Koman Vladimirnek cseppet sem hiányzik Olaszország

– Megmentőként emlegetik?
– Azt nem tudom, hogyan emlegetnek, de szeretettel beszélnek rólam, és ez a lényeg – felelte Koman Vladimir. – Sietve teszem hozzá, nemcsak rólam, hanem a teljes csapatról, ami annak függvényében érthető, hogy nagyon mélyről kapaszkodtunk fel.

– Na igen, amikor január utolsó napján rábólintott a Monaco ajánlatára, a gárda a harmadik ligás folytatással fenyegető tizennyolcadik helyen szégyenkezett, ehhez képest ma már csak hét vetélytársa előzi meg. Hitte volna, hogy így feltörnek?
– Azt már az első perctől fogva tudtam, hogy jól döntöttem, amikor a hercegségbe szerződtem. Akkor is mondtam, hogy a vezetők által felvázolt terv rendkívül vonzó volt, és most még vonzóbbnak tűnik. Azt azonban készséggel elismerem, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sül el a klubcserém. A bentmaradás kiharcolása kisebb csodával ér fel – ezt annak ellenére állítom, hogy immár közelebb vagyunk a feljutáshoz, mint a kieséshez.

– Azt hogyan viseli, hogy bár a gólpasszokkal és a jó játékkal nem maradt adós az eddigi tizenkét meccsén, az első gólja még várat magára?
– Egyáltalán nem bosszant. Amíg fut a szekér, boldog vagyok rúgott gól nélkül is. Ez természetesen nem jelenti, hogy gól nélkül szeretném befejezni a bajnokságot, ugyanakkor csak azért nem lövöldözök kapura, hogy mindenáron megjelenjen a nevem az eredményjelzőn. Ha azt látom, hogy valamelyik társam nálam jobb helyzetben van, lepasszolom a labdát. Egyébként meg lehet, hogy éppen azért nem találtam még be a kapuba, mert már nagyon szeretnék... A viccet mellőzve: noha a szívem mélyén azért várom azt a pillanatot, amikor megszületik az első monacói találatom, nem dőlök a kardomba, ha a következő mérkőzésen is csak gólpasszig jutok.

– A hangjából úgy veszem ki, nem sírja vissza Olaszországot.
– Egy másodpercig sem. Az élet legalább annyira jó itt, mint ott volt, és bár a barátaim hiányoznak, a távolság nem áthidalhatatlan.

– Nem titkolta, hogy a Sampdoriánál töltött utolsó heteiben meglehetősen frusztrált volt. A lelke is rendbe jött mostanra?
– Teljes mértékben. A környezetváltozás kifejezetten jót tett nekem, a legőszintébben mondom, hogy most minden szép és jó körülöttem. Olyan kerek az életem, hogy az csoda...

– Netán valamelyik kaszinóban is nyert már?
– Még egybe sem tértem be, és nem is tervezem. Sosem éreztem késztetést arra, hogy megpróbálkozzam a szerencsejátékkal, az nem az én világom. Szeretek becsülettel megdolgozni a pénzért, mert azt jóval többre tartom, mint a kártyaasztalnál bezsebelt összeget.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, KOMAN VLADIMIR MILYEN KAPCSOLATOT ÁPOL A MONACO NEM TÚL NAGY LÉTSZÁMÚ SZURKOLÓTÁBORÁVAL, KERESSE PIETSCH TIBOR TELJES INTERJÚJÁT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!