„Fél évbe telt, de alkalmazkodott a Sampdoria a Serie B-hez – mondta Laczkó Zsolt a Nemzeti Sportnak. – Végre elkaptuk a fonalat, legutóbb pedig kisebbfajta csodát vittünk véghez. Az AlbinoLeffe elleni szombati sikerünk ugyanis azt jelentette, hogy a klub történetében alighanem példa nélküli sorozatot szakítottunk meg: százkét nap elteltével nyertünk hazai pályán. Volt is őrjöngés a lelátón…”„Fél évbe telt, de alkalmazkodott a Sampdoria a Serie B-hez – mondta Laczkó Zsolt a Nemzeti Sportnak. – Végre elkaptuk a fonalat, legutóbb pedig kisebbfajta csodát vittünk véghez. Az AlbinoLeffe elleni szombati sikerünk ugyanis azt jelentette, hogy a klub történetében alighanem példa nélküli sorozatot szakítottunk meg: százkét nap elteltével nyertünk hazai pályán. Volt is őrjöngés a lelátón…”
„Örülök neki, hogy én is végig a pályán lehettem. Annak talán még jobban, hogy dicsértek a lefújást követően, sportigazgatónk, Pasquale Sensibile még egy gratuláló SMS-t is küldött. Meg is tartottam – ha valaki nem hisz nekem, legalább meg tudom mutatni. Amúgy pedig éppen ő volt az, aki szüntelen bízott bennem. Ezért is maradtam a Sampdoriánál” – tette hozzá a légiós, aki azt is elmondta, rengeteg tapasztalatot gyűjtött eddigi olasz időszaka alatt:
„Lassan tizennégy hónapja vagyok itt, és annyit tapasztaltam, mint az előző tizennégy esztendőben összesen. Kiesés, csalódás, felkapaszkodás, szurkolói botrány, menny és pokol – újat már aligha mutathatnának nekem. Más kultúra ez, a futballt, imigyen a futballistákat is másként kezelik, mint Magyarországon. Itt ha nyersz, az égbe emelnek, csókolgatnak, a kocsidtól alig tudsz eljutni az edzőközpont bejáratáig, annyian akarnak megölelni, ha viszont kikapsz, jobban teszed, ha nem kerülsz a drukkerek elé. Egy külföldinek nehéz ezt elfogadnia, de ha érvényesülni akar, muszáj.”
