Magyar edzők közt a kapitány

Tény, nem rossz poén: Magyarország újdonsült szövetségi kapitánya két világbajnoki döntőn is pályára lépett a dél-amerikai válogatott ellen, fájdalom 1986-ban vesztesként hagyta el a mexikói gyepet, hogy aztán négy évvel később Olaszországban már ő emelje magasba a földkerekség legjobb nemzeti együttesének járó kupát.
Egy másik szakember, Váczi László viszont jóval komolyabbra vette az eseményt, annál is inkább, mert rövid, de tartalmas tárgyalás várt rá Tatán. Nem sokkal azután, hogy Lothar Matthäus befutott a szakmai továbbképzés színhelyére, előbb kezet rázott, majd néhány percen át beszélgetett a magyar válogatott eddigi masszőrjével. Nos, úgy tetszik, az első találkozót újabbak követhetik: jövő héten a szövetségben, és ha ott még egyszer egymás tenyerébe csapnak a felek, később a hivatalos válogatott összetartások alkalmával is értekezhetnek. Azaz Váczi László lehet Lothar Matthäus stábjának egyik tagja.
Mivel az újságírók előtt kulcsra zárták a konferenciaterem ajtaját (részletek az erről írt jegyzetünkben), arról nem tudunk beszámolni, hogyan sült el a német szakember és a magyar edzők első randevúja. Az egyfélidős, negyvenöt perces tanácskozásról persze mosolyogva jöttek ki az emberek, de ebből aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni…
Lothar Matthäus – mint mindig – most is készséggel állt az újságírók rendelkezésére.
– Kezdjük egy friss információval, ugyanis a Bild Zeitung szombati számában megjelent nyilatkozatából idézett a magyar hírügynökség, és ebben az áll, hogy szívesebben dolgozna odahaza, Né-metországban, mint Magyarországon. Ez igaz?
– Nem tagadom, egyszer valóban boldogan edzősködnék otthon, de csak 2006 után – mondta egy mosoly kíséretében a kapitány. – Addig minden erőmmel azon leszek, hogy a magyar válogatottat kijuttassam a világbajnokságra. Számomra ennél fontosabb és megtisztelőbb feladat nincs.
– Akkor ezt tisztáztuk… Ugyebár hétfőn állt munkába a Magyar Labdarúgó-szövetségben, ám a kollégákkal csak szombaton Tatán találkozott először.

– Sajnos korábban nem volt mód az ismerkedésre, hiszen az elmúlt két napot Belgrádban töltöttem, hogy összepakoljam és Budapestre hozzam a holmijaimat. Annak persze örülök, hogy ilyen sok edző vett részt ezen a konferencián, igaz, arra esélyem sem volt, hogy mindannyiukkal beszélgessek. Sebaj, a közeljövőben mindezt pótolom, ugyanis azt tervezem, hogy a tavaszi idény rajtjáig felkeresem az összes élvonalbeli együttest, és akkor nem- csak a szakvezetőkkel, hanem a játékosokkal is találkozhatok. Hozzátenném, fontos, hogy mind a magam, mind pedig a kollégák részéről nyitottak legyünk egymás munkája iránt, elvégre csak közösen érhetjük el a nagy célt, nevezetesen, hogy résztvevői lehessünk a két év múlva esedékes vb-nek.
– Ha mindenkivel nem is rázhatott kezet, két korábbi kapitánnyal, a németül remekül beszélő Bicskei Bertalannal, valamint elődjével, Gellei Imrével külön vonult.
– Kár, hogy csak néhány perces beszélgetésre volt lehetőség, így személyes ügyekbe nem mentünk bele. Természetesen ami késik, nem múlik, hamarosan felkeresem elődeimet.
– Az információkra szüksége van, hiszen február közepén már a ciprusi tornán lesz jelenése a magyar válogatottnak. Hány játékost szeretne ezen az eseményen kipróbálni?
– Ha jól tudom, a kiírás értelmében tizennyolc labdarúgót nevezhetünk. Én szeretnék több futballistát is magammal vinni a túrára. Hozzáteszem: bár világéletemben eredménycentrikus voltam, ez egyszer nem az érdekel majd elsősorban, hogy hányadik helyen végzünk majd. Aki a száz százalékot adja, aki szívvel és szenvedéllyel futballozik, akin látom, hogy örömét leli a játékban, az jó eséllyel indul nálam.
– A fentiekből kiderült, az idehaza játszókat február végéig megismeri, miként bizonyára pontos információi vannak a Németországban szereplő magyar légiósokról is. A kérdés csupán az, hogy a más országokban profiskodókat hogyan térképezi fel?
– Január közepe táján lesz jogos ez a felvetés, hiszen a legtöbb helyen nem rendeznek meccset, így egy kapitány is szembesülhet a szakma nehézségeivel, de ne aggódjanak, megoldom ezt a problémát is, ahová csak tudok, oda elutazom majd. Márciustól azért jóval könnyebb lesz a helyzetem, és ígérem, ha éppen nem a légiósokat tesztelem, akkor nem múlik el úgy hétvége, hogy ne bukkanjak fel valamelyik magyar klub lelátóján. S ha érdekli önöket, már most elárulom, melyik lesz az első hivatalos találkozó, amelyre kilátogatok: a március harmadikai Debrecen–FC Bruges UEFA-kupa-visszavágót tekintem meg.