Pars: Talán mégis győz az igazság, és megkapom a pekingi érmet

– Miként értékeli a selejtezőbeli szereplését?
– Megoldottam a feladatot.

– Már az első kísérletével is bejutott volna a döntőbe. Megfordult a fejében, hogy nem dob tovább?
– Igen, de végül úgy határoztam, hogy folytatom. Nem voltam elégedett a mozgásommal, korrigálni akartam, és az sem baj, hogy még egyszer kipróbáltam a dobókört.

– Lehet, hogy nem volt elégedett, csóválta is a fejét a második kísérlete után, ennek ellenére rendkívül könnyedén érte el a selejtező legjobb eredményét.
– Mondtam, hogy jó formában vagyok. Már csak az kellene, hogy a mozgásom is összeálljon. A selejtezőben is jobban akartam teljesíteni, de nehezítette a dolgom, hogy egy órát csúszott a program. Nem vall profizmusra, hogy ezt az időt bent kellett töltenünk a call roomban, hogy nem tudták felmérni, mikorra végez az első csoport. Végül kétszer kellett bemelegítenünk.

– Mit szólt a Tyihonról érkező hírekhez?
– Elégedetten vettem tudomásul, hogy végre talán mégis győz az igazság, és csak megkapom a pekingi érmet, de most nem foglalkoztam ezzel. A versenyre összpontosítottam.

– Milyen a pálya? Megfelelőek a körülmények?
– Igen, a közönség pedig fantasztikus. Voltam már néhány világversenyen, de ilyet még nem éltem át. Amilyen fanatikusan szurkolnak a hazaiaknak, az elképesztő, és ez a hangulat ránk is átragadt.

– Látta a legfőbb ellenfeleit?
– Nem, ők a korábbi csoportban dobtak, ezért csak az eredményeket tudom. Később elemezzük majd a délelőtt történteket.