Lőw hihetetlen passza

A 19. percben aztán nagy esélyt kapott a magyar válogatott, hiszen Florian Meyer játékvezető Lisztes Krisztián buktatásáért tizenegyest ítélt. A lövés előtt volt miért izgulni, hiszen Lothar Matthäus irányítása alatt ugyanis kettőből semmi a belőtt büntetők mérlege. Kenesei Krisztián javíthatott, és ez alkalommal nem hibázott. Kár, hogy az előnyt nem élvezhettük sokáig, ugyanis az első félidőben kevesebbet támadó walesiek Jason Koumas szabadrúgásgóljával egyenlítettek.
A szünet után – bár a kapitány próbálta felfrissíteni csapatát – válogatottunk lendületét veszítette. Jól jelzi a színvonalat, hogy a második játékrészben a legnagyobb tapsot Lothar Matthäus kapta, ő a felépattanó labdát bal belsővel passzolta vissza. Néhányan felvetették: talán ha az egyik oldalon ő, a másikon Mark Hughes áll be, akkor – annak ellenére, hogy mindketten negyvenévesek már – lendületet tudtak volna vinni a játékba… A szurkolók által kifeszített "Gut, besser, Lothar!" transzparens inkább megelőlegezett bizalom és a német sztár játékos-pályafutásának szól, a magyar csapattal ugyanis eddig még ő sem tudott csodát tenni. A hajrában Lőw Zsolt óriási hibáját követően Robert Earnshaw gólra váltotta ziccerét, ami azt jelentette, hogy az európai középmezőnyhöz felzárkózó Wales vendégként is legyőzte a magyarokat, maguk felé fordítva ezzel az idáig 50 százalékos örökmérleget.
Ahhoz képest, hogy barátságos meccset vívott a két csapat, igencsak paprikás lett a vége. A lefújást követően a játékosok dulakodni kezdtek, leginkább Bodnár Lászlónak és Robert Savage-nak volt baja egymással. Lothar Matthäus is megmutatta harciasságát: kis híján nekiment a játékosát bántalmazó Savage-nak. Végül a biztonságiak teremtettek rendet.

---- 8. perc: A bal oldali sarokból Lisztes hozta játékba a balösszekötő helyén érkező Gerát, aki miután átvette a labdát, azt egy pattanás után, 19 méterről, ballal, ellőtte, de Jones a kapu bal oldala elől, nagyot vetődve szögletre mentett.
18. perc: Lisztes tört be a 16-oson belülre, ám nem érte el a labdát, viszont Gebbidon belépett elé és buktatta a magyar középpályást. Tizenegyes! A büntetőrúgást Kenesei végezte el, és jobbal, nagy erővel a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
1–0
20. perc: Komlósi lökte meg a levegőben Taylort, a magyar kaputól 19 méterre, a balösszekötő helyén. Koumas állt a labda mögé és a rosszul felállított sorfal mellett elcsavarta a labdát, amely a vetődő Babos mellett elszállt és a bal kapufáról a kapu jobb oldalába vágódott.
1–1
75. perc: Bodnár végzett el bedobást a jobb oldalról, az alapvonaltól 15 méterre. A labda átszállt mindenki felett, a kapunak háttal álló Szabics lekezelte – ezzel a lendülettel el is vette a lehetőséget a kecsegtető lövőhelyzetben érkező Lőw elől –, majd kapura fordult, és 16 méterről, jobbal a jobb kapufa mellé lőtte.
81. perc: A bal oldalról Lőw szerette volna keresztbeadni a labdát, ám az lecsúszott a jobb lábáról, így nem magyar játékoshoz, hanem Earnshawhoz került, aki egyedül törhetett kapura. A tizenhatoson belül egy csellel becsapta a visszaérő Komlósit, majd jobbal, 12 méterről a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
1–2
88. perc: Szabics emelte Gera elé a labdát, aki középről, 16 méterről, félfordulattal a levegőből lőtte el a labdát, Coyne bravúrral mentett szögletre a bal alsó sarok elől. ---- Hatalmas zászló terítette be a Puskás Ferenc-stadion
1-es szektorát. A fehér lepedő tetejét három címer díszítette: a Győri ETO-é, valamint két portugál csapaté, a Bragáé és a Benficáé. Egy sorral lejjebb három dresszt festettek fel a transzparens gyártói, természetesen az imént említett három klubét. Alul pedig egy, az emlékezetünkben örökké megmaradó fiatalember nevét olvashattuk: a 24 esztendősen elhunyt Fehér Miklósét. Bárki is állított ily módon emléket Mikinek, le a kalappal előtte.

Könnyfakasztó képsorok vezették fel a mérkőzést: Fehér Miklós válogatottban szerzett góljait vetítették le a találatokat hatalmas ovációval fogadó publikumnak. Különösen meghatóvá tette ezeket a perceket, hogy – mint a 2. oldalon is írjuk – a hét gólt Knézy Jenő kommentálásában hallhattuk – pontosabban csak hallhattuk volna, ugyanis sokak bosszúságára a hangosbemondó végigbeszélte a megemlékezést. Talán jobb lett volna, ha a jelenlévők csöndben adózhattak volna Miki – és Knézy Jenő – emlékének.