Dzsudzsák: Én választottam Oroszországot, a problémát nekem kell megoldanom

Dzsudzsák Balázs az első két bajnokin, amikor már pályára léphetett, végigjátszotta a találkozót, és két gólpasszal nyitott új csapatában, a Dinamo Moszkvában. Ám azóta a Szpartak ellen lecserélték, legutóbb a Lokomotiv ellen – amikor öt, nyeretlenül megvívott meccs után először győzött csapata – pedig csak a kispadon kapott helyet, és nem is állt be.

„Azért, mert egy meccsen csere voltam, még nem dől össze a világ. Ez nem vette el a kedvem semmitől. Sőt! A motivációmmal eddig sem volt gond, de az, hogy a Lokomotiv ellen nem jutottam szóhoz, csak arra sarkall, hogy még inkább odategyem magam. Amíg nem szerzem vissza a helyem, nem nyugszom!″ – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a szélső, aki azt is hozzátette, meglepte edzője döntése.

„Ha, teszem azt, a mérkőzést megelőző edzésen nem én végeztem volna el a szögletrúgásokat, vagy ne feszült volna rajtam a sárga jelzőtrikó, azt mondanám, volt előzménye annak, hogy csere leszek, de így... Nem tagadom, néztem egy nagyot, amikor kiderült, nem kezdek. Állítólag taktikai oka volt, de a tréner nem köteles megindokolni a döntését. Így határozott, és kész. Oroszország egyébként sem az a hely, ahol babusgatják az embert. Nem mintha elvárnám. Kemény, őszinte világ ez. Ahogy mondják: megszoksz vagy megszöksz – fogalmazott Dzsudzsák a Nemzeti Sportnak adott interjúban. – Remélem, már szombaton, a Rubin ellen ismét játszhatok. Az a legszebb az egészben, hogy ahogy kikerültem a csapatból, azzal a lendülettel vissza is kerülhetek. A csütörtök délelőtti edzésen elvégzett gyakorlatokból legalábbis erre következtetek. Aztán ki tudja, mi lesz.″

A futballista ugyanakkor hangsúlyozta, azt is megértené, ha Szergej Szilkin vezetőedző a győztes csapaton ne változtass elv alapján, ismét a múlt heti csapatnak szavazna bizalmat, és ő megint kimaradna.

„Kevin Kuranyi, Andrij Voronyin vagy éppen Zvezdjan Misimovic is volt már csere. Csupán egyvalamitől ódzkodom, mégpedig attól, hogy a nyolcvannyolcadik percben küldjenek be, amikor már semmire sincs idő. Na, az bántana. Ha egy perc jut nekem, akkor annyi. Bár az már leforrázott volna, ha időhúzó csereként számolnak velem. Nem fértem be a csapatba? Oké, ez egyszer, esetleg kétszer benne van, ám huzamosabb ideig nem lesz így, arról gondoskodom. Ha harc, hát legyen harc! Állok elébe!″ – tette hozzá Dzsudzsák, aki elismeri, egyelőre nem megy neki úgy a játék, mint Hollandiában. Ezt bizonyítja az is, hogy bajnokin csaknem egy éve, még a PSV-ben volt eredményes: tavaly április 17-én, a Heracles ellen.

„Nem mentség, csupán tény: az orosz bajnokság nagyban különbözik a hollandtól. A Premjer-liga stílusát még szoknom kell. Ami Eindhovenben jól ment, azt nyilván Moszkvában is erőltetném, itt azonban másra is figyelnem kell. Amíg a PSV-ben szó szerint játszottuk a futballt, a Dinamóban brusztolni is kell. Irtózatos kemény csatát vívok az ellenféllel, védekeznem kell, mi több, ha a helyzet úgy kívánja, a gólvonalról kell mentenem. Korábban ez nem volt jellemző rám. Ezt persze nem panasznak szánom. Én választottam Oroszországot, a problémát nekem kell megoldanom. És megnyugtatok mindenkit, meg is oldom″ – mondta a Dinamo magyar futballistája.

A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN DZSUDZSÁK BALÁZS BŐVEBBEN IS BESZÉL A BEILLESZKEDÉSÉRŐL, AZ OROSZ IDŐJÁRÁSI VISZONYOKRÓL.