– Izgul?
– Nem vagyok az a fajta, aki feszülten vár egy-egy mérkőzést – árulta el Dzsudzsák Balázs csapata csütörtök esti taktikai értekezlete előtt. – Azt ugyanakkor nem tagadom, hogy felfokozott hangulatban készülök az első moszkvai tétmeccsemre.
– Ezek szerint a nevét nem a tartalékok között kell majd keresnünk.
– Edzőnk, Szergej Szilkin már közölte, hogy az első perctől számol velem. A délutáni edzést követően behívatott, és elmondta, mit remél tőlem. Nem titkolta, a szurkolókhoz hasonlóan ő is bizakodva várja a bemutatkozásomat, de nem kér másra, csak arra, hogy azt nyújtsam, amire képes vagyok. Nem pakolt rám semmilyen terhet, nem akart újat mutatni nekem, nem jött azzal, hogy mi mindent vár tőlem. A bizalmát mégis érzem, és ez megnyugtató.
– A szabadrúgásokat, szögleteket ön végzi el?
– Méghozzá mindkét oldalról! Mondom, élvezem a bizalmat.
– Mit gondol, ha hétfőn nem kapnak ki egy nullára az Anzsi Mahacskalától, akkor is kezdő lenne?
– Nem tudom. Ám az valószínű, hogy a helyzetemet megkönnyítette a vereség. Megjegyzem, ha nyerünk, megértettem volna, hogy Szergej Szilkin nem változtat a győztes csapaton. Bár a Dinamo sokat fizetett értem, elsőbbséget senkivel szemben sem élvezek, ugyanúgy meg kell küzdenem a lehetőségért, mint a társaimnak. S ez így van rendjén, még akkor is, ha azért igazoltam ide, hogy a lehető legtöbbet játsszak.
– Ezek után fura lehetett az előző fordulóban a lelátón ülni.
– Szenvedtem is... Szívesen, ráadásul extra motivációval futballoztam volna a korábbi klubom ellen, és talán tehettem is volna azért, hogy legalább döntetlenre mentsük a mérkőzést. Így azonban nem volt más feladatom, mint hogy a lefújást követően gratuláljak Roberto Carloséknak.
– Miközben a kezüket szorongatta, nem jutott eszébe, hogy jobb lett volna, ha az Anzsiban marad?
– Egy másodpercre sem! És mielőtt rákérdezne, még akkor sem vágytam vissza, amikor kiderült, hogy az általam nagyra tartott Guus Hiddink veszi át a Mahacskala irányítását. Korábban is elmondtam, most is készséggel elismerem, hogy örömmel dolgoznék vele, de az élet másképp hozta. Sebaj, egyszer talán összehoz minket a sors.
– Milyen premierről álmodik?
– A legfontosabb, hogy a miénk legyen a három pont. De ha már lehet kívánni, az így hangzik: hiába a pénteki időpont, ne legyen hétköznapi az első meccsem.
A TELJES INTERJÚT, MELYBEN DZSUDZSÁK BESZÉL A CSZKA ELLENI EMLÉKEIRŐL, ILLETVE HOGY GRATULÁLT-E HUSZTI SZABOLCSNAK, KERESSÉK A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN!