Már Róth Antal is számolgat

Akkor, vagyis, két perccel a rendes játékidő vége előtt még 1–1 volt a mérkőzés állása, és bizony, nem volt ember Serravalléban, aki ne úgy vélekedett volna, a pontvesztéssel a magyarok búcsúzhatnak a továbbjutási álmaiktól. Aztán jött az összecsapás 89. perce, a válogatott szabadrúgáshoz jutott a hazai kaputól 27 méterre, Bodor Boldizsár pedig nagy gólt lőtt. Mivel az eredmény később nem változott, a magyar csapat három ponttal gazdagodott, és így már biztosan kijelenthető: ha megnyeri a csoportban még hátralévő két találkozóját, nem végezhet a második helynél rosszabb pozícióban. Persze a második hely még nem garantálja automatikusan az Európa-bajnoki részvételt, csakhogy azzal is tisztában kell lenni: amikor a magyar tizenegy első három fellépése közül kétszer is pont nélkül maradt – Svédországban és Lengyelországban –, akkor alig akadt futballbarát, aki bízott a csodában.Ma pedig?Nos, maradjunk annyiban, hogy ebben az évben a hét fellépésén ötször nyerni tudó, egyszer döntetlent játszó, és mindössze egy vereséget szenvedő Róth-alakulat a saját kezébe vette a sorsát. – Tudom, az olimpiai válogatottat az minősíti majd elsősorban, hogy továbbjut-e a csoportból, mégis arra kérem, értékelje azt az időszakot, amit a csapat maga mögött hagyott az idén.– Egy kicsit visszaugranék az elmúlt évre, egészen pontosan decemberig, amikor is lehetőségünk volt egy hetet Barcelonában készülni – mondta Róth Antal szövetségi edző. – Huszonhárom futballistával edzőtáboroztunk, és bár a légiósaink nem lehettek velünk, sikerült a korábbinál is egységesebbé formálni a közösséget. Az is a csapat épülését szolgálta, hogy noha eredetileg a Barcelona B gárdájával mérkőztünk volna, végül olyan hazai csapat ellen léphettünk pályára, melyben hét standard labdarúgó játszott az első keretből, a kispadon pedig Louis van Gaal foglalt helyet. Ja, és mielőtt elfelejteném, a meccs gól nélküli döntetlennel zárult…– A következő összetartás mindössze négynaposra sikeredett, ám két felkészülési mérkőzést ekkor is tudtak játszani.– A felnőtt válogatottal együtt Cipruson jártunk, ahol előbb a bosnyákokat vertük három nullára, majd a hazaiakkal játszottunk kettő kettes döntetlent. Ez utóbbi találkozó a hatalmas vihar miatt már a kilencvenedik perc előtt véget ért.– Csakhogy hiába teljesített megfelelően a felkészülés során a válogatott, a soron következő tétmérkőzésnek vereség lett a vége.– Hamar kétgólos hátrányba kerültünk Lengyelországban, és hiába sikerült egyenlítenünk, végül vereséget szenvedtünk. Aki látta a kilencven percet, az tanúsíthatja, érdemtelenül maradtunk pont nélkül. Mindez azonban nem változtat a tényen, három selejtező meccset követően mindössze három pontunk volt.– Mondja meg őszintén, mekkora esélyt látott arra, hogy négy nappal a lengyelek elleni összecsapást követően legyőzzük azt a Svédországot, melytől korábban ugyancsak vereséget szenvedtünk?– Most mondjam azt, hogy a svédek otthonában is rászolgáltunk volna legalább egy pontra? Az Üllői úti mérkőzés első félidejében még érezni lehetett a játékosokon, tisztában vannak azzal, ha nem nyerünk, akkor kiszállunk a versenyfutásból. Szerencsére az első találat görcsoldónak bizonyult, és időnként imponáló futballal győztünk öt kettőre. A fölényes győzelemhez kellett Szabics Imre kitűnő egyéni teljesítménye. Amúgy a jelek azt mutatják, az volt a támadó búcsúmeccse a mi csapatunkban…– A következő két párharcban egyértelműen a magyar válogatott számított esélyesnek, és bár a lettek ellen még érvényesült a papírforma, a San Marinó-i fellépés majdnem kudarccal zárult.– A lett válogatottról többször is elmondtam, hogy nem szabad lebecsülni, és bizony, jól kellett futballozni Dunaújvárosban ahhoz, hogy három pontot szerezzünk. San Marinóban önmagunkhoz képest gyengén, dekoncentráltan játszottunk, és senkinek sem kívánom azt az érzést, amikor már csak percek voltak hátra, mi pedig Pusztai Olivér kiállítása miatt tízen maradtunk. Szerencsére még időben rájöttek a pályán lévő futballisták, hogy a döntetlennel másfél év munkája veszhet kárba, és ha fogcsikorogatva is, de meg tudták nyerni a mérkőzést. – Az ön által irányított együttesben az MTK labdarúgója, Juhász Roland rendszerint csereként, a támadósorban jutott szerephez. Ugyanakkor a játékos mostanában szinte mindig középső védőt játszik a klubcsapatában, méghozzá nagyszerűen. Nem gondolt még arra, hogy az U21-es gárdában is ki kellene őt próbálni ebben a szerepkörben?– Ebben a kérdésben többször is egyeztettem már a futballista klubedzőjével, Egervári Sándorral. Korábban Juhász kényszerből szerepelt a hátvédsorban, ám most már úgy tűnik, tartósan megragad ebben a szerepkörben. Szinte biztos, hogy mostantól védőként számolok majd vele, ám cseppet sem baj, hogy több poszton is bevethető. Egyébként augusztus tizenkilencedikén a szlovének vendégei leszünk, és az a meccs jelenti majd a lettországi selejtező főpróbáját. Mivel Lettországban Pusztai Olivér mellett Buzsáky Ákos sem szerepelhet az eltiltása miatt, bizonyos értelemben kísérletezésre szánjuk a Szlovénia elleni fellépést.– Gondolom, többször is végiggondolta már, mi történhet akkor, ha megnyerjük a hátralévő két selejtező meccset.– Ebben az esetben egyetlen dolog biztos, mégpedig az, hogy a második helynél rosszabbul nem végezhetünk a csoportban. Mivel a tíz csoportelső mellett a hat legjobb második lesz a résztvevője az Európa-bajnokságnak, ez a pozíció még nem garancia a továbblépésre. Természetesen számolgatok, ám csak azt mondhatom, ha valóban tizennyolc pontunk lesz, akkor az a pillanatnyi helyzet szerint határeset a továbblépés szempontjából.– Nem tartja igazságtalannak, hogy még abban az esetben sem biztos Európa-bajnoki résztvevő a válogatott, ha sikerül kiharcolnia a továbbjutást?– Nincs mit tenni, ilyen a kiírás… A tizenhat továbbjutó válogatott novemberben még játszik egy kört, és csak a nyolc győztes lehet tagja az Európa-bajnokság mezőnyének. S ez még nem minden. Mivel az olimpián csak négy európai válogatott indulhat, a rendező Görögország mellett csak a kontinensbajnokság első három helyezettje játszhat a következő világversenyen. – Más szóval, szinte lehetetlen feladat előtt áll a magyar együttes.– Amikor napvilágot látott a lebonyolítás rendje, mindenki egy kézlegyintéssel intézett el bennünket. Való igaz, rengeteg mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy ez az álom megvalósuljon, ám azt is látni kell, aki ilyen feladat megoldására vállalkozik, azt támogatni kell…– Arról mi a véleménye, hogy az olimpiai válogatott több tagja is klubot cserélt a nyári átigazolási időszakban?– Mindenképpen pozitív visszajelzés a számomra az, hogy a keret több tagja is keresett volt a bajnoki rajtot megelőző hetekben. Kétezerben még csak öt-hat futballista jutott rendszeres lehetőséghez a klubjában, ugyanakkor tavaly már volt olyan forduló, hogy a jelöltek közül egyszerre tizenöten is pályán voltak. Az aggaszt, hogy a kapusposzton a jelöltek kevés szerephez jutnak, ám nem árt, ha mindenki tudja, milyen harccal jár a csapatba kerülés. Mindenesetre örülnék annak, ha a labdarúgók tovább fejlődnének a klubjaikban, ugyanis az ő teljesítményüktől függ az olimpiai gárda jövője.– Volt alkalmam már többször is jelen lenni egy-egy összetartáson, így nyugodtan kijelenthetem: valamennyi futballista örömmel jön az U21-es összejövetelekre.– Aligha mondok újat azzal, hogy a célt a szürke hétköznapokon keresztül tudjuk megvalósítani. Valamennyi labdarúgó életében vannak nehéz időszakok, ám ilyenkor arra kell gondolni, egy Európa-bajnoki vagy olimpiai részvétel olyan kiugrási lehetőség, ami gyakorlatilag azonnali külföldi szerződtetést jelenthet. A fiataloknak megvan erre az esélyük, ám mindez felelősséggel is jár. Lassan már kinőnek abból a korból, amikor tehetségnek számítanak… – Miben kell elsősorban fejlődnie a csapatnak ahhoz, hogy az eredmények tovább javuljanak?– Ebben az évben hét mérkőzésből ötöt megnyertünk, egy döntetlent játszottunk, és huszonkettő tíz a gólkülönbségünk. Ilyen mutatóval bármikor kiegyeznék, ám mielőtt elégedetten hanyatt dőlnénk, azt is meg kell említeni, hogy a sok rúgott gól mellett sokat is kapunk. A másfél éves közös munka során látni lehet a folyamatos fejlődést, és most egy újabb lépcsőfokot haladnánk, ha javítanánk a védekezésünket. Az előrelépésre van mód, de azt is látni kell, a verseny egyre nehezebb lesz. Az esélyeink azonban csakis akkor nőnek, ha tovább tudunk lépni…