A hétvégi Financial Times szerkesztőségi írása szerint az olimpia megmutatta, hogy Nagy-Britannia mint nemzet sokkal nagyobb békében él önmagával, mint ahogy azt sokan feltételezték.
Amikor Nagy-Britanniában a bevándorlás, az integráció és a nemzeti önazonosság kerül a figyelem középpontjába, annak általában negatív kicsengése van. Ha azonban a Team GB lelkesítő teljesítményének van valami tanulsága ebből a szempontból, az az, hogy e kérdéseknek nem kell ilyen mértékű tépelődésre okot adniuk - áll a londoni gazdasági napilap írásában.
A Financial Times szerint az Egyesült Királyság nemzeti önazonosságát a legutóbbi időben megkérdőjelezte például a Skócia függetlenné válásáról meghirdetett népszavazás, vagy multikulturalizmussal mint társadalmi modellel kapcsolatos aggályok.
A játékok korai időszakában indulatokat szított, hogy a brit olimpiai csapat labdarúgó-válogatottjának egyes walesi és skót játékosai nem énekelték a nemzeti himnuszt a mérkőzések előtt. Elhangzottak kifogások azzal kapcsolatban is, hogy nem Nagy-Britanniában született olimpikonok versengenek brit színekben.
Az ország többsége azonban mindezt bölcsen figyelmen kívül hagyta, és az esetek zömében a versenyzők is megmutatták, hogy a „britséget" nem olyan nehéz megérteni, ahogy a politikusok gyakran gondolják. Sir Chris Hoy kerékpárversenyző, aki minden más brit sportolónál több olimpiai aranyat gyűjtött pályafutása során, mindezt „lefegyverző egyszerűséggel" fogalmazta meg, amikor kijelentette: „skót vagyok és brit ... azt hiszem, az ember mindkettő lehet egyszerre" – áll a Financial Times írásában.
A lap szerint a többszörös önazonosság e könnyed értelmezését a Team GB más sztárjai is vallják, köztük Jessica Ennis aranyérmes hétpróbázó, akinek édesapja jamaicai, vagy Laura Bechtolsheimer, aki Németországban született, és Nagy-Britanniának nyert olimpiai aranyat díjlovaglásban.
A brit olimpiai csapat versenyzőit éltető szurkolók olyan ország portréját vázolták fel, amelyet – legyen bármilyen zűrös és meghatározhatatlan is önazonossága – nem zavar saját sokszínűsége. Ez a szellemiség a legnagyszerűbb örökség, amelyet a 2012-es londoni olimpia hátrahagyhat – írta összegzésében a Financial Times.
A The Sun – a legnagyobb példányszámú brit bulvárlap – mindezt statisztikákkal is alátámasztotta. A lap megbízásából elvégzett, vasárnap ismertetett országos felmérés során a megkérdezettek 54 százaléka mondta azt, hogy az olimpia rendezési módja és a Team GB sikerei nyomán most büszkébb brit mivoltára, mint korábban. Húsz százalék úgy nyilatkozott, hogy most inkább érzi magát britnek, mint angolnak, skótnak vagy walesinek, 29 százalék szerint pedig a londoni olimpia nyomán valószínűbbé vált, hogy sikerül egyben tartani az Egyesült Királyságot. A felmérésbe bevontak 38 százaléka még azt is bevallotta, hogy az olimpiai játékok idején legalább egyszer sírva fakadt a brit sikerek feletti meghatottságában.
A londoni olimpia kiemelkedő sikerének egyszemélyi politikai győztese Boris Johnson, London konzervatív párti polgármestere. A The Sun megbízásából elvégzett közvélemény-kutatás kimutatta, hogy ha a Liberális Demokratákkal koalícióban kormányzó Konzervatív Pártot a 2015-ben esedékes következő választásokon nem David Cameron miniszterelnök, hanem Johnson vezetné, akkor jelentősen megnőnének a párt győzelmi esélyei.
A felmérés során még a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt szavazóinak 10 százaléka is azt mondta, hogy nagyobb valószínűséggel lenne hajlandó a torykra szavazni, ha a konzervatívok élén Cameron helyett Johnson állna a következő választások idején.
