Király Gábor Angliában védhet

– Tényleg már csak pontosítani kell nénhány adatot – mondta lapunknak Király Gábor. – A menedzserem megegyezett egy bizonyos szerződésről a klubbal, de a Crystal Palace azt mondta, néhány helyen pontosítani kell mindkét részről, de ezt már csak velem tudják megtenni, hiszen én vagyok az érintett. Ilyenekről lesz szó, hogy pontosan mennyi időre írok alá, hova jár majd óvodába a kislányom, Viktória, hogy kapok-e egy Minit, és így tovább.
– Miért a Crystal Palace, és nem mondjuk, a Liverpool?
– Tényleg több csapat is érdeklődött irántam, közöttük kellett sorrendet felállítani, és a menedzserem a listának megfelelő sorrendben tárgyalt az egyesületekkel. A Crystal Palace szimpatikus volt, tekintélyes múltja van, ugyanúgy újonc lesz az első osztályban, mint hajdan a Hertha, amikor odakerültem.

– Mi szólt a Liverpool vagy a Newcastle ellen?
– A konkrétumok hiánya. Érdeklődtek, hajtogatták, hogy szeretnének átigazolni, de semmi több. A Crystal Palace viszont megkeresett, a német–magyaron nyújtott teljesítményem ajánlólevélnek sem volt rossz, és úgy tűnik, olyan helyeken kérdezősködtek utánam, ahol jókat mondtak rólam. Aztán amikor közeledett volna a Liverpool és a Newcastle, mondtam, hogy maradjanak kicsit hátrébb, az elsőbbség a Crystal Palace-é, mert azzal a klubbal már beszélgettem.
– Mit tudott a gárdáról?
– Lehet, hogy nevetni fog rajta, de amikor karácsonykor eldöntöttem, hogy elmegyek a Herthától, és Angliában folytatom, a Crystal Palace volt az első, amelyiken megakadt a szemem. A Championship Manager nevű számítógépes játékon szemrevételeztem a csapatokat, a tabellával együtt nézegettem a másodosztályt, hogy kik lehetnek a feljutók, és először a Crystal Palace menedzsereként kezdtem el játszani. Aztán az egylet elkerülte a figyelmemet, jött az Aston Villa, a Tottenham és a többi csapat. Akkor került ismét elő, amikor Liverpoolban voltam, és nem tudtam elaludni. Bekapcsoltam a tévét, éppen a Crystal Palace–Sunderland osztályozó ment. Akkor is szimpatikusnak tűnt a csapat, hajtott, darált, a játékosok mindenbe belementek.
– Mi adta meg a döntő lökést, hogy a Crystal Palace lehet a végállomás?
– A válogatott meccs. Azt mondtam, ha utána is ugyanolyan lesz a nagyok hozzááállása, akkor valami nem stimmel. Aztán a Tottenham és a Newcastle nem kapkodott, érezni lehetett, hogy nekik nem sürgős kapust venni, ráérnek. Nekem is lett volna időm, de én minél hamarabb klubot akartam találni. Egyszer csak bejelentkezett a Crystal Palace, én meg mondtam, hogy próbáljuk meg. Tulajdonképpen a németek elleni összecsapás óta folyamatosan egyeztettünk.
– Mondhatjuk, hogy hamarosan beteljesül a nagy álma, a Premiershipben való szereplés?
– Semmit sem szeretek elkiabálni. Szeretnék kint lenni, személyesen látni mindent, szeretném, ha ők is látnának engem, tudom, hogy ez Liverpoolban is mennyit jelentett.
– De azt már tudja, mikor kezdi a felkészülést a Crystal Palace?
– Elvileg tizenkilencedikén kell jelentkeznem, de szeretném, ha már tizenharmadikán a csapattal edzhetnék.
– Első számú kapus lenne a Crystal Palace-nál?
– Erre inkább nem szeretnék semmit mondani. A földön akarok állni, és a munkámmal kiérdemelni a helyem.