Vadóczcal csoda történt

Igaz, írtak már szebb papírra is a klub históriáskönyvében: korábban még nem volt példa arra, hogy a második liga tagjaként kezdje a szezont. Tegyük azért hozzá, mivel jelenleg első a másodikban, felettébb jó esély kínálkozik arra, hogy a piros-fehér-fekete csapat az őszszel újfent az élvonalban mérettessen meg. Ezek, illetve a csütörtöki kerethirdetés után nem meglepő, hogy a 18 esztendős középpályás a legszívesebben örömtüzeket gyújtana – mint régen, a serdülőegyüttes játékosaként a XIX. kerületi létesítmény északi szektorában…
– Nem voltam én az a petárdázós fajta, csak a haverokkal néha mi is beálltunk a fanatikusabbak közé – mondta az időközben felnőtt futballistává lett Vadócz Krisztián. – Habár sokáig nem ugrálhattam a kanyarban, hiszen amikor az edzőm megtudta, hogy miféle "veszélyes" helyre járok, eltiltott annak látogatásától… Na, mindegy, a lényeg, hogy a Bozsik-stadionban azóta is gyakorta feltűnök…
– Netán kedvence is akadt abban az időszakban?
– Hamar István volt a példaképem. Félre ne értsen, ezt nem azért mondom, mert manapság egy öltözőben készülök vele…
– Ma Hamar, holnap Babos Gábor és Lisztes Krisztián…
– Miről beszél?! Ja, a válogatottról…!
– Arra próbáltam célozni.
– Márpedig velem nehezen beszélhet erről, ugyanis azt sem tudom, mit mondjak. Még mindig "ködös" előttem az egész.
– Mitől?
– Hát a boldogságtól! El tudja képzelni azt, amikor az embert azzal hívja fel a barátja, hogy "…apukám, láttad már az interneten a válogatott keretet? Ha nem, akkor jól nézd meg, mert te is benne vagy". Erre én rohanok a számítógéphez, klikkelek hármat vagy négyet, és tényleg azt látom, hogy a szövetségi kapitány jelöltjei között vagyok. Azóta is járkálok fel és alá, és azon töprengek, mi történt velem. ---- A ---- &