Sosem adja fel a harcot

Egészen addig egyetlen bajnoki találkozót hagyott ki sérülés miatt – a dánok nemzetközi találkozóin is mindig vele kezdődött az összeállítás –, így joggal hihette azt, megmutathatja a magyar televízió-nézőknek, miért is tartják Koppenhágában nagyszerű igazolásnak. Csakhogy Rabóczki Balázs hiába szerzett elévülhetetlen érdemeket az FC Köbenhavn bajnoki címében, hiába védett jól a Bajnokok Ligája-selejtezőjében a skót sztáralakulat, a Rangers ellen, a vezetőedző Hans Backe szavai egyértelművé tették: a Fradi elleni hazai összecsapáson Magnus Kihlstedt áll a kapuban. A légiós a zöld-fehérek ellen büntetővel megnyert 120 perc óta egyszer sem kapott bizonyítási lehetőséget.
– Amikor sikerült elérnem, és megkérdeztem, merre jár, azt felelte, éppen Balassagyarmaton tartózkodik. Jól sejtem, hogy rokonlátogatáson van?
– Nem egészen – felelte Rabóczki Balázs. – Van egy barátom, Kajdacsi Norbert, aki sportboltot működtet a városban, és megkért, segítsek népszerűsíteni az üzletet. Egyébként eltökélt szándékunk, hogy a jövőben a magunk módján segítünk az olyan környékbeli fiatal tehetségeknek, akik megérdemlik a törődést.
– Jó hallani, hogy szeretne visszaadni a sportnak valamit abból, amit eddigi pályafutása során a labdarúgástól kapott. De maradjunk egyelőre önnél. Fel tudja idézni azt a pillanatot, amikor megtudta, a Ferencváros elleni UEFA-kupa-meccsen Magnus Kihlstedt áll az FC Köbenhavn kapujában?
– Nyugodtan készültem a Fradi elleni találkozóra, hiszen három nappal korábban jó formában védtem a városi rivális, AB ellen egy nullára megnyert összecsapáson. Eljött a meccs napja, szokás szerint volt egy átmozgató edzés, és megdöbbenve hallottam, nem én védek a honfitársaim ellen. Tehetetlen düh fogott el, ugyanis a kapusé bizalmi poszt, ahol nem szokás ok nélkül változtatni…
– …ezért a találkozó másnapján az első útja a vezetőedzőhöz vezetett.
– Még a mérkőzés napján beszéltem a kapusedzőnkkel, Per Winddel, és megdöbbenve hallottam tőle, hogy abban a hiszemben volt, én védek a Ferencváros ellen. Ekkor tudtam meg, hogy hiába nagyszerű szakember, az ő feladata "csak" a klub három kapusának a felkészítése, a vezetőedző, Hans Backe teljesen magára vállalja a döntés felelősségét. Egyébként természetesen megkérdeztem a svéd trénert is a mellőzésem okáról, de ő diplomatikusan azt mondta, eddig én védtem és bizonyítottam is, most a másik kapus előtt nyílik minderre lehetőség.
– Könnyen túltette magát az edzője döntésén?
– Minden klubváltásomat az motiválta, hogy folyamatos játéklehetőséghez jussak, és a pályámon előrelépjek. Legutóbb az MTK Hungáriában, Babos Gábor tartalékjaként ültem a padon, csakhogy akkor még fiatal voltam, így ezt nem éltem meg katasztrófaként. Talán furcsa, amit mondok, de bizonyos szempontból jót tett a mellőzés, hiszen az edzéseken méginkább meg tudtam újulni, és többen is mondták, előnyömre vált a csere.
– Csakhogy ez a váltás nem egy mérkőzésre szólt, az ősz hátralévő találkozóin már egyszer sem jutott szóhoz…
– Bevallom, rossz érzés, ha egy életerős, jó formában lévő, sorozatban bizonyító, huszonöt éves sportember egy harmincegy esztendős vetélytársa mögé szorul…
– Ezek után kíváncsi vagyok arra, hogy milyen kapusnak tartja Magnus Kihlstedtet?
– A Ferencváros elleni kupameccsen a csapat neki köszönhette a továbbjutás. Azóta is voltak jó meccsei, de a saját szigorú mércém szerint nem egy elkerülhető gólt is kapott…
– Mekkora esélyt ad arra, hogy tavasszal ismét Rabóczki Balázs nevével kezdődik a dán bajnoki címvédő összeállítása?
– Január tizedikén úgy megyek vissza Koppenhágába, hogy minden gyakorláson száztíz százalékot nyújtok, és bebizonyítom, kettőnk közül én vagyok a jobb kapus. Remélem, ehhez nekem és a svéd riválisomnak egyenlő feltételeket teremt majd a svéd vezetőedző. Amúgy volt egy edzőm, Pálinkás András, aki még Dunaújvárosban azt mondta: időnként meg kell élni nehéz pillanatokat is annak érdekében, hogy még inkább motiválttá váljunk. Aztán, ha majd újra jön a siker, akkor elmondhatjuk, ez csakis azért van, mert amikor magunk alatt voltunk, rátettünk egy lapáttal, nem pedig megsértődtünk…