XXI. század zűrzavara miért éppen a sportot hagyná ki? Mindez csak azért érdekes, mert szombat éjjel Zágrábban életveszélyben voltak a magyarok. Mielőtt bárki költői túlzással, vagy valami hasonlóval vádolna bennünket, annak felelevenítjük, mi is történt éjfél és egy óra között a horvát fővárosban. A magyar újságírók egy csoportja kisebb konvojban indult haza, miután jól kibosszankodta magát a vereség miatt, és persze beszélt a játékosokkal, és megpróbálta szóra bírni a kapitányt. A kisebb konvoj három autót jelentett, amelyből az első nem találván a Budapest felé vezető irányt, éjfél után leparkolt az egyik zágrábi járdán ácsorgó horvát fiatalember mellett már több kilométerre a stadiontól. Az egyik kolléga arról érdeklődött, merre visz az út Varazsd, illetve Budapest felé; a horvát ifjú mosolyogva lépett oda a letekert ablak mögött ülőhöz, hogy a következő pillanatban válasz helyett már orvul üssön. Ököllel, irtózatos erővel, állat módján a totálisan felkészületlen embertársa ellen. Pillanatok alatt történt mindez, de a támadás ezzel még nem ért véget. Az ütést rúgást követte, majd néhány tizedmásodperccel később újabb "bátrak" ugrottak elő a bokorból, ahol addig megbújtak, és az akkor már menekülő három magyar autót vették célba szép nagy flaszterdarabokkal, öklömnyi kövekkel, nem törődve azzal, hogy embert, vagy gépet találnak.
Brutális orvtámadás volt ez, amely akár tragédiával is végződhetett volna, hiszen a becsapódó kövek közül bármelyik okozhatott volna végzetes ütést. Mire felocsúdtunk az első támadásból, egy kilométerrel odébb újabb csapat állt lesben, és megint kőzápor zúdult az autókra.
Valóságos hajtóvadászat folyt tehát mindezt, egy olyan országban, ahol magyar turisták ezrei költik el a pénzüket nyaralás címszó alatt.
Ezek után százszor is meg kell gondolni, hogy érdemes-e elindulni Horvátországba… ---- E ---- T