Egy szigeten a két válogatott

A laza étkezést laza átmozgatás követte: tízkor az ilyenkor szokásos gyakorláson vettek részt a válogatottak. Ha a csapat külföldön játszik, rendszerint a szálloda parkjában futkároznak a fiúk, idehaza kívánni sem lehetne kellemesebb helyszínt a szigetnél. Dél előtt tizenöt perccel következhetett a taktikai értekezlet, mely összejövetelről elsősorban azt érdemes tudni, hogy ilyenkor már csak a saját játékunk a téma – már csak azért is, mert a rivális az előző napokban lett kivesézve. Noha a kezdőcsapatot már előző este kihirdette a kapitány, az az értekezleten derült ki, hogy ki marad ki a keretből (ezúttal csupán egy embertől kellett elbúcsúzni ideiglenesen, hiszen a szakmai stáb tagjain kívül hét futballista foglalhat helyet a kispadon).Fél egykor tálaltak újfent az étteremben, az ebédet egyig kellett befejezni. Még egy utolsó nyugodt óra: kettőig csendesen pihenhettek a játékosok. Aztán pakolás, gyülekezés és indulás: háromnegyed háromkor buszra szállhatott a csapat, hogy rendőri felvezetéssel guruljon el a Puskás Ferenc-stadionig. Nyomában a lengyel delegációval, tegyük hozzá, hiszen a csütörtökön Budapestre érkező ellenfél is a Margitszigetre költözött (még jó, hogy nem csak egy hotelt húztak fel ott…). A rendőrség viszont így járt a legjobban: elég volt ahhoz egy brigád, hogy a két társaságot kikísérjék az arénába.A tervek szerint a konvoj negyed négykor gurult be a Toronyépület elé, ahol azért már kettévált a felek útja: a mieink a hazaiak, a lengyelek a vendégek számára fenntartott öltöző felé vették az irányt.Nem maradt más hátra, mint a talajvizsgálat, az öltözés, a gyúrás, a labdák ellenőrzése, esetleg felfújása, a pacsizás, a kivonulás, a himnuszok meghallgatása (a szabályok szerint pontosan hét méterre az oldalvonaltól), a csapatképek elkészítése, valamint a sorsolás. Majd a fogadalom, hogy most aztán megmutatjuk.És pontban 17 órakor kezdődhetett a meccs…