Fantasztikus este, cselekkel (később)

Ronaldóként anyakönyvezték, Rodolfóéhoz hasonlíthatóak a trükkjei, Ronaldinhóként ismeri a világ.Még csak 24 esztendős, de már legendás alakja a labdarúgásnak: állítólag egy iskolai mérkőzésen olyannyira "oktatott", hogy csapata fölényesnek mondható 23–0-s diadalából egy híján 24 találattal vette ki a részét. A kevés szemtanúk egyike azt is mélyen az emlékezetébe véste, hogy a "mesterhuszonhármasból" négy gól sarokrúgás után született: mivel arra még a kis zseni is képtelen volt, hogy az általa beívelt labdát ő maga fejelje a hálóba, jobbnak és egyszerűbbnek látta, ha érintés nélkül tekeri be a szögletből a kapuba a labdát…Tehetségéért istennek ad hálát, honfitársai viszont azért róják le kegyeletüket a riói Krisztus-szobor előtt, hogy az alma az Assis de Moreira famíliában sem esett messze a fájától. Sőt… Édesapja, hírlik, ügyes futballista volt, miként bátyja, Roberto is egészen sokra vitte (azért jegyezzük meg: bár a brazil bajnokság élvonalában játszott, nem számított első osztályú futballistának…), a pálma mégis az 1980-ban született "öcskösé", Ronaldóé. A hazájában előszeretettel használt kicsinyítő képző révén immár évek óta Ronaldinho néven futó (karmester létére mennyit futó!) középpályás ráadásul nemcsak egy ország, hanem egy tartomány kedvence: éppúgy rajonganak érte Brazíliában, mint Katalóniában. A selecao és a Barcelona 10-ese kedd este adott exkluzív interjút a Nemzeti Sportnak és a mérkőzést szerda este élőben sugárzó RTL Klub televíziós csatornának. ---- – Két teljes magyar bajnoki fordulóban nem jön össze annyi néző, mint ahányan az önök Puskás Ferenc-stadionbeli edzésére kilátogattak. Meglepődött, hogy huszonötezren voltak kíváncsiak a brazil válogatottra?
– Csodálkoztam, persze, ugyanakkor nagyon örültem, nem is tudom, gyakoroltam-e valaha ennyi szurkoló előtt – felelte a rá igazán jellemző mosollyal Ronaldinho. – Úgy értesültem, a mérkőzésen még többen lesznek, ha pontosak az információim, negyvenötezren, de megjegyzem, ezen már nem lepődöm meg különösebben, mivel a brazil válogatott fellépése szinte mindenütt telt házat vonz.
– Maradva még a kedd délutánnál: az ebédet követően és az edzést megelőzően az orvosi stábnál vizitált. Megtudhatjuk a diagnózist?
– Megnyugtathatok mindenkit, nincsen semmi probléma. Csupán arról van szó, hogy a kemény meccsek után mindig felkeresem az orvosokat, egyrészt hogy megvizsgáljanak, másrészt ha szükséges, kezelésbe vegyenek. ---- – Még mindig a keddi program: este taktikai értekezleten volt jelenésük. Megtudták, hogy mire számíthatnak például Kenesei Krisztián vagy éppen Bodnár László ellen?
– Bevallom, külön-külön nem foglalkoztunk a magyar labdarúgókkal, inkább a mi játékunkról esett szó. Összefoglalva: kapitányunk azt kérte tőlünk, hogy nyugodtan futballozzunk.
– Ha nem titok, mi lesz az ön feladata?
– Ha csütörtökön jelenik meg az újság, akkor elmondom… Na jó, ez talán publikus: Parreira mester azt kérte tőlem, hogy sokat mozogjak akkor is, ha nincs nálam a labda, és lehetőleg a védekezésből is vegyem ki a részemet. Mi több, a góllövésből is…
– Ha gólt nem is, győzelmet azért ünnepelhetett vasárnap. Nem is akárhol, a Real Madrid otthonában…
– Nagyon fontos sikert arattunk a Bernabéu-stadionban, már csak azért is, mert a Barcelona régen nyert a nagy rivális otthonában. Az együttesünket nagyon feldobta a siker, így talán érthető, hogy az öltözőben mostanság arról beszélünk: ha csak a vetélytársaink hibáznak, és mi nem "csúszunk el", akár még az első helyre is befuthatunk.
– A madridi balhátvéd, Roberto Carlos mentalitását ismerve gyanítjuk, ő gratulált először önnek.
– A lefújás után természetesen kezet fogtunk, de hiszik vagy sem, azóta nem is esett szó köztünk a rangadóról. Persze ha Robi megkérdezne, megsúgnám neki, hogy nagyon örülök a győzelemnek…
– Érdekes, klubedzője, Frank Rijkaard is azt hangoztatta a minap, hogy nagyon örül, talán azóta nem volt ilyen boldog, amióta Barcelonába szerződött.
– A jó eredmények meghozzák az ember jókedvét. Mint említettem, valóban remek a hangulat mostanság a Barcánál, és ez alighanem mindannyiunk teljesítményére kihat. Nem kizárt, hogy Spanyolországban emiatt vagyunk veretlenek január óta.
– Ezek szerint nem bánta meg, hogy tavaly nyáron a Manchester United, illetve a Real Madrid vezetőit kikosarazva a katalán egylet elnökének mondott igent?
– Úgy tetszik, jó tanácsadóim vannak… Megjegyzem, nem csupán a mostani szereplésünk miatt örülök, hogy a Barcelona futballistájának vallhatom magam, hanem a közeg, ami a városban körülvesz, szintén lenyűgöz. Az utcák, a terek, a múzeumok, a templomok – valahogy úgy érzem, hogy valóban itt kellett kikötnöm.
– Hadd zengjük még az ön dicséretét, s nem is akárkit, hanem Diego Maradonát idézve. Az argentinok korábbi "istene", mielőtt kórházba került volna, kijelentette, Ronaldinhóban látja méltó utódját.
– Meseszép szavak ezek egy argentintól…Természetesen boldoggá tett, hogy ilyet hallottam a futball egyik legnagyobb egyéniségétől. S mi mást fűzhetnék hozzá, mint hogy igyekszem megfelelni az elvárásainak.
– Most viszont az ön szavait citáljuk: egyik interjújában úgy fogalmazott, Ronaldóval érti meg magát a legjobban.
– Ez így igaz, nagyon szeretek vele együtt játszani. Amit ő tud a labdával, azzal kimagaslik a mezőnyből. Ahogy beindul, ahogy megcsinálja kedvenc cselét, ahogy lő… Más szóval a világ egyik legügyesebb labdarúgója, s most legyünk őszinték, ki nem szeret egy klasszissal egy csapatban játszani?… ---- – Úgy hallottuk, gyakorta ön állítja össze a csapatot.
– Nocsak, mire gondolnak?
– Állítólag játékostársaihoz hasonlóan imádja a play-station FIFA 2004 játékot.
– Tényleg jól értesültek: a brazil keretben szinte mindenki "nyomja". Érdekes módon én mindig Brazíliával vagyok, és az esetek döntő többségében nem is találok legyőzőre…
– Folytassuk az igazi játékkal: mit tud a magyar együttesről, mit vár a szerdai találkozótól?
– A kapitányukat, Lothar Matthäust jól ismerem, ellenben az utódokról keveset hallottam. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy óriási meccset játszunk a magyarok ellen.
– A Nike-reklámban megcsodálható, e helyütt leírhatatlan cselét láthatjuk majd?
– Az csak a pályán, az adott pillanatban dől el, hogy megpróbálkozom-e vele.
– Egyébként ez saját koreográfia?
– Büszkén mondhatom, hogy én találtam ki. Nincs ebben semmi ördöngösség különben, legfeljebb annyi, hogy figyelek más játékosok mozdulatsoraira, igyekszem elsajátítani a legjobbakat közülük, sőt, néha, ha nem jár sérülésveszéllyel, ötvözöm is a trükköket.
– Akadt olyan hazai játékos, aki kijelentette, kiegyezne a döntetlennel. Önök is beérnék ezzel az eredménnyel?
– Nézzék, az talán már a fentiekből is kiderült, hogy respektáljuk a házigazdákat, de bízom benne, nem bántok meg senki, ha azt mondom: nekünk győznünk kell. Ideje véget vetni a magyarokkal szembeni nyeretlenségi sorozatunknak. Minden jel arra mutat, hogy jelenleg mi vagyunk a világ legjobbjai. Tudják, akit egyszer felszólítanak a dobogó tetejére, az nem szívesen lép le onnan…