„Nem elsősorban a kiesés miatt éreztem motivációt a váltásra, egész egyszerűen úgy érzem, új impulzusokra, új kihívásokra van szükségem a fejlődésem, a szakmai előre lépésem érdekében, amivel kapcsolatban azt gondoltam, hogy jót tenne nemcsak a klub-, hanem az országváltás is – mondta Koman Vladimir a Nemzeti Sport Online-nak. – Ez aztán sajnos, bármennyire is készültem rá, sok ok miatt végül nem jött össze. A szerződésem még egy évig a Sampdoriához köt, és a klub már jelezte, hogy szeretne hosszabbítani. Én viszont egyelőre kivárok.”
| Itthon üveglábúnak hívták, Norvégiában a védelem oszlopa lett – Korcsmár | |
| Stieber András szeme előtt testvére példája lebeg |
A légiós a tűzzel játszik részben, hiszen időhúzó magatartása miatt magára vonhatja a klubvezetők és a szakmai stáb haragját, így viszont kereten és körül kívül találhatja magát. Koman érett fejjel gondolkodó, rutinos légiósunk, 22 éves kora ellenére immár hatéves olasz meló áll mögötte.
„Olaszországban tartja magát egy mondás, ami az én mostani esetemre is könnyen igaz lehet: a türelemnek határa van. Jelen esetben tehát amíg bírom, húzom, halasztom a dolgokat, de tudom, eljön a pillanat, olyan november-december tájékán, amikor már nem lesz tovább. Mondani kell valami konkrétumot, ki kell tenni a pontot az ügy végére, akár így, akár úgy. Tisztában vagyok azzal, ha nem hosszabbítok, nem a klub kívánsága szerint alakulnak a dolgok, akkor a szezon második felét elfelejthetem.”
A középpályás hét bajnokin háromszor léphetett pályára a szezonban, mindössze 120 percnyi játéklehetőséget kapott. Kérdés, hogy a Sampdoria tudna-e számára valami meggyőzőt mondani a szerződéshosszabbításnál?
„Nagyon elszánt vagyok az országváltás kapcsán, de persze adott esetben meggyőzhető lennék, még a Samp által is. Ehhez nem kellene más, mint a feltétlen bizalom, hogy alapember legyek. Ez viszont nem egy olyan dolog, amit írásban kérhet és kaphat egy játékos a klubtól a szerződésében. Nem a fizetésről kellene egyeztetünk, hanem egy sokkal szubjektívebb kérdésben. Egyelőre nem érzem, hogy őszintén meg tudnák akár csak ígérni nekem az állandó játéklehetőséget. Tekintve, hogy a tavaszi mellőzésem után most a másodosztályban sem nagyon számítanak rám. Furcsa ezt meg- és átélnem, hogy egy éve még mennyire futott a szekerem. Stabil csapattagnak számítottam, játszottam az élvonalbeli bajnokikon és az Európa-liga-mérkőzéseken, aztán a kieséssel végződő gyengébb tavasz után most sincs igazából semmi. Illetve mégis, a válogatott. Ott jó volt egy éve, jó volt tavasszal és jó most is. Jelen pillanatban ebbe a sikeres szériába kapaszkodva próbálom magamat is felépíteni, és várni egy jó lehetőségre, amire örömmel mondhatnék igent. Most azonban ez sokad rangú kérdés a válogatott hetében, hiszen Finnország ellen fontos mérkőzés, és bízom benne győzelem vár ránk. Előbb azonban azért kell szurkolnunk, hogy utolsó selejtezőnknek legyen tétje, ami ugye a svédeken áll vagy bukik.”
