Lázár Pál: Csupa pozitív élmény ért a törököknél

„A nyári szünetben robbant ez a bomba Törökországban, amiből én annyit érzékeltem, hogy minden újság a címlapján hozta a fejleményeket, és gyorsan egy hónappal eltolták a bajnoki rajtot – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online-nak Lázár Pál. – Ez utóbbi azért érintett meg a kelleténél talán jobban, mert éppen lezártuk a kőkemény alapozásunkat, és átálltunk volna a bajnokik közötti edzésprogramra, így viszont újra alapozni kezdtünk…”

A védő elmondta: Mezey György irányítása alatt a székesfehérvári időszak során az edzéseken főszerepet kapott a labda, aminek köszönhetően technikailag sokat fejlődött, kint viszont az olasz erőnléti edző a fizikai alapokra helyezte a hangsúlyt a nyári felkészülés során.

„És ez a fajta munka jellemzi a hétközi edzéseinket is, igaz, már csak részben. A hét elején viszont még most is a sok futás dominál az edzéseinken, majd a bajnokihoz közeledve helyeződik át a hangsúly a frissítésre, a labdás taktikai elemekre.”

Idestova három évtizede szembesülnek a légiósnak álló magyar labdarúgók azzal a ténnyel, hogy a határt átlépve más országokban még az edzéseken is keményen megfeszülnek a játékosok, sokszor meccshangulat jellemzi a gyakorlásokat.

„Igen, ez a Samsunspornál sincs másként, engem viszont nem ért váratlanul és felkészületlenül. Egyrészt mások elmondásait figyelembe véve számítottam rá, másrészt Székesfehérváron Mezey György kemény munkát, fegyelmet és koncentrációt követelt tőlünk az edzéseken is. És ha ez nem így történt, akinél lankadt a figyelem, annak bizony azonnal odaszólt. A különbséget én most abban látom, hogy amíg itthon általában felváltva dolgoznak az edzők a csapattal, addig kint az eleve több edző sokszor párhuzamosan foglalkozik a kisebb csoportokra bontott kerettel, így növelve a hatékonyságot. És persze ilyenkor jobban szem előtt is van a játékos. Na nem mintha az egyébként is roppant fanatikus török játékosoknak az edzők biztatására lenne szükségük.”

Lázár Pál a bajnoki címet szerző együttes stabil tagjaként szerződött külföldre, ahol egy középcsapatnak számító együttesben sikerült kiharcolnia magának állandó játéklehetőséget.

„Nincs ezzel semmi gond. A közeg, amelybe érkeztem a fejlődésemet szolgálja, hiszen a török bajnokság igencsak erős. Gondoltam, hogy erősebb bajnokságban méretem meg magam, ezt most a saját bőrömön tapasztalom. Sok a kiváló csapat, a keretekben mindenhol több válogatott játékost találhatunk. Minden pontért kőkeményen meg kell küzdeni, a szurkolók lendülete pedig ehhez kellő erőt és háttértámogatást ad az első perctől kezdve az utolsóig. Nincs elveszett labda, nincs lefutott meccs, a lefújásig óriási a hajtás. Amikor megérkeztem, az edzőnk a három négy hármas taktikai felállást favorizálta, én a középpálya jobb szélén kaptam feladatot, azzal a megkötéssel, hogy vissza kell lépjek védekezni, és a támadásokkal is fel kell tudjak érni. Később átálltunk a négy három háromra, így egy sorral hátrébb kerültem, de ettől még a szélen ugyanúgy be kell lépjek a támadásokba is.”

A hollandoktól elszenvedett vereséget követően Lázár nem léphetett pályára a válogatottban: a védelem jobb oldalán Vanczák Vilmos, majd Varga József kapott szerepet. Mivel utóbbiak élni tudtak a lehetőséggel, a Samsunspor magyar légiósa egyelőre csak bízhat abban, hogy újra bizonyíthat majd.

Ennél, személyes előrelépésénél is fontosabbnak tartja azonban most a válogatott sikerét, illetve a még nagyobb dobást, ami azonban döntően tőlünk független. Ehhez kellenek a svédek pontvesztései is. A védő mindettől – gyakorlatilag addig volt stabil tagja a válogatott kezdőcsapatának, amíg Székesfehérvárra postázták számára Egervári Sándor meghívóját – függetlenül tartja: jó döntést hozott akkor, amikor Törökországba szerződött.

„Csupa pozitív élmény ért a mögöttem hagyott három hónap során, csak jó dolgokat éltem meg. Ahhoz képest, hogy elsőre még a csapatomnak is pontosan utána kellett néznem, hiszen nem sok konkrétumot tudtam róla, régen elszállt már minden apró kétségem. Utóbbiak is a török emberek, a város kapcsán fogalmazódtak meg bennem, hiszen mégis új helyre, más kultúrába kerültem, nem tudtam, mire számíthatok. Nos, már tudom. A helyiek barátságosak, közvetlenek, futballszurkolóként fanatikusak, a város remek hely. A barátnőmmel élek kint, otthonos körülmények között, ebben az érzetben segítségre van a kutyusunk is, de azzal sok gondom nincs, hogy a szabadidőmet mivel töltsem ki, tekintve, hogy eddig nem sok volt. Sőt, kifejezetten kevés, de semmi probléma, hiszen nem turistának jöttem, lábat lógatni, hanem futballozni. Ahhoz pedig sok munka, edzések és mérkőzések párosulnak.”