"Szeretnék egy történetet elmondani nektek. Győrött születtem 1979-ben, Szabadhegyen. Aki ismeri ezt a környéket, tudja, hogy van itt három kisebb tó. Az egyiket a Zöld utca és a Szőnyi Márton út veszi körbe. A négyemeletes panelházak között egy nagyobb zöld terület fekszik a tó előtt, ahol a srácok rúgták, rúgják állandóan a labdát. Az apukák együtt horgásztak a tónál, mi meg játszottunk, leraktuk a pulóvert kapufának, megállapodtunk a szabályokban, hogy mi legyen szögletnél, lesnél… És kitaláljátok kivel akart lenni mindenki? Fehér Mikivel… Ha ellene kellett játszani, akkor igyekeztél, beleadtál mindent, de az istenadta tehetséget nem lehetett legyőzni. Küzdött, mint az oroszlán. Aztán télen minden normális gyerek korcsolyát húzott és ment a befagyott tóra, de akkor is kerülgetned kellett Fehér Mikit és Stark Petit, akik ott a tó jegén is fociztak, és a becsúszás technikáját gyakorolták. Imádta a focit… Teltek-múltak az évek, mindenki elköltözött, elváltak útjaink. Néha összetalákoztunk, beszélgettünk, kivel mi van, elmeséltük gondjainkat, bajainkat. Mi két éve készültünk egy versenyre, amit éppen Portugáliában, Bragában rendeztek. Találkoztam Mikivel a verseny előtt két hónappal, megadta a számát, megígérte eljön, megnéz minket. Gondoltam, felelőtlen kijelentés, de rajtam ne múljon, ezért felhívtam. Nem tudom már, de lényegtelen is, hogy felvette, vagy visszahívott, ám létezett még a szám és megbeszéltük a találkozót. Eljött, egy barátját is elhozta, és együtt felültünk a lelátóra. Rengeteg ember ismerte meg, mindenki aláírást kért tőle, miközben Miki büszkén dicsekedett velünk, hogy nézzék meg, itt vannak a barátaim. Barátaim… Így mondta, igen… Pedig nem beszéltünk naponta, csak a gyerekkorunk néhány feledhetetlen pillanata volt közös. Még ő kért elnézést, hogy nem tud velünk eljönni vacsorázni, mert a barátját nyolcvan kilométerre kellett visszavinnie, méghozzá időre. És mi örültünk, hogy eljött. Büszkék vagyunk rá, példaképünk kell, hogy legyen, és nem a foci miatt, hanem a viselkedése ad erre okot! Sors? Szabadhegy, Braga, Győr, szabadhegyi temető. A zöld focipályánktól, a tótól nem egész egy kilométerre…"
