Már elkápráztatták a kapitányt

No, a fogmosással és a tusolással nem kellett annyira sietni, lévén a menetrend szerint a játékosoknak egészen háromnegyed tízig volt idejük arra, hogy elfogyasszák reggelijüket. Nem sokkal azután, hogy felálltak az étterem asztalaitól, már a buszon ültek: melegítőben, a lábukon edző-, kezükben egy-egy pár stoplis cipőben gurultak el a Vízművek Váci úti pályájáig. Sokak számára ismerős lehetett a táj (például az újpesti Simek Péternek, aki a szemtanúk szerint csak mosolygott, midőn a társaság a Váci út, Megyeri út kereszteződéshez ért), talán csak a szakvezető nézett nagyokat egy-egy, az építészmérnökök javára aligha írható omladozó épület láttán…A sporttelepre mégsem napjaink kiválasztottjai, hanem a múlt egyik csillaga futott be először.
A sportszerelés stimmelt, a labda is, ráadásul lelkesedésben sem volt hiány, csakhogy Zámbó Sándor nem a focipályához közeli parkolóban állt meg, hanem a létesítmény végén felhúzott teniszsátorig hajtatott. Amíg az újpestiek korábbi nagy kedvence (nem mellékesen a magyar foci "ezüstkorában", a hetvenes évek elején 33 válogatottságig jutott) pontot tett az első szett végére, addig utódjai már végeztek a bemelegítéssel. A gyakorlatok részletes ismertetésétől ehelyütt eltekinténk, rögzítsünk csupán annyit, hogy a gyors felmérés szerint nem akadt olyan labdarúgó, akinek ne vált volna ínyére a másfél órás foglalkozás. Az ülőhelyen piros és kék székekből összeálló "Hajrá Vízmű!" felirat is sokak tetszését elnyerte (figyelem, a Budapest-bajnokság első osztályában járunk, nem valamelyik londoni sztáralakulat arénájában!), azt csak a kákán is csomót keresők jegyezték meg, hogy a vessző lemaradt a Hajrá után… Persze, próbálták volna meg kirakni műanyag székekből…


---- A biliárdasztalt idéző gyepre visszatérve (na nem a lyukakra gondolunk, hanem a zöld színre, valamint a simaságra): noha a szakmai stáb tagjai nem egyszer felemelték hangukat, jó néhány megmozdulásra elismerően csettintettek. Ilyenek voltak Gera Zoltán Rodolfót idéző trükkjei, a gólok ellen kézzel-lábbal tiltakozó Babos Gábor hárításai, Lőw Zsolt mesteremberek dicséretére váló szerelései, no meg Bodnár László ollózása. Igen, igen, Lothar Matthäus kapitány sokáig a "Boci" becenévre is hallgató védőn legeltette a szemét, miután a kijevi légiós mellel átvett egy beadást, majd gyönyörű mozdulattal húzta vissza a labdát a pipába. Később pedig azt bizonyította, hogy ha kell, erőből is megoldja a helyzetet: csaknem a félpályáról futott neki a kaputól 25 méterre letett labdának, hogy aztán az bombaként vágódjon a jobb alsóba.
Hogy mit mondott erre Lothar Matthäus? "Ez a lövés a fénykoromat juttatja eszembe…"
Ennek ellenére nem kell attól tartani, hogy Bodnár László legközelebb nagy mellényben lép pályára, még akkor sem, ha délután egy újabb próba várt a társaságra: mivel a jövőben a Styl cég öltözteti a válogatott tagjait, levették a "zakóra" aligha, elegáns egyenöltönyre annál inkább vágyó futballisták méreteit. Közben a Mohácsi János vezette orvosi stáb is méricskélt: reggeli előtt és ebéd után is vért vett a játékosoktól, sőt a "pácienseknek" kötelező volt megjelenniük a pulzusvizsgálaton, illetve a lézerdiagnosztikán. Bár utóbbi kimutatja, hol van a szervezetben gyulladás, nem meglepő módon, a vizitet követően mindenki azt jelentette, hogy nincs begyulladva… ---- Vasárnap végre megint találkozhattam a csapattal, már alig vártam, hogy a ciprusi túra után újra együtt legyünk. Az ebédet követően sajtótájékoztatón vettem részt, néhány jó kép is készülhetett rólam, amint a szerdai meccsre szóló belépőket lobogtatom a kezemben. Nagyon szeretném, ha Wales ellen telt ház előtt léphetnénk pályára. Délután tartottam egy átmozgató edzést, este pedig egy sör társaságában jót beszélgettem a játékosokkal. Hétfőn már két gyakorlást vezényeltem, egyet délelőtt, egyet délután, mindkét tréningnek a Vízművek rendkívül barátságos sporttelepe adott otthont. A nagy értekezletet kedd délelőttre hagytam, igaz, azon nem mondom el a futballistáknak, hogy egy kis drukk bennem is van… Bár nem vagyok izgulós típus, hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy a Puskás Ferenc-stadionban debütálhatok a magyar közönség előtt. Úgy vélem, de azt hiszem, ebben mindenki egyetért velem, hogy egy válogatott szövetségi kapitányi tisztet betölteni egyértelműen az edzői szakma csúcsa. Ehhez hozzátehetem, hogy különösen az egy olyan fényes futballmúlttal rendelkező országban, mint Magyarország. Százötven találkozót ugyan lejátszottam a német válogatottban, miközben számos sikerben volt részem, de hiba lenne azt gondolnom, hogy nem várnak rám új kihívások. Szakvezetőként épp most érkezek el egy újabb mérföldkőhöz, mégsem szeretnék túlzott jelentőséget tulajdonítani a Wales elleni mérkőzésnek, hiszen ez is csupán egy lehetőség arra, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a világbajnoki selejtezősorozatra. Azért persze hű maradok önmagamhoz: kizárólag a győzelemben hiszek… ---- Magyarország

Babos Gábor
Komlósi Ádám
Stark Péter
Pető Zoltán
Bodnár László
Lisztes Krisztián
Molnár Balázs
Lőw Zsolt
Gera Zoltán
Kenesei Krisztián
Szabics Imre

Wales

Danny Coyne
Rob Edwards
Andy Melville
Danny Gabbidon
Ben Thatcher
Kit Symons
Robbie Savage
Jason Koumas
Gary Speed
Robert Earnshow
Gareth Taylor