A viking gát bontása

Kezdetben úgy tűnt, hogy a biztonságot mindennél fontosabbnak tartó kapitányok a "viking gát” felhúzása mellett döntenek, ami azt jelentette volna, hogy a kapu felé törő magyar támadóknak – miután túljutottak a "Rombolón” – a "Sziklát”és a "Gyilkost” is le kellett volna küzdeniük. Megfejtve e bizarr rejtvényt: a védelem előtt a "Romboló” becenévre hallgató rostocki középpályás, Marcus Lantz szűrte volna a hazai támadásokat, s ha ő nem jár sikerrel, a feladat megoldása az Olof Mellberg, Johan Mjällby (Szikla), Michael Svensson (Gyilkos), Erik Edman négyesre maradt volna. A kvartettben igazából csak Edman foglalkozik támadásépítéssel – mellesleg éppen az ő gyakori bal oldali felfutásai azok, amelyek a taktika szerint felszabadítják Fredrik Ljungberget, a középpálya ékkövét, aki ily módon bátrabban mozoghat a pálya középső része felé. A másik változat szerint Edman marad a bal oldalon, a másik pólusra pedig a hozzá hasonlóan a támadásvezetésben is otthonos Teddy Lucic kap "behívóparancsot”. Mellberg visszakerül oda, ahol mindig is szeretett játszani, és Andreas Jakobssonnal alkot mozgékony kettőst a védelem közepén, míg Mjällby a középpályán szűr majd. A magyarok játékának gondos tanulmányozása után a svédek mindenesetre úgy döntöttek: támadni akarnak!(Apró jubileum: e rövid elemzést készítő stockholmi tudósítónk – az egykor a magyar válogatottban 19-szer pályára lépő Markos Imre fia – majdnem ötven esztendeje, 1953 nyarán, a 4:2-es magyar győzelemmel végződött svédországi mérkőzés alkalmából dolgozott először lapunknak.)