Kegyetlen, tehetetlen érzések

Az a sapka immár ereklye számára, amelyre néhány héttel korábban Lisszabonban tett szert – Fehér Miklós társaságában. Decemberben háromtagú debreceni különítmény repült a Benfica labdarúgójának meghívására Portugáliába. Egy hosszú hétvége megannyi élménnyel, Benfica-meccsel – mind-mind Fehérrel.
A középpályás utóbb elragadtatottan mesélt arról a 72 óráról, amelyre amúgy már évek óta készülődött, hiszen a légiós már első ibériai állomáshelyéről, Portóból is megannyiszor invitálta látogatásra. Szinte minden tökéletes volt, csapattársaival, Dombi Tiborral, Szabó Jánossal és a vendéglátó Fehérrel bebarangolták a varázslatos szépségű kikötővárost. Megcsodálták a Luz-stadiont, no és a fővárosiak vadonatúj arénáját, beugrottak a klub ajándékboltjába, együtt vacsoráztak a korábbi BEK-győztes egylet futballistáival…
Az apró termetű debreceni szélső a túra csupán egyetlen "részletének" felelevenítésekor húzta el kissé a száját, az arra a hétvégére rendelt bajnokin ugyanis barátja csak néhány percnyi játéklehetőséget kapott Camacho edzőtől. "Kár, mert amúgy minden tökéletes lett volna" – végszavazott a január 5-ei edzés előtt, majd egy félmosoly kíséretében fejébe húzta Benfica-címeres, piros-fehér sapkáját
Az a szörnyű képsor: a gólpassz, a sárga lap, a haj megigazítása, a mosoly. És az összeesés, a csapattársak sikolya, az orvosok futása, a mentő megérkezése, a rémült szurkolók arckifejezése. A Santa Clara csapatában profiskodó Vayer Gábor mindezt végignézte a portugál televízióban. A családtagokon kívül talán a támadót viselte meg legjobban Fehér Miklós tragédiája, hiszen ők ketten jól ismerték egymást Győrből, ráadásul mindketten Portugáliában futballoztak, így napi kapcsolatban álltak. Néhány napja Vayer Gábor még arról beszélt, hogy milyen boldog most Fehér Miklós, hiszen úgy érzi, ezentúl többet játszhat a Benficában…

A Santa Clara támadója hétfő délután elcsukló hangon beszélt arról a szörnyű vasárnap estéről.
"Én tartottam a kapcsolatot a kórház és a család között, és hittük, hogy Miki életben marad. Egyszerűen képtelen vagyok magamhoz térni, és felfogni, hogy már nincs velünk. Nagyon, nagyon szerettem őt…"
Vayer Gábor elmondta, hogy a Benficánál teljesen leállt a munka, mint ahogyan valamennyi portugál csapatnál mély megdöbbenést és gyászt okozott a tragédia. A lisszaboni klub vezetői azonnal intézkedtek, és különgépet béreltek: a magyarországi temetésen (amelynek időpontját csak később teszik közzé, s miközben Portugáliában félárbócra eresztették a lobogókat, a szurkolók a Luz-stadion ravatalánál már leróhatják a kegyeletüket) minden Benfica-játékos és edző lerója majd kegyeletét, és vélhetően gyászoló szurkolók is érkeznek – elvégre Mikit nagyon szerették Lisszabonban. Vayer Gábor mindehhez zokogva még hozzátette azt is, hogy Miklós barátnője már korábban hazatért, hiszen a nyárra tervezett esküvőjüket szerette volna megszervezni – és itt aztán megszakadt a vonal…